Egy koronatanú elbeszélése alapján

„Oh, te szegín, Istenben boldogul elnyugodt Bathory Gabor, melynek büntelenül ki ontot vere mind az mai napigis az egben kialt; tested eltemetetlen áll, jószágod, mely nemzetsegedet illette volna, törvénytelenül, hamissan el vetetett, Doczy Andras1 altal hamisan elfoglaltatott, és oly karban állapodott, hogy azki Teneked s familiádnak rontói és nagy ellenségei voltanak, azok töltöznek ekkoráig lám vele, ő maga az az jo Fejedelem ha most feltámadhatna, elég keserves panasszal bizonyságot tenne ez jelen valo cikkelben be foglaltatott irásunk mellett.”2

Noha Báthory Gáborról ilyen és ehhez hasonló vélekedés is előfordult halála után hét évvel, azonban élete folyása éppoly ellentmondásos a történetírói és a szépírói hagyományban, mint tragikus halálának körülményei és temetéseinek száma.

E tradíció gyökerei Bojti Veres Gáspárig, Szepsi Laczkó Mátéig, Georg Krausig, Kemény Jánosig és Szalárdi Jánosig nyúlnak vissza. Az írások közös jellemzője, hogy a haláleset idejében egyik szerző sem tartózkodott a helyszínen. Írott forrásokból sem egyformán tájékozódhattak, adataikat a legkorábbi szerzőkön, Bojti Veresen és Szepsi Laczkón kívül legfőként a szóbeli hagyományból merítették – „amint azt a közönséges hír tartja” – és adták tovább. Mindannyian Bethlen Gábor hívei voltak. Báthory egyéniségének, jellemének, uralkodói erényeinek és hibáinak, emberi gyarlóságának és virtusainak, vagyis Báthory Gábor-képüknek alapjául a szájhagyomány, annak utólagos elágazásai, bővülése vagy éppen szűkítése szolgált. A fejedelmi udvar(ok) köreinek narratív hagyományából, legfeljebb a kancelláriákon őrzött dokumentumokból vagy a halotti búcsúztatókból meríthettek.

Az alább közlendő levélszöveg – melynek nincs datálása, aláírása és címzettje, II. Nádasdy Tamás (megh. 1620) iratai között maradt fenn a Festetich-levéltárban – forrásértékét több kérdésben is az határozza meg, hogy az orgyilkosság tevékeny résztvevőjének elbeszélésén alapul. Ennélfogva hasznosan szolgál kontroll anyagként a később keletkezett szövegekhez. Ugyanakkor a cui prodest? kérdésre is segít megadni a választ: jóllehet többeknek érdekében állhatott a fejedelem halála, ám a koronatanú bizonyára nem véletlenül indult postakocsival Bécsújhely és Ferdinánd főherceg körei felé, a megrendelőnek igyekezett minél gyorsabban megvinni a „jó” hírt, amint azt már Komáromy András vélelmezte 1896-ban.3 Forrásunkhoz legközelebb áll a talán ugyanazon császári udvari körökből tájékozódó kortárs bíboros, esztergomi érsek Forgách Ferenc levele, amely a Nyitra megyei Tapolcsányban (Gross Tapolcsan, Topol’čany) kelt 1613. november 6-án, s címzettje Scipione Borghese bíboros nepos volt.4

Az ismeretlen levélíró magának a gyilkosságot előkészítő és végrehajtó katonák vezetőjének, Abaffy Miklós tokaji kapitánynak a Ferdinánd főherceg köreiben elmondott beszámolója alapján foglalja össze a történéseket: attól fogva, hogy a fejedelemségre pályázó önjelölt Géczi (Ghiczy) Andrással meghiúsult gyilkossági próbálkozásuk Báthoryval lefolytatott dialógusát előadja, majd megörökíti a másnapi vérengzést Várad városának Velence nevű utcájában.

A szöveg hitelesebbnek tűnik minden eddig ismertnél, mivel az események középpontjában forgó szemtanú szavai még mentesek az évek-évtizedek során a történésekre rárakódott mitizáló szándéktól, politikai pártállástól és annak történet-alakító következményeitől. Melyek azok az e levél által feltárt újdonságok, amelyek eltérnek a kanonizálódott Bojti- és Szepsi Laczkó-féle előadástól?

