ID

2110

Szerző

Jankovics József

Címszó

Tolnai Dali János

Alcím

Tolnai Dáli; Várad?, 1606–Tarcal, 1660 tavasza

Szócikk

Ref. egyházi író, lelkész, a →puritanizmus legelső formátumos terjesztőinek egyike. Bisterfeld-pártfogolta gyulafehérvári diákoskodás után 1630-tól rektorként tanított Kolozsvárott. 1631. okt. 31-én már Leidenben, 1732. márc. 24-én Franekerben, szept. 28-án pedig Groningenben iratkozott be az egyetemre mint I. Rákóczi György alumnusa. A következő öt évet vlsz. végig Angliában töltötte, ahol Samuel Hartlibbel és John Stoughtonnal került szoros ismeretségbe. Stoughton afféle útravalóul egy írást is készített számára Felicitas ultimi seculi címmel, amelyben a puritán kegyesség követésére biztatja, valamint Dury, →Comenius, és a „legkiválóbb és legnemesebb” Bacon példáját ajánlja számára. ~ ellátogatott Oxfordba és Cambridge-be is, ám a matrikulák nem tanúskodnak beiratkozásáról. Gyulafehérvári tanárai, majd a nagy hatású franekeri angol teológus-tanár, William Ames (Amesius) hitújító elvei által bátorítva egyre jobban eltávolodott a ref. ortodoxia merev, a gyakorlati élettől elforduló lelkiségétől. Mielőtt hazaindult volna, Londonban szövetséget kötött 8 magyar peregrinustársával, akik hozzá hasonlóan megismerkedtek az angliai puritanizmus teológiai, egyházszervezeti, társadalmi-politikai, életformabeli törekvéseivel, újításaival. ~ és társai (→Szenci Molnár Albert fia, János, Keserűi Dajka Pál, Mohácsi István, Kuti János, Vásárhelyi János, Szikszai Benedek, Szegedi István, Kolosi P. Dániel) a Formula singularitatis, A kegyesség formulája, 1638. febr. 9. c. iratban arra tettek ígéretet, hogy ismereteiket megvalósítják Mo.-on, és figyelemmel követik egymás lelki életét.

~ 1638. szept. 9-én érkezett Gyulafehérvárra a fejedelem udvarlására, s 23-án indult ki sárospataki mesterségre, azaz tanárkodásra. Ez idő tájt látogatta meg fintai udvarházában →ifj. Darholcz Kristófot is, akit felkért az általa hazahozott Novissima Tuba, azaz ítíletre serkentő utolsó trombitaszó c. latin nyelvű mű fordítására. Darholcz némi vonakodás után elvállalta a munkát, s mivel a nyomtatvány címlapján csak egy Musophilus szerzői álnév szerepelt, a szakirodalom sokáig ~t vélte a mű szerzőjének. A kitűnő fordítás 1639-ben meg is jelent Kassán, bizonyítva, hogy ~ kiválóan látta meg benne a vallásos alapú, követésre érdemes puritán életvitelt s jellemideált. Az újabb kutatás kiderítette, hogy az álnév mögé bújó szerző a sokoldalú és termékeny Richard Brathwaith, akinek ezen ars moriendi vagy conduct book jellegű, remek stílusban megírt műve nem sokkal ~ék hazaindulása előtt jelent meg, és angliai sikerére utal, hogy 1635-ben már angol verses fordítása is elhagyta a sajtót.

