ID

4144

Szerző

Jankovics József

Címszó

Gyöngyösi István

Alcím

Ungvár?, 1629–Rozsnyó, 1704. júl. 24.

Szócikk

Költő. A 17. sz.-i familiáris udvari költő tipikus pályaívét futotta be: ref. köznemesi családba született, →Comenius keze alatt tanult Sárospatakon, majd füleki seregbíró, 1663-tól →Wesselényi Ferenc nádor belső bizalmi embere, titkára. Ura halála és az összeesküvés kitudódása után rövid időre úrnőjével együtt maga is házi őrizetbe került. Wesselényi özvegye, Széchy Mária számára továbbra is támaszt nyújtott ügyvédi szolgálataival, de katolizálván megvált a családtól, s a Gömör m.-i adminisztrációban kamatoztatta kiváló jogászi képességeit és ismereteit. Többször is betöltötte az alispáni tisztet, országgyűlési követ is volt; →II. Rákóczi Ferenc utasításainak végrehajtása közben érte a halál.

A magyar barokk költészetnek →Zrínyi Miklós mellett a másik legjelentősebb alkotója, ennek ellenére befogadástörténete igen ellentmondásos. A 17–18. sz. legtöbbet olvasott, legismertebb s legnagyobb hatású szerzője volt, óriási nimbusza →Kazinczyék fellépésével csökkent, s →Dugonics András 1796-os összkiadását követően majd Toldy Ferenc és főleg Arany János elismerő értékelése emeli vissza a költészeti kánonba. Irodalomtörténeti helyének és értékeinek reális kijelölése csak Badics Ferenc kritikai igényű teljes szövegkiadásaival történhetett meg a 20. sz. első négy évtizedében.

Bő alkotói vénára valló, változatos műfajú életművében a klasszikus görög-latin tematikai-poétikai hagyományok (Ovidius, Vergilius, Claudianus) és a magyar költészeti előzmények (→Tinódi Sebestyén, →Balassi Bálint, →Rimay János, →Czobor Mihály) ötvözésére törekszik. Verseiben különösen fontos a Zrínyi-imitáció szellemes és sikeres megvalósulása. Műveihez írt előszavai-ajánlásai a magyar poétikatörténet legjelentősebb megnyilatkozásai, dokumentumai: igen tudatos poétikai, retorikai és nyelvi programról ad bennük számot, egyrészt a magyar versszerző hagyományról mond ítéletet, másrészt megindokolja saját korszerű költői eljárásának jogosságát. A Tinódi-féle egyszerű, valósághű, lineáris történeti elbeszéléssel szemben az eposzi kellékekkel, mitológiai apparátussal, a „poesist is követvén”, a versek „nagyobb ékességére és kedvesebb voltára” nézve, fabulák, hasonlatok és „másféle leleményes toldalékoknak” közbeiktatásával a fikciós, a képekben és alakzatokban gazdag, gyönyörködtető-szórakoztató olvasmányt tette meg ideállá.

E tudatos költői erényei főként három terjedelmes epikus alkotásában, a kortársi magyar történelem három kiemelkedő szereplője – Wesselényi Ferenc, Kemény János, →Thököly Imre – házassága alkalmából írt költeményében figyelhetők meg igazán. A Márssal társolkodó Murányi Vénus (1664), a Porábúl megéledett Főnix (1670 k., megj. 1693), a Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága (1683) a házasság tényén és ünneplésén – a barokk reprezentáció megkívánta heroizáláson – túl politikai állásfoglalást is tükröz. Elsődlegesen patrónusa vagy hőse nézeteinek szócsöve – követve a lojális Habsburg-hűségtől való elmozdulás, a megingás és a nyílt ellenszegülés fokozatait és folyamatát –, de burkoltan hangot ad saját középnemesi rendi törekvéseinek is. Pártállás-változtatásai nem elvtelenek: az eseményekre, a nagypolitika módosulásaira reagálnak. Az eddigi szakirodalommal szemben azonban fontos hangsúlyozni, hogy saját osztályhelyzetét és egyéni sorsának alakulását meghatározó nemesi életszemlélete, világképe a nemzeti függetlenség fátumának rendelődik alá.

Befogadástörténete során ~ számos bírálatot kapott amiatt, hogy e hosszabb lélegzetű elbeszélő költeményeiben a históriás ének, a humanista házasének (epithalamium) és az eposz műfaji kellékeit elegyítette. A posztromantikus kritika e hosszú időre kiható tévedését napjaink irodalomtudománya próbálja kiigazítani, azokra a korabeli poétikákra támaszkodván, amelyeknek tanúsága szerint a barokk költészet nemcsak megengedte, de meg is követelte a műfaji többrétegűséget. Ugyanez az átértékelés ment végbe a ~ hosszas kitérőit, fölöslegesnek tartott mitológiai párhuzamait, szerkesztési ügyetlenségeit ért bírálatokat illetően is. A korabeli olvasók igényének, a felismerés kiváltotta esztétikai élménynek igyekezett mindezzel megfelelni.

