Ma már nagyon nehéz Gyöngyösi Istvánra vonatkozó ismeretlen, új, kiadatlan adatokra lelni. Hosszas külföldi és hazai levéltári kalászatolgatás után is csupán néhány apróság került a kutatók elé. Közülük idéznék az alábbiakban kettőt, amelyek a költő életviszonyainak jobb megismeréséhez, kalapács és üllő között alakuló életstratégiáinak alaposabb megértéséhez járulhatnak hozzá.

A Széchy Mária bécsi őrizetével felmerülő ügyes-bajos teendők, illetve önmaga tisztázásának terhétől úrnője kiszabadulásával még biztosabban mentesülő ügyvéd-költő 1672-től Andrássy I. Miklós (?-1686), a későbbi gömöri főispán szolgálatába állt, illetve Gömör vármegye képviseletében is vállalt megbízatásokat. Ilyen volt például az 1681-es soproni országgyűlésen áprilistól decemberig, az országgyűlés megnyitásától annak végéig megyei követként való részvétele, ahol Kesergő Nympháját is átadhatta a Kardos Griffnek, a nádorrá választott Esterházy Pálnak.

A következő év(ek)ben pedig már a töröktől „Felső-Magyarország ura és fejedelme” címmel kitüntetett Thököly Imrénél járt el főispánja, illetve megyéje érdekeinek közvetítésében, amely akciói nyomán, Thökölynek a vidékről való fokozatos elvonulásával párhuzamosan máris súlyos egzisztenciális válságba került: a császáriak konfiskálni akarják birtokait.

Helyzete korántsem lehetett egyszerű: kenyéradói aktuális politikai állásfoglalásától, s az őt körülvevő gyakori katonai-hatalmi változások kegyetlenkedési és toleranciafokától függött. Lakóhelyét, Krasznahorka várát, illetve váralját Thököly 1678 óta meg akarta szerezni, s a császárpárti Andrássy Miklós csak súlyos pénzen tudta megtartani, majd Thököly e váltságdíj ellenére elfoglalta a várat. Andrássy főispánként részt vett a soproni diétán, de a császár és a fejedelem közti 1682. novemberi fegyverszünet után Thököly magához rendelte, s Eperjes városában valójában fogságban tartotta, ahonnan való kiszabadulásában Gyöngyösi pénzére is szükség volt. Fia, II. Péter (?-1714), akinek a költő Charicliáját ajánlotta, végig kitartott Habsburg-hűségében, de a várat végül is ő engedte át Thökölynek. Másik fia, II. György pedig Thökölynél kezdte katonai pályafutását, s 1685-ben ő védte a császári hadaktól Krasznahorka várát. (1698-ban, Thököly elfogásáról értesülve adta csak át a várat, s át is állt a császári oldalra, 1704-ben pedig Rákóczi ezredese, 1708-tól 1711-ig gyalogsági tábornoka volt.)1

1682 júliusának végén – alig néhány héttel a Zrínyi Ilonával tartott esküvő után – a Kassát vívó, s azt augusztusban el is foglaló Thököly táborába volt kénytelen Gyöngyösi menni, hogy a Krasznahorka várából fokozatosan Eperjesre szorult Andrássy Miklóstól szóbeli üzenetet vigyen Thökölynek. Erről a fejedelem leveléből értesülünk:

Spectabilis ac Magnifice Domine mihi observandissime!

Az Nemes Gömör Vármegye követjei hozzám érkezések alkalmatosságával vettem az kegyelmed látogató levelét is becsülettel, s köszönöm kegyelmed jóakaratját kegyelmednek, hogy rólam nem feledkezett. Én is azért, valaminthogy eddég, úgy továbbra is kívánok kegyelmednek minden illendő dolgokban szolgálnom s kedveskednem, úgymint hogy Gyöngyösi István Uram által lőtt kegyelmed izenetit midőre megértettem, kívántam is őkegyelmével beszéllenem, s mint resolváltam magamot, megmondhatja kegyelmednek. Éltesse Isten sokáig kegyelmedet.

Ex castris ad Cassoviam positis 31. Julii, 1682.

Spectabilis ac Magnificae Dominationis Vestrae

Ad serviendum paratissimus

Comes Emericus Thököly2

Immár Kassát birtokolva, Thököly 1683. január 11-ére részleges országgyűlést hirdetett a városba. Ide Andrássy Miklós is elment ugyan, de csak a fejedelem üdvözlésére, s mint leveléből megtudjuk, ügyeinek további képviseletét ismét csak Gyöngyösire bízta: „Az Nagyságod méltóságos parancsolatja szerént ide az mostani Kassára rendeltetett consultatióra eljővén, magam ugyan praecise csak az Nagyságod udvarlására, képemben való követemet penig hagyom itten nemzetes Gyöngyössy István Uramat…” (Kassa, 1683. január 13.)3

Gömör vármegye Rozsnyóbányán 1682. (sic!) január 7-én kelt megbízólevele szerint Szakmári Király Jánost és Gyöngyösi Istvánt delegálták a gyűlésre, s kérik Thökölyt, hogy mind magán- s mind közügyekben tekintse őket követeiknek, szavuknak adjon hitelt, s döntése után bocsássa őket vissza.4

A megyének ugyanazon év február 20-án, március 30-án és június 3-án Thökölyhez írt levelei, amelyekben a rájuk kirótt elviselhetetlen terhekről, a minden oldalról elszenvedett pusztításokról panaszkodnak, valószínűleg Gyöngyösi fogalmazását őrzik, s az ő kézírásában maradtak fenn. Máig hangzik belőlük a szerző(k) körültekintő, a megye lakosait óvó, felelősségteljes gondossága, a helyzet reménytelenségének hangsúlyozása.5