~ 1639 tavaszán foglalhatta el álláshelyét mint a pataki kollégium rektora, de csak reverzális ellenében. Ugyanis az ortodox tanári és egyházvezetői kar körében nem lehetett jó híre: a mind oktatói reformot, mind pedig megújított, presbiteri egyházigazgatást követelő és azok megvalósítására törekvő, nyíltan puritán szellemiségű, radikálisan újítani akaró, kihívóan viselkedő, diákjait keményen ostorozó, feltűnően és hivalkodóan öltözködő kolléga kivívta vezetőtársai ellenszenvét. Nevét az ekkor már jól ismert puritán →Medgyesi Páléval együtt emlegették, de úgy, hogy ő még Medgyesinél is erőszakosabb. Hol „Superbus phariseus”-nak nevezték, mint egyik legfőbb ellenfele, →Miskolci Csulyak István, hol meg eretnekséggel, esküszegéssel vádolták „Szatírázó János”-t. De →Geleji Katona István, az I. Rákóczi György köreiben meghatározó szerepkörű erdélyi püspök – ~ feleségének nagybátyja – már 1640-ben megpróbált beavatkozni ~ pataki újításaiba. Ezért 1642 vége és 1643 eleje közt Miskolcon vállalt lelkészséget, majd az ifjú Rákóczi Zsigmond udvari papja lett. Az ő ajánlására nyerte el 1644 végén a tokaji elsőpapi tisztet, majd a kassavölgyi esperesi hivatalt. E posztjain folytatott tevékenysége miatt 1646 februárjában a tokaji zsinat felfüggesztette állásából, ugyanezen év júniusában pedig a szatmárnémeti nemzeti zsinat – a hírhedetten puritánellenes Geleji Katona István elnökletével – meg is fosztotta attól. A tokaji zsinaton azért ítélték el ~t és követőit, mert magánházaknál lányokat tanítottak a templomban való katekizáció helyett, a Biblia olvasása érdekében. Eltávolítása után 1649 nyaráig patrónusa udvarában tartózkodott tábori papként, majd újra elfoglalhatta a pataki rektorságot. Feltehetőleg jelentős szerepe volt abban, hogy a puritán teológusokat mind jobban felkaroló →Lorántffy Zsuzsanna 1650-ben meghívta →Comeniust Sárospatakra. 1654-ben vitairattal válaszolt →Váci P. András (~ elbocsátása után közel két évig szintén pataki tanár) A Miatyánknak avagy mindennapi imádsággal való élésnek állatása és megoltalmazása e mostani időbéli tanítóknak ellenvetések ellen (Kassa, 1653) c., Daneus Racai álnéven kiadott kötetére Dáneus Ráca-I, azaz a Miatyánk felől igaz értelmű tanítóknak magok mentsége Váci Andrásnak uzsorás vádja és szidalma ellen (Sárospatak, 1654) címmel. Váci András műve nem eredeti munka, hanem Jean d’Espagne, a londoni francia prot. gyülekezet lelkésze írásának fordítása és átdolgozása. ~ nem csupán a Miatyánk kötelező templombeli elimádkozása elleni érveit sorolja elő, hanem összefoglalását, mintegy mentségét adja – Váci logikai, retorikai hibáira is rámutatva – saját puritanizmuskoncepciójának, amint az Váci András viszontválaszának címéből is kiderül: Replica, azaz Tolnai Dali Jánosnak csúfos és vádos maga és mások mentésére való választétel (Kassa, 1654).

1656-ban Tarcalra költözött lelkésznek, ahol haláláig töltötte be hivatalát. Részt vett a Liturgia sacrae coenae (Sárospatak, 1658) szerkesztésében.

1642 júniusában, 1647 szeptemberében, vagyis kényszerű állásváltoztatásai előtt felkereste Erdélyben első patrónusát, I. Rákóczi Györgyöt. Második nagy pártfogója, Rákóczi Zsigmond temetésére is elzarándokolt Gyulafehérvárra, megemlékezést írt róla halála alkalmából.

Egyéb műveinek kézirata nem maradt fenn, de könyvtárának közel kéttucat könyve azonosítható (vagy az volt) a sárospataki, debreceni, marosvásárhelyi és nagyváradi könyvtárakban.

Művek és/vagy kiadások

Irodalom

Adattár XVII/1, 1965; Darholcz Kristóf, Novissima tuba, azaz Ítiletre serkentő utolsó trombitaszó, kiad. Németh S. Katalin, utószó Jankovics József, Bp., 1986; Pápai Szabó György, Tolnai Dali János szerepe a magyar puritánus mozgalomban, Studia Nova, 1995, 3. sz.; Fazakas Gergely Tamás, „Mesterségükben disputálók” vitája – Hitvitázó iratként értelmezhető-e Tolnai Dali János Váci P. Andrással polemizáló könyve?, in Religió, retorika, nemzettudat régi irodalmunkban, a 2002. máj. 23–25. között Debrecenben rendezett konferencia előadásai, szerk. Bitskey István, Oláh Szabolcs, Debrecen, 2004; Uő, „Mesterségükben disputálók” vitája. II. Váci P. András Replica című műve és a Tolnai–Váci polémia újraértelmezése, in Retorika, interpretáció, szövegértés a régi magyar irodalomban, szerk. Bitskey István, Imre László, Debrecen, 2003 (Studia Litteraria, 41); Gömöri György, Magyarországi diákok angol és skót egyetemeken 1526–1789, Bp., 2005; Petrőczi Éva, Puritánia. Tanulmányok a magyar és angol puritanizmus irodalmáról, Bp., 2006; Dienes Dénes, Tolnai Dali János könyvtárának töredéke Sárospatakon?, in Eruditio, virtus et constantia. Tanulmányok a 70 éves Bitskey István tiszteletére, II, szerk. Imre Mihály, Oláh Szabolcs, Fazakas Gergely Tamás, Száraz Orsolya, Debrecen, 2011.

 

Így idézd:

Jankovics József. „Tolnai Dali János”. In Magyar művelődéstörténeti lexikon: Középkor és kora újkor, 12, szerkesztette Tamás Zsuzsanna és Kőszeghy Péter, 73. Budapest: Balassi Kiadó, 2011. http://mamul.btk.mta.hu/MAMUL_SZERK/mamul_view.php?editid1=2110. (Az online verzió ingyenes regisztráció után hozzáférhető.)

 

Kapcsolódó cikkek

Darholcz Kristóf, ifj., fintai

A Novissima Tuba szerzője és fordítója

A Magyar Athenas értékszempontjai

 

 

error

Szóljon hozzá!