Az allegorikus forma és képi nyelv sem idegen tőle, az 1681-ben →Esterházy (I.) Pál nádorrá választása alkalmából írt Kesergő Nympha ezt a megoldást választotta: a nyomorult és kilátástalan helyzete miatt kesergő Mo. síró női alakja (Nympha) az Esterházy család címerében megörökített kardos Griffhez esedezik támogatásért. S amikor 1695-ben a költő újra aktuálisnak tartja a kérést, megismétli-felerősíti Palinódia címmel, mely ez esetben nem a visszavonást, visszaéneklést, hanem éppen ellenkezőleg, a segítségért való újabb, megismételt könyörgést jelenti.

A vallási tematika háttérbe szorulását, ill. a felekezeti elfogultságtól való mentességet már Arany János is megfigyelte Gyöngyösi költészetében. Egyetlen ismert ilyen típusú nagy vállalkozása, igazi bravúrja, a →Koháry Istvánnak ajánlott Rózsakoszorú (1690). E rózsafüzér, melynek forrásául egy német jezsuita Hymni quindecim super quindecim mysteria sacratissimi Rosarii c. művét használta, Jézus és Mária életének eseményeit dolgozza fel háromszor öt rózsacsokorba kötvén az öröm, a keserűség és a dicsőség rózsáit. A kész koszorú a barokk elragadtatott áhítat szellemiségének jegyében, misztikus-elmélkedő modorban, önálló stilisztikai leleményekkel, a komor gyász ünnepélyes, nyersen naturalisztikus leírásaival mutatja be a jézusi utat. Míg a koszorúkötéshez való készületének önálló fogalmazású közel két és félszáz strófájában szinte élvezettel sorolja fel azt a pazar mitológiai témagazdagságot, amelyről a szent téma miatt le kellett mondania, a Csalárd Cupido (1695) c. művében a szerelem veszedelmes csapdáit előszámlálván – a „tiszta élet Geniusát” óva – szinte tobzódik az erotikus részletekben.

Négy esztendővel halála előtt (1700) készült el az Új életre hozatott Chariclia c. hatalmas versátdolgozásával, mely tényre a cím is utal: Héliodórosz Aithiopika c. szerelmi elbeszélésének a vlsz. Czobor Mihály által a 17. sz. elején elkészített, töredékes fordítását írta át. Tette ezt anélkül, hogy akár az eredeti görög művet, akár a Czobor-fordítás alapjául szolgáló német nyelvű prózai szöveget ismerte volna. Saját fantáziájával kerekítette, egészítette ki a hiányos történetet. A Czobor-vers különleges szépségű, manierista vonásait azonban lenyesegette, elszürkítette, az ötsoros versszakok időnként meghökkentő rímeit a négysorossá redukált strófák bokorrímébe szorította. Jelentős költői-szerkesztői teljesítménye azonban a mű közel négyezer sornyi befejező része, amely nem szűkölködik „gyöngyösis” megoldásokban.

Gyöngyösinek tulajdonít még a szakirodalom néhány klasszikus témát feldolgozó korai költeményt is (Heroida-fordítások, Proserpina elragadtatása, Cuma várasában építtetett Dédalus temploma), valamint sok érv szól amellett, hogy a Florentina-drámaként ismert Igaz barátságnak és szíves szeretetnek tüköre c. játéknak is ő volt a szerzője.

Jóllehet főleg nagy terjedelmű epikus művek kerültek ki tolla alól, ~ valójában a lírai betétek, részletekben gazdag leírások, bravúros költői képek és nyelvi lelemények avatott művésze. A szerkesztést és a jellemábrázolást tartották leggyengébb oldalának, a legújabb szakirodalom azonban erről is kimutatta, hogy ~ egyrészt rendkívül figyelmes szerkesztő volt, másrészt a korabeli befogadói várakozás nem az egyéniesített, hanem a tipikus alakokat kívánta meg a szerzőtől. Szellemes rímmegoldásai, találó hasonlatai, remek természetleírásai, pontos ritmikája, nyelvi szintetizáló képessége és bátor újításai a 20. sz.-ig hatással voltak költészetünkre.

Művek és/vagy kiadások

Ének Thököly Imre és Zrínyi Ilona házasságáról, kiad. Háhn Adolf, Bp., 1884; A csalárd Cupidónak kegyetlenségét megismerő és annak mérges nyilait kerülő tiszta életnek Géniusa, kiad. Rupp Kornél, Bp., 1898; Porából megéledett Phőnix, kiad. és bev. Koltai Virgil, Bp., [1903]; Összes költeményei, I–IV, kiad. Badics Ferenc, Bp., 1914–37; Márssal társolkodó Murányi Vénus, kiad. Jankovics József, Nyerges Judit, utószó Jankovics József, Bp., 1998 (Régi Magyar Könyvtár. Források, 8) (2016. 06. 02.); Porábúl megéledett Főnix avagy Kemény János emlékezete, kiad. Jankovics József, Nyerges Judit, utószó Jankovics József, Bp., 1999 (Régi Magyar Könyvtár. Források, 10) (2016. 06. 02.); Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága – Palinódia (Kesergő Nimfa), kiad. Jankovics József, Nyerges Judit, utószó Jankovics József, Bp., 2000 (Régi Magyar Könyvtár. Források, 11) (2016. 06. 02.); Rózsakoszorú, kiad., utószó Jankovics József, Bp., 2002 (Régi Magyar Könyvtár. Források, 12) (2016. 06. 02.); Csalárd Cupido, kiad. Jankovics József, Nyerges Judit, utószó Jankovics József, Bp., 2003 (Régi Magyar Könyvtár. Források, 13) (2016. 06. 02.); Új életre hozatott Chariclia, kiad. Jankovics József, Nyerges Judit, utószó Jankovics József, Bp., 2005 (Régi Magyar Könyvtár. Források, 14).

