Aligha hihetem, hogy Apponyi Balázs nevének olvastán a régi magyar irodalom ínyencei nagyot csettintenének. A Bars megyei főispán neve még régiségünk legvájtfülűbb értői számára sem csenghet túlontúl ismerősen. Egyetlen nagyobb lélegzetű munkával, az In Divini et Regii Prophetae David Triadem Quinquagenariam seu Psalterium Interpretatio Poëtica c. latin zsoltárparafrázisával örökítette emlékezetét az ııtókorra.1

Művének feltétlenül érdekességet kölcsönöz, hogy néhány évvel a vulgáris nyelvű zsoltárfordítások után jelenti be a latin fordítás igényét – nem csekélyebb programot jelezvén a honi tájon, mint nyugaton Buchanané. Míg azonban a skót humanista a gyermekek okulására szánta művét, Apponyi klasszikus reminiszcenciákkal zsúfolt parafrázisai az előkelő emberek, tudós főpapok, de legfőként II. Ferdinánd – akinek ajánlása is szól – ízlését vette célba.

Zsoltárparafrázisainak kedvezőtlen fogadtatását – az irodalomtudomány minden bizonnyal méltatlan, majdnem néma állásfoglalása mellett2 – talán az mutatja leginkább, hogy kézbevehető kötetei szinte egyöntetűen nélkülözik az olvasottság, a népszerűség, a kedveltség szokásosan árulkodó korabeli nyomait. Hogy most mégis ráirányítjuk rövid időre a figyelmet, arra az ad elég okot, hogy kötetei a fentiek ellenére is jellegzetes adalékokkal szolgálnak a kor – a XVII. század első harmada – olvasásszociológiai viszonyainak alaposabb ismeretéhez.

Nem igazán sok autográf szerzői dedikáció áll rendelkezésünkre a magyar könyvnyomtatás korai századaiból. Arra a szerencsés esetre pedig, hogy egyetlen szerzőtől több saját kezű ajánlással ellátott és -küldött kötet is felbukkant volna, alig van példa. Ezért lehet számunkra önmagán túlmutató jelentőségű Apponyi Balázs dedikációs tevékenysége. Amellett, hogy azzal a haszonnal is jár, hogy az alig ismert életrajzot rendkívül fontos elemekkel egészíti ki: fény vetődik valós helyzetére, a hazai és a külföldi ellenreformáció vezéralakjaival való kapcsolata pedig gondolkodásába is jobban belevilágít.

Külföldi kutatóútjaim során figyeltem föl Pereszlény és Korlátkő műkedvelő urának sajátos szokására, ajánlásaira, levélnek is beillő dedikációira. A külországi tapasztalatok nyomán elkezdtem a hazai könyvtárak és egyéb külföldi gyűjtemények Apponyi-köteteinek teljességre törekvő, módszeres átvizsgálását – csupán a dedikációkra, s a kötetek utóéletére összpontosítva a figyelmet. Természetesen nem vehettem a kezembe minden, ma ismert helyen található példányát a zsoltárfrázisoknak, de a kollegiális összefogás révén nélkülözni lehetett az autopsiát.3

E vizsgálódás összegezéseként elmondható, hogy nem tartalmaz szerzői kézírású dedikációt a bécsi Egyetemi Könyvtár, a budapesti MTA Könyvtára, s az ugyancsak budapesti ferences könyvtár, a győri Egyházmegyei Könyvtár, a kalocsai Főszékesegyházi Könyvtár, a sárospataki Tiszáninneni Református Egyházkerület Nagykönyvtára, a túrócszentmártoni Matica Slovenská Könyvtára – három példány! –, az uppsalai Egyetemi Könyvtár és a váci Egyházmegyei Könyvtár által őrizett Apponyi-kötet.

Pozitív eredménnyel járt viszont a kutatás kilenc könyvgyűjtemény 12 kötete esetében! Hazai bibliotékáink közül az OSzK, a budapesti Egyetemi Könyvtár, a Ráday Gyűjtemény, az egri és az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár példányában találhatunk autográf dedikációt. Csakúgy, mint a bécsi Nationalbibliothek, a kismartoni Esterházy-könyvtár, a colmari Bibliothéque de la Ville de Colmar, illetve a lundi Egyetemi Könyvtár őrizte kötetekben.

Az alábbiakban előbb a hazai, majd a külföldi példányokban található autográf szerzői ajánlások szövegét adom közre.

 

Az Országon Széchényi Könyvtár állományában három példány is fellelhető, ebből az első és a harmadik dedikált.

1. Generoso ac Egregio Dno Georgio Rakouiczki Suae Caes. Regiaeque Mattis Camerae Hung. Secretario Dno Amico obsmo. Author dono dedit.

Rakoviczki György a magyar kamara titkára volt, 1628-ban és 1649-ben kamarai tanácsos. A könyv későbbi tulajdonosai: Joannis Mánczikovich, Szemes Imre (1758–1824) kegyesrendi tanár, majd Apponyi Sándor.

2. Rdo admodum Dno Georgio Lippai Praeposito S. S[tephani] Dno et Afini sui amantissimo Author ddt.

Lippay György (1600–1666) szempci plébános, esztergomi kanonok, tornai főesperes, pécsi, veszprémi püspök. 1635-től kancellár, egri, majd esztergomi érsek. – Apponyihoz fűződő viszonyát jelzi, hogy őt jelölte ki 1637-ben kelt végrendeletének egyik végrehajtójául az író.4

A budapesti Egyetemi Könyvtár mindhárom példánya dedikált:

3. Illustrissimo ac Rdissimo Dno D. Petro Pazmani Archi Episcopo Strigoniensi Primati Hungariae Legato Nato summo p. Hung. Cancellario Sac. Caes. Regiaeque Matti intimo Consiliario Patrono suo Gratiosissimo Author debitae obseruantiae causa obtulit.

A Pázmány Péter iránti tiszteletét Apponyi azzal is kifejezésre juttatta, hogy a többi példánynál díszesebb kötésű aranyozott kötetet ajándékozott neki. – A mű 1637. márc. 19-i dátummal – Pázmány halálának napja! – került a pozsonyi jezsuita kollégium tulajdonába.

4. Claustro B. Mariae Virginis et. S. Wolfgangi Frum S. Pauli Primi Eremitae debitae obseruantiae gratia Author dono dedit Confrater eorundem.

Végrendelete szerint a Nyitra megyei Elefánt községben „In Claustro S. Joannis Bapt. Fratrum Ordinis Sancti Pauli primi Eremitae” szeretné testét elhelyeztetni holta után Apponyi Balázs.5 (E kolostoré lett később a 11. sz. alatt közölt, dedikált kötet.)

5. Generoso ac Egregio Dno Nicolao Petróci De Kassa Vara Dno et Afino obsmo Author ddt.

A megajándékozott valószínűleg II. Petrőczy Miklós volt Kassa várában. – A kötet 1691-ben a zsolnai jezsuiták birtokában volt.

A budapesti Ráday-gyűjtemény példánya az alábbi ajánlást tartalmazza:

6. Illustrissimo Dno D. Comiti Sigismundo Forgacz De Ghimes Author ddt.

A megajándékozott személyét nem sikerült azonosítani.

Az egri Főszékesegyházi Könyvtár kötetében ez a dedikáció áll:

7. Rdissimo Dno D. Thomae Balasfi El. Epo Pecsiensi Praeposito Posonien. Sac. Caes. Regiaeque Mattis Consiliario Dno uti Fri mihi et Patrono Colendissimo.

Balásfi Tamás (1580–1625) pécsi püspök, győri őrkanonok, boszniai püspök, szalavári apát, kapornaki és pozsonyi prépost. Váci, majd pécsi püspök. Unitárius vallásról tért át a jezsuiták hatására. Képzett latin és magyar stiliszta, Pázmány táborának egyik harcos tagja. – A könyv később az 1777-ben elhunyt Androvius Miklós, majd az egri káptalan tulajdonába került.

Az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár kötetének ajánlása:

8. Rdo admodum Dno Nicolao Böythe, De Sagh Vicario Lectori Capli Metrop. Strig. Dno Amico debitae obseruantia gratia, et in memoria sui Author dedit. Posony 1635 16 Decembr.

Böythe Miklós személyazonosságát nem tudtam megállapítani.

A kismartoni (Eisenstadt) Esterházy-könyvtár példányában az alábbi ajánlás olvasható:

9. Spbli ac Magnifico Dno D. Christophoro Banfi de Lindua Sac. Caesareae Regiaeque Mattis Consiliario et Cubiculario Debitae obseruantiae causa Author dono dedit.

Bánffy Kristóf (1577–1644) császárpárti főpohárnok, tárnokmester volt.

A bécsi Nationalbibliothek példánya valóságos ajánlólevelet őriz.

10. Rdissimo ac Serenissimo Leopoldo Archi Duci Austriae Duci Burgundiae Stiriae Carinthiae Carniolae Vittewergae Episcopo Argentoratensi et Passauiensi Comiti Dno meo semp. Clementissimo.

Grauiter affecto saepius perturbatissimo Patriae nostrae cardine, et intestino bellorum motu fortunis pene omnibus exuto nihil oecurrit pracsentius suo lenirem animum quam ut operi alicui bono ac pio incumberem, ut dum alii maleferiati homines, in rebellionem toto furerent impetu. Ego honesta aliqua occupatione distinerer, neque tempori illi conuenientior occurrebat materia quam. S. Regis Dauidis Psalmodia et Cygnaeum illud acroama Prophaetico Spiritu ab eodem Rege sancto decantatum inter aestus et furores hostium quam eandem tenuem meam operam Sacratissimae Imperatoriae Matti nuncupatam et oblatam esse uolui, ut ab eiusdem augustissimae Mattis suae splendore lucem suam accipiat. Vt uero mea in Serenissimam domum simul et augustissimam Austriadum et integritas declararetur euidentius Vestrae quoque Serenitati libuit de faetura lucubrationum mearum humillime offerre. Supplex oro Serenitatem Vram hoc ut obsequii ac fidelitatis meae symbolum donumque offerentis non aliter quam sine tae Persae aquam utraque uola haustam ac porrectam Artaxerxes acceptum habere uelit, et me in patrocinium et gratiam uti clientem humillimum suscipiat foueatque benignissimae. Datum Viennae 10 9bris A. D. 1624.

Serenitatis Vrae

Seruus Humillimus

Blasius Apponi

A megajándékozott Lipót Károly (1586–1632) osztrák főherceg volt, Stíria urának fia, Passau és Strassburg püspöke. Tirol és Glatz grófja. Burgau őrgrófja. II. Rudolf egy ideig őt szerette volna utódjának megtenni. Később kegyvesztett lett, megvált püspökségeitől és megházasodott.

A colmari Bibliothéque de la Ville példánya is tartalmaz autográf szerzői bejegyzést.

11. Generoso Dno Balthazari Boszani de Nagi Bosz[an] Vice Comiti Cottus Nitrien. Dno Fratri suo obseruandissimo aeternam memoriam et debiti obsequ. oblationem Author dono dedit.

Bossányi Boldizsár nyitrai alispán volt, 1622-ben követ a soproni országgyűlésen. Az akkori ellenzék egyik vezéralakja, akinek szállásán szokták az előzetes tanácskozásokat tartani. – A könyv előbb az elefánti pálos rendi Keresztelő Szent János kolostor tulajdonában volt, majd Nagyszombatra került, s a Szendeffy-könyvtárral jutott el Colmarba.

A lundi Egyetemi Könyvtár állományában őrzött példány is rejteget meglepetést.

12. Illustrissimo ac Rdissimo Dno D. Francisco S. R. Ecclesiae Tituli S. Syluestri Praesbytero Cardinali à Dietrichstain Eppo Olomucensi Principi Regalis Capellae Bohaemiae Comiti S. Caes. Regiaeque Mattis intimo Consiliario, eiusdemque Regnorum ac Ditionum Haereditar. Protectori Dno Suo Clementissimo.

Salutem à Deo preoatur et debita offert obsequia Author.

Blasius Aponi

Contemplanti mihi uarias rerum et temporum quouis seculo uicissitudines, et praesentis et aetatis perturbatissimum simus et afflictissimum statum haud difficile fuit iudicium facere in eadem nos etiam tempora incidisse, et Ecclesiam Dei Sacrosanctam simili furore Erynnidum concitata Gygantomachia impetitam quidem sed non labefactatam; quare ut in hoc afflictissimo vos omnium et Ecclesiae Dei Cardine inter fortunarum mearum iacturas aliquid solatio caperem uisus sum non abs ne facturus si ad uetera me studia reciperem et materiam tempori illi conuenientissimam assumerem, neque tunc quid quidquam praesentius occurrebat quam diui Regis et Prophaetae Sanctissimi Dauidis psalmodia quam ipse cum in similem rerum et temporum Catastrophen incidisset inter tumultus et confertissima agmina, inter aestus et insanientium aestrum ut se se solatio aliquo erigerit et confirmarit in proposito animum composuit et cecinit doloribus licet undequaque circumseptus. Et quia Regis opus diuina fauente gratia perficere mihi datum est, ut illud ipsum Regi nuncuparem et deuote offerrem in sincerae fidelitatis meae et debiti obsequii symbolum uisum est oportunissimum Cum et Augustissimus Rex et Imperator noster alter plane Dauid oium proborum iudicio hisce periculosissimis temporibus datus esse uideatur quia uero et lllustrissima Celsitudo Vra ex eadem Austriadum domo gloriosissima uidelicet atque uictoriosissima Originem ducit Vrae quoque Illustrissimae Celsitudini faeturae meae atque operis copiam facere uolui motus uirtutum etiam suarum prae clarissimae laude et singulari in omnes sua beneuolentiae Rogo itaque Illustrissimam Celsitudinem Vram hoc ut opus meum humiliter oblatum benigne excipere dignetur, animo et me gratia sua, prosequi auctumque et cumulatum reddere velit. His Illustrissimam Celsitudinem Vram diutissime valere ex opto Datum in Korlatkü die 9 Jan. A. D. 1625.

A címzett és megajándékozott nem más, mint Franz Dietrichstein (1570–1636), olmützi érsek, bíboros, az ellenreformáció egyik vezéregyénisége, aki a morva protestánsok erőszakos megtérítését vasszigorral vitte végbe. Bocskai ellen hadvezérként is harcolt. 1610 táján őmellé szánták szónoknak Pázmányt rendi elöljárói. 1618-ban, a cseh felkeléskor menekülnie kellett, de a Fehér hegyi csata után visszakapta birtokait. Morvaország helytartója, birodalmi herceg, Protector Germaniae. Részt vett a nikolsburgi béketárgyalásokon is. Hatalmas és értékes könyvtárát 1645-ben a svédek magukkal vitték – így került Apponyi Balázs neki dedikált műve is a svéd királyi könyvtárba, majd onnan a lundi Egyetemi Könyvtárba.

 

 

1 Bécs 1624. RMK III, 1355.

2 Hegedűs István, Apponyi Balázs latin zsoltárkönyve. EPhK, 1918. 1–16.

3 Munkámhoz – főleg levélbeli információk, xeroxmásolatok megküldése révén, illetve egyéb segítséggel – köszönettel vett támogatást nyújtott: Antalóczy Lajos (Eger), Boros István (Kalocsa), Erdős Mátyás (Esztergom), Esterházy Péter, Font Zsuzsa, Francia Gueth (Colmar), Kovács Zsuzsa, Németh Attila (Győr), Németh S. Katalin, Nyerges Judit, Orlovszky Géza, Szelestei Nagy László, Szörényi László, Uray Piroska, Varga Lajos (Vác), Éva Zelienková (Túrócszentmárton).

4 Történelmi Tár, 1901. 577.

5 Uo.

 

Így idézd:

Jankovics József. „Apponyi Balázs könyvdedikációi”. Magyar Könyvszemle 105, 3 (1989): 278–283.

→Eredeti közlés (PDF) Apponyi Balázs könyvdedikációi

error

Szóljon hozzá!