Nem említi, hogy Báthory Gábor, büszkén átadván megszemlélésre Abaffynak a kardját, s felismervén, hogy ő közben fegyver nélkül maradt a meggyilkolására elszánt hajdúkkal szemben, egy hegyestőrt vett elő, dicsérvén, hogy az még annál a katonához méltó kardnál is alkalmasabb fegyver. Lehet, hogy ez a mozzanat már az utókor narratológiai bővítménye.5 Másrészt pontosítja a fejedelem megöletésének körülményeiről ugyancsak az utókortól szerzett ismereteinket: Báthory Gábort nem puskával lőtték le, mint a fent említett szerzők állították, hanem kopjákkal sebesítették meg, s lovakkal tiportatták agyon, s a földön fekvő, magatehetetlen embert karddal, tőrrel vagy kopjával szúrdosták halálra. Majd a ruháit levonták róla, a nála talált értékeitől megfosztották, s meztelenül a helyszínen hagyták. Nincs szó arról, hogy a Pece patak vízébe hajították volna, s kedvenc kutyája mindvégig gazdája holtteteme mellett őrködött, újdonság viszont az, hogy az előzőleg a táborba küldött testőrsége, a „kékek”, másnap ökrös szekérre tették és Székelyhídra vitték, és ott temették el.

Ezzel az utalással közelebb juthatunk Báthory Gábor többszöri eltemetésének történetéhez is. Eddig úgy tudtuk, hogy a meggyilkolt fejedelem testét a gyalogosok kapitánya, Nagy Balázs a szállására vitte, onnan pedig Ecsedbe szállíttatta, s ott is temették el, ahol a fáma szerint a teste romlatlanul pihent tizenöt évig, s verejtékezett, amit időnként le is töröltek róla. Más forrás szerint Adorjánig vitték hitvány, „két tehén vontatta kasos szekéren”, ahol is Csáki István özvegye szánta meg a „nagy jeles fejedelmet”, és saját hintójával s lovaival szállíttatta Ecsedbe.6 Itt nyugodott a test 1614. május 2-ig, amikor a vár piacán felravatalozták, s vörös posztóval díszített szekéren hetvenöt lovas és gyalogok kíséretében végső nyughelyére, Nyírbátorba szállították, s a református templom sekrestyéjében helyezték el, amelynek ajtaját vörös posztóval vonták be.7

Végül Bethlen Gábor 1628. szeptember 18-án fejedelemhez illő módon, „nagy méltóságos pompával és tisztességgel” újratemettette, mely kegyeleti munkának pontos okait mába nyúlóan kutatja a hagyománytörténeti és kultuszkutatás.

Gyilkosai alig élték túl áldozatukat.

 

Forrás

Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, P 241, Festetich család levéltára, 3. doboz, Idegen családok iratai, Nádasdy Tamás (1614–1617) 5–7.

Tudom Nagodnal regen nylvan vadnak az ide föl valo hyrek, mikeppen hogy Abbaffj Miklos,8 az kit az Al föld ket ezer loual boczatot uolt Bathorj melle, conspiralt Geczi Andrassal9 es Kamuthi Farkassal,10 mikeppen megh ölhessek Bathorit. Azt veghöz uiven Abaffi, mindgiart Postan Vyhelben11 iot, itt volt Ferdinand Herczegnel12 harmad napigh, az kiknek maga beszellette, io czieleködetöknek mondgiame, auagy rosznak, quia non est malum faciendum, ut eueniat bonum, azokkal beszelgettem, es ugi irom Nagodnak 15 die Nouembris Varadnal leszen Abaffy az ket ezer loual, mentenek be az Varban, Redeivelis13 eggiet ertuen, Gicziuel eggiűt vegesztenek, vgy hogy ha magat talaljak az hazban, Abaffy mondgia, hogy byzonj soha nem latam kjnek az kard odalan illjen szepen aljon, es igy illiek, mint fölsegödnek, tudom, hogy az vassa megh szeb az kűlsö mivenel. Ha diczernj fogia az fejedelem, vegie latnj töle, es ugian azonnal altal verje, szinten igy be menven, magat talaltak, diczernj keszte az kardot, kire mikor monta volna az fejedelem, hogy az vassa kathona embernek valo, kerte Abaffy latnj, kj vonvan az fejedelem, kezeben atta, Abaffy hogy mar az vegezes szerinth gondolkodnek az megh ölesröl, cziak reajok nitottak az be jarok az aitot, ugi nem vihettek szandekokat veghöz, hanem megis touab gondolkodvan, mas nap mentenek be az Fariseussok, miuel hogy negied naptul foguan mezökben nem uoltak, es az fejedelem, es kezdik erössen persuadealnj, hogy kj mennien az Taborokban, mert az az köz nep közt az hire, hogy titkon Eczetben14 ment uolna, kire azt mondotta, hogy cziodalkozik hihetetlen voltokon, holot soha megh az eo orczajat el nem röitötte, az kit ha az segetsegh erköznek, es az ellensegre fognanak menni, az kj megh nem latta, fogia megh latnj. Azert hogy ne ketölködgienek, mas nap kj fogna közikben mennj. Azok az Conspiratorok kj menuen, ejel ket hajdu Capitant ötvened magokkal valasztottak, es hozaiok eskűtettek, az kik regvel louakra üluen, ugi mint 1715 8bris vartak az Varadi varasson, hazoknal, hogy szekerre űlt uolna az fejedelem, ötöd auagj hatod magaual, egy nihany iffi u legenj, gialogh elötte az Varadi Varasson hogy menne, ugi ütöttek rea, harom kopiaual talaltak, az az ket hajdu Capitan, Szilasi Janos16 es Ladanj,17 harmadikis18 közöttök, igi mikoron meg sebessitöttek, megis le ugrot, kardot rantvan, bennek meg sebessitöt, az utan louakkal typortattak el, es ugy vgrot le Ladanj, azon fekűuö heliben egynihany helen altal verte az testet, ott tartottak mezetelen, hanem az kekek erkösztenek mas nap, miuel hogy az maga Tabora egynihanj mer földel kűlljeb uolt Varadnal, azoknak sem akaruan adni az Testet, ugy montak, hogy inkab mind megh halnak, hogy sem azt ot hadgiak, miuel hogy ök mind hitues szolgay voltanak, es addigh mind azok, migh az teste föld kjűül vagion, ugy vettek az testet egy negy ökör szekerre, es Szekel hydra19 vittek es ott temettek el.

 

Irodalomjegyzék

Bársony 2009 = Bársony István: Báthory alakja a magyar történetírásban. In: Báthory és kora. Szerk. Papp Klára, Jeney-Tóth Annamária, Ulrich Attila. Kiadja a Debreceni Egyetem Történelmi Intézete és az Erdély-Történeti Alapítvány, Debrecen, 2009, 11–28.

Kruppa 2009 = Kruppa Tamás: Erdély és a Szentszék a Báthoryak korában. Okmánytár II (1595–1613). Budapest–Róma–Szeged, 2009.

Mikó 1858 = Mikó Imre: Sepsi Laczkó Máté: Lorándffy Mihály udvari concionatora krónikája és emlékezetre méltó hazai dolgoknak rövid megjegyzései 1521–1624. Erdélyi Történelmi Adatok, III. Kolozsvár, 1858.

Nagy 1984 = Nagy László: A rosszhírű Báthoryak. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1984.

Szabó 2009 = Szabó Péter: Báthory Gábor újratemetése 1628-ban. In: Báthory és kora. Szerk. Papp Klára, Jeney-Tóth Annamária, Ulrich Attila. Kiadja a Debreceni Egyetem Történelmi Intézete és az Erdély-Történeti Alapítvány, Debrecen, 2009, 45–52.

 

1 Főpohárnokmester, szatmári kapitány, főkamarás, kassai főkapitány, a bécsi politika képviselője, megh. 1621. Báthory ecsedi temetésének megrendezője.

2 MNL OL, P 1313, Batthyány cs. lt., 313. cs. II 17 No 32, 83–92. Apologia pro statibus Evangelicus, 1620.

3 Bársony, 2009, 22–25.

4 Kruppa, 2009, 277–280.

5 Mikó, 1858.

6 Nagy, 1984, 153–154.

7 Szabó, 2009, 47.

8 Tokaji főkapitány, Báthory megsegítésére indult felső-magyarországi és végbeli haddal. Később Bethlen Gábor híve.

9 Géczi (Ghiczy) András, 1590 és 1600 között munkácsi kapitány, Báthory testőrlovasainak parancsnoka, a fejedelem követeként a Portán járt, s magának kérte meg a fejedelemséget, majd kibékült Báthoryval.

10 Kamuthy Farkas Báthory András követe Bécsben, 1603-ban Bocskaival harcolt, a töröknél járt követségben, Bethlen Gábor 1606-ban bebörtönöztette, később a székelyek generálisa, tordai főispán. Egyike volt azoknak, akiknek feleségét Báthory Gáborral hírbe hozták, hogy Kata asszony miatt kapták meg tőle Gyalu várát.

11 Bécsújhely, Wiener Neustadt (A).

12 Ferdinánd főherceg, II. Ferdinánd, 1618-tól magyar király.

13 Rhédey Ferenc, váradi kapitány, Bethlen Gábor sógora.

14 Ecsed várába (Szatmár vármegye).

15 Elírás a helyes 27. helyett.

16 Szilassy János hajdúkapitány, aki állítólag a feleségével való bánásmódért akart bosszút állni Báthoryn.

17 Ladányi (másutt Nadányi) Gergely, a hajdúk közötti nemesfi.

18 Zámbó Balázs hajdú.

19 Székelyhíd, Săcueni (RO)

Így idézd:

Jankovics József. „Báthory Gábor meggyilkolásának újabb változata: Egy koronatanú elbeszélése alapján”. Lymbus, 2014, 39–43.

→Eredeti közlés (PDF) Báthory Gábor meggyilkolásának újabb változata

error

Szóljon hozzá!