Irodalom

Toldy Ferenc, Gyöngyösi István, in Uő, Irodalmi arcképek [1856], Bp., 1985; Arany János, Gyöngyösi István [1863], in Arany János Összes Művei, IX, kiad. Németh G. Béla, Bp., 1968; Gyöngyösy László, Gyöngyösi István élete és munkái, ItK, 1904; Horváth János, Gyöngyösi és a barokk ízlés, in Uő, A magyar irodalom fejlődéstörténete [1922–23], Bp., 1976; [Trencsényi-]Waldapfel Imre, Gyöngyösi-dolgozatok, ItK, 1932, 1. sz., 2. sz.; Uő, Gyöngyösi István, Magyarságtudomány, 1935; Badics Ferenc, Gyöngyösi István élete és költészete, Bp., 1939; Kosztolányi Dezső, Gyöngyösi István, in Uő, Lenni vagy nem lenni, Bp., 1940; V. Windisch Éva, Gyöngyösi és a „Porábul megéledett Phoenix”, ItK, 1960; Bán Imre, Gyöngyösi István, Alföld, 1964; Agárdi Péter, Rendiség és esztétikum. Gyöngyösi István költői világképe, Bp., 1972; Kibédi Varga Áron, Retorika, poétika, műfajok. Gyöngyösi István költői világa, It, 1983; Kovács Sándor Iván, Gyöngyösi Kemény-eposzának Zrínyi-imitációi, ItK, 1985 (2016. 06. 02.); Porogi András, Gyöngyösi Kemény-eposzának politikai koncepciójáról, It, 1986; R. Várkonyi Ágnes, A rejtőzködő Murányi Vénus, Bp., 1987; Jankovics József, Gyöngyösi redivivus, avagy a porából megéledett főnix, in Márssal társolkodó Murányi Vénus, i. m. (2016. 06. 02.); Uő, „Gyöngyösi drága gyöngy versei.” A Kemény János-eposz forrásvidéke és szövegszerveződése, in Porábúl megéledett Főnix, i. m. (2016. 06. 02.); Latzkovits Miklós, A Florentina szerkezetéről és a közjátékozás 17–18. századi technikájáról, in A magyar színház születése. Az 1997. évi egri konferencia előadásai, szerk. Demeter Júlia, Miskolc, 2000 (A régi magyar színház, 1); Jankovics
József,
Gyöngyösi restitutus, in Thököly Imre és Zrínyi Ilona házassága, i. m. (2016. 06. 02.); Uő, Gyöngyösi christianus, in Rózsakoszorú, i. m. (2016. 06. 02.); Uő, Gyöngyösi eroticus, in Csalárd Cupido, i. m. (2016. 06. 02.); Uő, Gyöngyösi István költészetének poétikai-retorikai forrásvidéke, in Religió, retorika, nemzettudat régi irodalmunkban, szerk. Bitskey István, Oláh Szabolcs, Debrecen, 2004; Uő, Gyöngyösi, a költő-filológus, in Új életre hozatott Chariclia, i. m.

 

Így idézd:

Jankovics József. „Gyöngyösi István”. In Magyar művelődéstörténeti lexikon: Középkor és kora újkor, 3, szerkesztette Kőszeghy Péter és Tamás Zsuzsanna, 409–412. Budapest: Balassi Kiadó, 2005. http://mamul.btk.mta.hu/MAMUL_SZERK/mamul_view.php?editid1=4144. (Az online verzió ingyenes regisztráció után hozzáférhető.)

 

Kapcsolódó cikkek

Gyöngyösi christianus

„Gyöngyösi drága gyöngy versei”

Gyöngyösi eroticus

Gyöngyösi István családi irodalomtörténésze: Gyöngyösy László

Adalékok Gyöngyösi István és Thököly Imre kapcsolatához

A levélíró Gyöngyösi István

Gyöngyösi István vallomása a Wesselényi-perben

Gyöngyösi István költészetének poétikai-retorikai forrásvidéke

Az „új életre hozatott” Gyöngyösi István

István Gyöngyösi, the “Hungarian Ovid”

Gyöngyösi restitutus

Gyöngyösi Christianus (PL)

Az irodalmi társaságok mint a Gyöngyösi-kultusz ápolói

A Gyöngyösi-recepció XVIII. századi csúcspontja

Gyöngyösi redivivus – Az új életre kelt Gyöngyösi

Gyöngyösi, a költő-filológus

Széljegyzetek Babits Mihály Gyöngyösi-képéhez
 
 

error

Szóljon hozzá!