Valószínűleg az efféle, a magánérdekek és a közügyek képviselete miatt egyaránt, ám hol készséggel, hol kényszerűségből vállalt közvetítő szerepe miatt – s esetleg hozzájárulhatott ehhez a Thököly Imre és Zrínyi Ilona házasságát üdvözlő, s a fejedelmet dicsőítő vers híre is? – kellett a helyzete bonyolultságát jelző mentegetőző levelét Rozsnyóról 1685. május 27-én feltehetőleg a Szepesi Kamara Generalatusságának megírnia: „Angello Mihály uram őkegyelme a csetneki némely urak tiszteinek die 23. praesentis írott levelébűl esett értésemre, hogy azon levélben specificált possessorok között az én kevés jószágomat is confiscáltatni parancsolná a nemes Kamara, amelyre aminthogy okadásomat nem tudom, úgy azt reméleni sem tudhatom.

Minekutána pedig sokat gondolkodtam volna arrúl, mibűl vehetett légyen alkalmatosságot azon nemes Kamara, nem találhattam fel ebben egyebet, hanem hogy Krasznahorka váralján lévén ordinaria residentiám (amíg ottan continue perseverálhattam), a várnak és az Uraknak mostani állapotokra nézve vétettem talám valami suspitióban. De ámbár ottan resideáljak is olykor, amikor az alkalmatosság engedi, minthogy nincsen is nekem más helyen semmi oeconomiám, és ha ezt üdőnek előtte totaliter elhagyom, élhetetlenné maradok nevedéken s apró feles gyermekimmel. Azzal mindazonáltal semmi oly dologban nem involváltam magamat, amely valami infidelitást hozna magával, másképpen, hanem ha a nemes Vármegyének a mostani üdőhöz való maga alkalmaztatása (amelyben nekem is accomodálnom kell magamat) magyaráztatnék annak. Sőt, hogy annyival inkább elkerülhetném a suspitiót, akitől eleitűl fogvást féltem, mihelt a várnak elébbeni állapotja változott, elbúcsúztam mindjárt az ott való szolgálattól, és azóta a nemes Vármegye dolgaiban is a méltóságos Generalatus előtt viselt követségemben, mind másutt Őfelsége szolgálatát illető alkalmatosságokban impendált szolgálatimmal más opinióra adhattam inkább okot, hogysemmint azzal ellenkező valamely suspitióra, annyival inkább jószágom confiscáltatására. Ugyanis ha va[la]mi oly vétkes cselekedetemnek férge rágná conscientiámat, vajon mertem volna-e az említett dolgokban, mind azon méltóságos Generalatus előtt, mind másutt az Őfelsége tisztei és vitézlő rendei között oly bízvást járnom, amint jártam, és data occasione járok mostan is. Hogy pedig én praemissis annál jobban declarálhatnám innocentiámat, magam mennék által mindjárt Nagyságod s kegyelmetek eleiben, ha a nemes Vármegye levelében declaráit követség dolga nem vettetik vala nyakamban, amely alól eleget igyekeztem is megmenekednem, de annak semmi úttal nem lehete szerit tennem. Isten végben engedvén azt vinnem, ha Nagyságod és kegyelmetek úgy fogja parancsolni, s az utaknak most hamar interveniálható veszedelmes volta meg nem tartóztat, kész lészek ennekutána is praesentálnom magamat. Kérem azonban nagy alázatosan Nagyságodat s kegyelmeteket, így értvén dolgomat, ne neheztelje Angello Mihály uramnak őkegyelmének committálni, supersedeáljon említett jószágomnak confiscáltatásátúl, ha pedig azt medio tempore peragáltatni találná, úgy is remittáltatni azon jószágomat. Ha arra érdemes leszek, hogy confiscáltassék, jövendőben is végben vitetheti azt Nagyságod és kegyelmetek.”6

 

 

1 Soós István, A csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy család, in Betlér és Krasznahorka. Az Andrássyak világa, írta és a képeket válogatta Basics Beatrix, szerk. Rácz Árpád, Rubicon-Ház Bt., 2005,14–43.

2 A levél modern átírása a lőcsei állami levéltárban levő eredeti alapján. Csak az aláírás autográf. Štátny archív v Levoči. Andrássy, Betliar Fond AB. Súkromné písomnosti. Korešpondencia so Stef. Gyöngyösym.

3 MOL, G 2, II, 1. Levelek Thökölyhez. 344. Mikrofilm: 49600.

4 Uo., 346.

5 Uo., 348., 350., 352.

6 MOL, E 254, 1685. május. No. 44. (Tusor Péter gyűjtéséből.) Angello Mihály: Michael Angelo Jaquemod királyi jószágigazgató Murányban és Szendrőben.

 

Így idézd:

Jankovics József. „Adalékok Gyöngyösi István és Thököly Imre kapcsolatához”. In A Stollwerk: Stoll Béla 80. születésnapjára, szerkesztette Ács Pál és Székely Júlia, 40–43. Budapest: MTA Irodalomtudományi Intézet; Balassi Kiadó, 2008. http://www.iti.mta.hu/Stollwerk.pdf.

→Eredeti közlés (PDF) Adalékok Gyöngyösi István és Thököly Imre kapcsolatához

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük