Az 1825. évi országgyűlési „Diaetalis vers két felvonásban” csonkítatlan szövege

A római Pasquino-szobor egy megcsonkított antik műremek volt, és új nevét egy XIV. századi foltozó vargáról kapta, akinek a város közállapotán gúnyolódó, a szoborra kitűzött céduláiról nevet nyert paszkvillus 1509-ben már nyomtatás révén jutott el a szélesebb olvasóközönséghez. A század közepén pedig gyűjteményes kötetekben járatta-leplezte le, tette nevetségessé a céltáblája középpontjába került személyeket, immár egész Európát szórakoztatván.

Magyarországon ez idő tájt inkább a csípős Janus Pannonius-féle epigrammák voltak népszerűek, amelyek azonban már magukban hordozták e műfaj csíráit. A reformáció gazdag paszkvillus-irodalma ezen a tájon is ösztönözte az ilyen típusú szövegek keletkezését és kéziratos terjesztését, latin és magyar nyelven egyaránt. Létüket az ellenük folytatott harc is jelzi: 1529-ben Tordai Pál1 hunyadi esperes idéztette bíróság elé a katolikus vallás kicsúfolására készített gúnyiratok szerzőit. Az egymás rovására gúnyolódó egyházi vitapartnerek helyét a XVII. század második harmadától a deákos végzettségű katonák vették át, a kuruc–labanc fegyveres és irodalmi összecsapások kiváló alkalmat teremtettek és terepet adtak egymás nyelvi becsmérlésen, rágalmazáson alapuló alázására, megszégyenítésére. A versben és prózában egyaránt készülő gúnyiratok megszületésének legkínálkozóbb tárgyai és színhelyei azonban az országgyűlések lettek: itt gyűlt össze az ország politikai–hadi–kulturális irányításának teljes mezőnye, és itt sereglett együvé a deákos műveltségű „szürkeállomány”, a karzat népe, az íródeákok és a furfangos jurátusok, a követek segédszemélyzete vagy titkárok, mint Rimay János, hivatalnokok, akár Gyöngyösi István, képviselők, miként Dessewffy József, vagy Tinódi módjára, hivatásos vándor énekmondók. Ők tették ki azt az értelmiségi vagy félértelmiségi csoportot, amely ezt az élénk szellemet, némi versírói képességet, iróniára-gúnyra való hajlamot, fennköltebb és alantasabb nyelvi megoldásokra egyaránt alkalmas tehetséget megkívánó szövegtípust könnyed játékossággal és kegyetlen szatírával, klasszikus műveltséggel és kellő szabadszájúsággal létre tudta hozni. A diéta volt az a találkozóhely, ahol a király, valamint a karok és a rendek közötti ütközet végbement; ahol a társadalom minden rétegét, alakját, egyéniségét és különcét tollhegyre lehetett tűzni: az uralkodótól a főpapon át a kormánytisztviselőkig, hadvezérekig, miniszterekig, az udvari talpnyalóktól a megyei követeken át a kiszolgáló személyzetig. Az öltözettől – különösen a német gúnya folyamatos szapulása és a magyar öltöny dicsérete dívott – a hajviseletig, a rossz szokástól a jellemhibáig, a (minden rétegre vagy egyénre) jellemző emberi gyarlóságig, az éleselméjű ravaszságtól a műveletlen dadogásig, vagy a testi hibáig mindent lehetett dicsőíteni, szidalmazni és pocskondiázni, vagy éppen karikírozni. A megénekeltek általában két táborra oszlottak: a jók és a rosszak, az igazi hazafiak versus a haza érdekei ellen cselekvők, az önzetlenek, önfeláldozók, meg az önérdeket a hazáé elé helyezők, a durván mohó vagyon-, és a hiú tisztségszerzők csoportjába.

A XVII. századi voksolási jelenetek, opinio-mondások versbefoglalása után és nyomában haladva a XVIII. századi Magyarországon is az országos diéták váltak a műfaj igazi termőtalajává. Ekkor szerezte vagy írta össze bizonyos Bernát János azt a paszkvillus-gyűjteményt, amelyet Patai F. Sámuelnek ajánlott. 1728-ból, 1737-ből, 1764-ből ismerünk olyan, országgyűlési alkalmakkor szerzett gúnyverseket, amelyek hagyományára már az alább közölt 1825. évi, nagyjelentőségű diétán keletkezett több írás is támaszkodhatott.2

A legmeghatározóbb előzmény azonban az 1790–1791. évi országgyűlés volt, amelyet valóságos gúnyversáradat követett. A műfaj felvirágzására két ok is lehetőséget teremtett: egyrészt a „kalapos király”, II. József halála, amely alkalomból koholt sírfeliratok, gyászversek szelídebben-bántóbban becsmérlő sorai születtek, másrészt a negyedszázados országgyűlés-szünet feloldása, és az új király, II. Lipót (1790–1792) koronázására összegyűlt sokadalom kiváltotta erősödő politikai érdeklődés, illetve olvasmányigény felerősödése.

Fokozta az irántuk feltámadó kíváncsi figyelmet, hogy – az újságoktól eltérően – személyiségi jogokra, erkölcsi, nyelvi akadályokra való tekintet nélkül kéziratban gyorsan terjedtek. Pletykák, rágalmak, privát titkok és közös bűnök, társadalmi élet és eseményei, botrányok és ünnepi alkalmak, divatmajmolás, politikai és szerelmi játszmák, illetve az országgyűlési viták jellemekről is árulkodó beszámolói keveredtek egymással – a plebs számára elérhetetlen, titokzatos világ tárult Pozsony, Buda és a szabad királyi városok polgárosodó közönsége elé.

I. Ferenc (1792–1835) uralkodásának hosszú évtizedei ugyancsak gazdag paszkvillus-termést érleltek, már csak azért is, mert elődei országgyűlés-hiányos kormányzásával szemben ebben a periódusban már – ha nem is az alkotmányban megszabott hároméves intervallumot betartva, mégis – többször hívták össze a diétát. 1812 és 1825 között ő is rendeletekkel kormányozta az országot – minden bizonnyal ezért is született annyi és olyan változatos technikájú gúnyirat. Már felizzottak a magyar paszkvillisták tollai.

„Ennek az országgyűlésnek kétségtelenül a legerősebb hangú, az epigrammatikus hangnemmel egészen szakító gúnyverse a Diaetalis versek két felvonásban című pasquillus, mely hangjával, kíméletlen ostorcsattogtatásával az 1764. évi diaeta idejéből való Majd kétségbeesett hazánk siralmas vádgya és panasza című pasquillusra emlékeztet” – írja szövegünkről a gúnyiratszakértő Téglás J. Béla.3 (Tegyük hozzá, hogy kipontozott szöveghelyei azt mutatják, hogy trágárságban is elődjének bizonyul.) Hasonló című írást említhetünk még Ferenc idejéből is: az 1802. évi országgyűlés közönségét A haldokló Hunnia kesergésének haszontalanságáról írt versezet oktatta–szórakoztatta. Ezek címükben jelzik, hogy a paszkvillus öltözete alatt még egy műfajt rejtegetnek a magyar és a közös európai múltból: az úgynevezett querela-típusú panaszéneket, amelyben az egyes országok, általában nőalakban megszemélyesítve, elsírják-ríják romlásuk történetét, és a régi szép időkhöz képest történt pusztulás képeit sorakoztatván fel, más népek segítségét kérik.

A hosszú szünet után az 1825 szeptemberére összehívott országgyűlés ceremóniáival és fontos napirendjével egyaránt kitűnt a hasonló típusú rendezvények közül. Részint, mert ekkor koronázták meg I. Ferenc harmadik feleségét, Karolina Augusztát, mintegy „közkívánatra” Magyarország királynéjává, részint pedig, mert megerősítették a király és a magyar rendi nemesség közötti kiegyezés alapját, az 1790. évi törvényeket. Nagyjából maradt minden változatlan, az „alkotmányt körülbástyázva” elérték, hogy a király ígéretet tett az alapvető törvények betartására, aminek fejében a rendek megígérték: nem nyúlnak a radikális reformtörekvések fegyveréhez. Az 1825-ben elkezdődött diéta kiegyezésével, bár ért el eredményeket társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális területen tovább éltette a fennálló viszonyokat.

Főleg a megyei követek igyekeztek elérni a korábbi sérelmek orvoslását (adó, katonaállítás, királyi biztosok kegyetlenkedéseivel végrehajtatott rendeletek, a megyék jogainak semmibevétele, a magyar oktatás és nyelv ügye), ám az 1827-ben véget érő 1825. évi országgyűlés legemlékezetesebb, a magyar identitás megtartása és a tudományos élet megszervezése szempontjából legfontosabb eredménye a Széchenyi István gróf javaslata nyomán elindított gyűjtés volt a Magyar Tudományos Akadémia létrehozása érdekében.

A korban a paszkvillusoknak nem csupán a fentebb említett újságpótló szerepe volt. Magyarországon egyfajta politikai pótcselekvés feladatkörét is betöltötték: a reformok és a felkelések helyett ebben vezették le a sérelmek okozta feszültségeket, élték ki bosszújukat. „A kis Belgium már fegyvert fogott, de a nagy Magyarországon nem mozdult meg senki. Csak versek, pasquillusok járták, s ezzel könnyítettek magukon az emberek.”4 A szövegben érintett személyek pedig azért féltek rettenetesen e műfajtól, mert a cenzúrázatlan szövegek révén legbelsőbb titkaik, jellemgyengeségeik, mélyen rejtegetett magánvéleményük, külső és belső tulajdonságaik, politikai és magánéleti ambícióik, szellemi képességeik, szexuális életük jellemzői, a legkülönfélébb gyenge pontjaik, esetleg elkövetett bűneik nyilvánossá tételével intim szférájuk sérült. Az információk erkölcsileg és politikailag, jogilag és gazdaságilag egyaránt tönkretehették, de legalábbis lejárathatták őket a nyilvánosság, sőt, a család előtt is. Magáról az országgyűlési színjátékról adott ironikus, de mégis a valóságot közvetítő beszámolókat, hangulatjelentéseket az írások kegyetlen tudósítói funkciója miatt kárhoztatták. Mivel a sajtót eltiltotta a cenzúra az 1825-ös országgyűlés eseményeinek közlésétől, az ülés során a református lelkészi teendőket végző Szoboszlai Pap István a tárgyalásokról nem paszkvillusokkal, hanem levelek tömegével, misszilissel tudósította debreceni barátait, ám ő is tudatában volt, hogy mindent nem írhat meg még ezen intim műfajban sem: „nem írtam meg mind, ami igaz; noha amit írtam, az mind igaz.”5

Különösen bántó volt a gúnyirat, ha nyelvileg sem kímélte áldozatát, és nem riadt vissza a trágárságtól vagy az obszcenitástól sem. A fennálló politikai rend megváltoztatását célzó, vagy legfőbb képviselőinek személyiségét, érdekeit sértő paszkvillusszerzők kilétének felderítésére mindig óriási energiát fordított a hatalom. Különösképpen akkor, ha még nyelvileg is megalázónak, dehonesztálónak, a vallást gyalázónak vagy a közszemérmet sértőnek érezték a szöveget. Amennyiben az anonimitás leple mögé rejtőző szerzőt, szerencsétlenségére, megtalálták, élete nem egy esetben végződött tragédiával. A kéziratok pedig legtöbbször máglyára kerültek.

Az országgyűlések alkalmával született paszkvillusokat szerzőik általában a fenti okok miatt nem vállalhatták saját nevük alatt. Ugyanakkor fontosságukat és népszerűségüket mutatja, hogy szorosan hozzátartoztak a diéták létformájához, hatásukat fokozta, hogy azonnal reagáltak a történésekre. Szinte állandóan működő „paszkvillus-gyár” állt rendelkezésre, más-más műveltségű szerzőktől, váltakozó színvonalon, néha nagyon gyatrán, máskor kevésbé szellemesen. Lássunk egy példát az azonnali reakcióra!

A szóban forgó 1825–1827. évi országgyűlésen a költő-unoka Orczy Lőrinc megsértette Felsőbüki Nagy Pált azzal, hogy a jogtörténész Anton Wilhelm Gustermannhoz hasonlította. „Szörnyű lárma sőt pisszegés követé ezen vakmerő beszédét Orczynak, mely Nagy Pált meg meré sérteni. De Nagy Pál maga csendesíté a lármát, s egész méltósággal s hidegvérrel így felelt. »Én ámbár Gusztermanhoz hasonlítódtam a hevesi követ úr által; de mégis igazságosabb vagyok őnála, s megadom neki érdeme szerint a dicséretet; minthogy annyira szereti a törvényt, Verbőczyhez hasonlítom. Nagy nevetéssel fogadták ezen hasonlítást, mert átlátták annak nemcsak azon oldalát, melyről azt Nagy Pál mondotta, hanem azon oldalát is, melyet eldugott, és amelyet a história mutat Verbőczy életéből.« Másnap Pasquilussal mulatta magát a communis opinio, melyben Ugocsa vármegye protestál az ellen, hogy Orczyt Verbőczyhez (aki Ugocsában született) hasonlította Nagy Pál, meg mutatja, miben nem hasonlít hozzá, de a végén a köztök levő hasonlatosságot is kifejtegeti.6 (Kiemelés tőlem, J. J.)

A hatalom szempontjából a műfaj nehezen volt tolerálható. Az itt közölt vers például alapvetően az ország legfőbb vezetői, a zászlósurak, a mágnások magyar és Magyarország ellenességéről tanúskodik erős szavakkal. Ezért is idéztük fel a jegyzetekben, mintegy kontroll-anyagként az országgyűlés más paszkvillusaiban, illetve naplóiban róluk írottakat, hogy a jelen lévő egyéb szemtanúk segítségével igazoljuk: bármily nyersen, bármily szókimondóan idézi is meg a szereplőket szavaik és tetteik alapján, jellemzésükkor a szerző nem veti el a sulykot. Egyúttal célunk volt a csonkítatlan eredeti szöveg közlésével felidézni azt a valós szellemi kontextust, amelyben az 1825-ös országgyűlés szereplői léteztek és munkálkodtak. A főszövegben és a jegyzetekben idézett egyidejű textusokkal jellemeztük a résztvevőket, a működési technikákat, a nyelvet, a politikai és az irodalmi légkört, amelyet az ilyen típusú művek nélkül valójában el sem tudnánk ma már képzelni. Sokak számára kínos volt, hogy az ország vezető rétegének legfontosabb pozícióban levő embereiről rántotta le a leplet, elárulva ezzel mérhetetlen önzőségüket és túlbuzgó lojalitásukat, egyes megyei követek szellemi alkalmatlanságát és megalkuvás-készségét. Az országgyűlés fontosabb tagjairól és működéséről lényegében ugyanazt a képet kapjuk, szókimondóbb változatban, mint amit Széchenyi festett róluk naplójában.

Nem a véletlen műve, hogy Metternich 1825. december 8-án Széchenyi István gróffal vitatkozva éppen a legfontosabb önvédelmi és harci eszköz, „a sajtószabadság és a gúnyiratok ellen intézett kirohanást.”7

Az itt olvasható, ismeretlen szerzőtől származó, másolatban fennmaradt szöveg a Magyar Országos Levéltárban, a Patai család levéltárában található Diaetalis Dráma Két Felvonásban címmel. Jelzete: P 535, XIX., fasc. 10., 20. A hátlapján ceruzával ráírva a családi levéltáros vagy a kései olvasó recepciójának nyoma: „bolond”. A kézirat újdonsága, hogy az egyes, kevésbé ismert nevekhez lábjegyzetben odaírta a követ eredeti státusát is. (E szövegrészeket a jegyzetekben kurziválva közöljük.) Ugyancsak jelentős többlet az eddig ismert, csonkoltan kiadott szöveggel szemben,8 hogy itt megtalálható az a táblázat is, amelyben a szereplők országgyűlési tevékenységének, követi aktivitásának, a haza érdekeit szem előtt tartó állásfoglalásainak, egyáltalán: működésük minősítését, osztályozását is elvégzi a szerző. Jellegzetes és rendkívül fontos kiegészítés ez: arról tudósít, hogy a paszkvillus-író (vagy akik nevében szól, akiket képvisel) értékrendje alapján megítélve hogyan fejti ki tevékenységét a szóban forgó tisztviselő, hivatalnok, követ.

A szöveget más forrásból, a lelőhely megnevezése nélkül, illetve a trágárnak, közszeméremsértőnek ítélt szavak helyének kipontozásával, gyakorlatilag az eredeti textus pontos rekonstruálásának lehetősége nélkül Abafi Lajos közölte.9 A szöveg értelmezéséhez és a jegyzetek elkészítéséhez Ajkay Alinka, Császtvay Tünde, Kőszeghy Péter, Szörényi László és Völgyesi Orsolya nyújtott nagy köszönettel vett segítséget.

Források

Diaetalis Dráma, Két Felvonásban

Első felvonás

 

Eljött a régen várt idő valahára,
Hogy megindulván az Ország panaszára
Fejedelmünk10 Ország Gyűlését hirdetett,11
Hová eljött minden, aki csak jöhetett.
Pozsonyba érkezvén az Ország Nagyai,
Vénje, ifja, magyar basztárd12
Legelsőben is úgy mulatták magokat,
Hogy megkoronázták Carolinájokat.13

Csupa pompa volt a Diaeta kezdete,
De bezzeg Oremus14 lesz a végezete,
Mert az adózó nép úgy esik hasára,
Hogyha sokat esznek-isznak rovására.
Elvész ökre, lova, tehene, bikája,
Nem lészen szekere, hanem talyigája.

Sok Mágnás, ki cifra aranyos mentében
Fénylett, s Infrascriptust15 hordott a zsebjében
Diaeta előtt is, most búsul magában,
Hogy majd sequestrumot16 vetnek a nyakába.
Sok követ csak azért vállalt követséget
Magára, mert abból várt jó nyereséget.
Leveté az ősi pókhálós kacagányt,
S varratott magának cifra Zrínyi-dolmányt.
Most már kaputrokba17 üti a parádét,
Nem makk-kávét iszik, hanem Ciocoládét.

A hóhér táncoljon Lang aust18
Kiknek seggetekben lakik a szívetek,
Kiknek a zöld tábla19 az ülésteremben végén van helyetek,
Csúszó-mászó here, városi követek!
A Constitutiót20 úgy obvallaljátok,21
Hogy a szép szüzeket mind felcsináljátok,
Szaporítjátok a deutsche Bürgereket,22
Kik pusztítják a jó magyar kenyereket.

Te ostoba Kritske,23 baszom az anyádat,
Hogy oltalmazhatnád te már a Hazádat?
Tedd fel parókádot, s derellye24 kalapod,
Így a büdös banka titulust25 elkapod.
Hidd el, ha meglátlak, azonnal kacagok,
Olyan bábot, mint te, fából is faragok.
Ostoba járásod26 már maga mutatja,
Hogy nem vagy egyéb, mint Brieftrager27 fajzatja.
Ily törpe emberét Klimius Miklósnak28
Ugyan ki nevezné közülünk Herosnak?
Hiszen ha ijesztő portraid29 meg mutatnád
A síró gyermeknek, actu30 elaltatnád.
Nem tündöklik benned aestheticus lélek,
Hanem mivel steif 31 vagy, fasznak szeretnélek.

Nemes Magyar Ifjak, Hazánk virágai,
Ugyan miért lettetek Németek majmai?
Miért viselitek azt a bolond frizurát,
Nem illik Magyarnak jádzani maskarát.32
Beszéljetek honnyi33 ékes nyelveteken,
Csupán csak úgy foghattok ki a Németeken.

Róma még anyai nyelvét34 mívelhette,
Dicsőségével csak addig kérkedhete.
A Magyar is addig tarthatja fel nevét,
Csak még honnyi nyelvén dicséri Istenét.
Ne járjatok, kérlek, bő vászony plundrában,35
Hiszen nem vagytok még ama Flandriában.
Késő lesz már akkor járni processiót,36
Mikor majd ugatunk Gut morgent, adiót.37

Második felvonás. Lássuk a Főtáblát,
Miképp gyógyítja a szegény, beteg hazát.
Kik azok a hitvány, korcsosult Magyarkák,38
Kikről fognak szólni a Magyar Krónikák.
Cziráky.39 Az lett. Tenéked a Hivatalod nagy,
Merthogy Tárnok vagy, még Comoediás is vagy.
Igen hányod-veted magad a helyeden,
Mint pótrás malac a garasos kötelen.40
Enthusiasmusból41 téped a hajadat,
Gyakran agyba-főbe is vered magadat.
Köpködsz ide s tova, csóválod nyakadat,
Így teszed bolonddá mások előtt magadat.

Nem vagy ugyan Stock fisch,42 mivel ha akarod,
Még a kétszer kettőt is hatra csavarod.
De szíved álnokul forral gonoszságot,
S lerontani készül a szép szabadságot.

Érdemli-e tőled a Haza ezeket,
Hogy lerontsd a fő-fő törvénycikkelyeket?
Gonosztetteidet könnyzápor közt fogják
Gyűlölni s átkozni a Késő Unokák.
Majd azon könnyekből, amelyek pergenek,
Sírodon átokként viperák termenek.
Sírkövedre pedig magam rámetszetem
Emlékezet gyanánt ezen versezetem:
„Itt fekszik egy Magyar Tárnok Mester, aki
Hazáját szívéből gyűlölte: Cziráky.
Egy volt, aki primae nonust eltörlötte,43
Soha sem fohászkodj fel, jó vándor, érette.”44

Hát te, Infidelis Pálffy,45 mit nem csinálsz?
Ugatsz formaliter,46 amikor allegálsz,47
Csacsogsz fundamentom nélkül, eszeveszett,
Mivelhogy a Pálffy-vér benned megveszett.48
Egy Főispányságért eladtad Hazádat,
Ebadta lárvája,49 baszom az anyádat!

Kereplő nyelveddel szórod a fúlánkot,
Be megverted vele, Isten,50 a Hazánkat.
Hízelkedéseddel befúrtad kedvébe
Magad a Nádornak,51 bújnál a seggébe,
Hogy sikkadj52 el örökre, s ne légy vesztére
Hazánknak, melyért nem futott gégéd vére.

Hát belőled mi lett, törpe Eszterházy?53
Kurva pinanyaló lator Pendelházy,
Hogy basszon meg a Kritske,54 mint a szuka ebet,
Így lesz belőletek egy furcsa Quodlibet.55
Púderos hajbundád a tetvek édene,
Téged is serio56 egyen meg a fene.
Eleidnek te sem válsz dicséretére,
Hazánknak szülöttél csak veszedelmére.
Mikor majd eljutol a halál révére,
Szarjon a cseléded fejed tetejére.

Hát néked, ópium készítő Vécsey,57
Csak alig pislognak eszednek mécsei,
Merthogy jó[l], s ékesen beszélnél, ahelyett
Be sokszor elszarod a kalapácsnyelet.58
Nem érti morgásod senki a szálában,59
Éppen olyan vagy, mint hat szem a kártyában.60

Hát néked ki adta, Péchy,61 a Keresztet?
Nem jó[l] tette, ki téged ide beeresztett,
Hiszen már a borbély öltözet mutatja,
Hogy eszed az Eget nemigen hasgatja.62

Bedekovics!63 Pedig néked azt kívánom,
Hogy lepje meg szemed egy örökös álom,
Mert te is rongálod a szép szabadságot,
Csűröd és csavarod a szent igazságot.
Minden jó Hazafi megindul tetteden,
Álnok, hízelkedő, mocskos beszédeden.
Ki merlek kiáltani Haza Árulónak,
Az ördög hívjon meg Tabulae Bárónak.

Vén Eötvös!64 Te sem vagy soha Hazánk mellett,
Kurva volt a has, mely e világra ellett.
Megveri az Isten azon Megyét, hova
Főispánynak megyen az az Isten lova.
Miért függ az a Kereszt hitetlen melleden,
Hogy a hóhér kössön hurkot a begyeden.
Hányadik megyében vagy is már, te hitvány,
Csak a Magistratus65 kínjára Főispány?
Mindenütt gyűlölik, s átkozzák nevedet,
Mert publice66 tudják hunczfut67 tetteidet.
Commissariusnak68 hogy kineveztettél,

E piszkos érdemnek, tudjuk, mint örültél.
Az ördög hívjon meg magához vőfénynek,69
Hogy ne szeghesd nyakát a Magyar Törvénynek.
Sírodba nem követ, tudom, egyéb áldás,
Mint egy teli nyári szekér átkozódás.
Lelked kiköltözvén jusson a mennyekbe,
Hol az ördög regnál70 tüzes köpenyekbe.
A Nemzet semmi jót nem várhat fiadtól,71
Mert nem messze esik az alma fájától.
Őbelőle sem lesz egyéb, mint gazember,
Így jár az a Haza, melyet Isten megver.
Neveli s táplálja a sok polgárokat,
Kik utóbb ellene mérik agyarokat.
Fúlt volna inkább meg, Hazánk örömére,
Mikor kikakálta Anyja a napfényre.

Kaszás lábú Venkheim,72 te ide tartozol,
Mivel a Hazára te is agyarkodol.
Vén Káin73 neved már eszünkbe juttatja,
Kinek volt a szeléd Ábel áldozatja.
Semmit sem conferálsz74 a Haza javára,

Hogy hívjon meg Plutó ecetes vacsorára.
Te magad, Amade,75 Cziráky,76 Almásy77
S vén Eötvös! Ti vagytok Országunk csapási.
Lelkem, ha előtte ezeket nevezik,
Egyiptomi veszélys kínra emlékezik.78
Hogy vesztetek volna Anyátok seggébe,
Most nem vernétek tőrt a Haza szívébe.
Szabadítson meg az Isten kegyessége
Ily ellenségektől – itt a versem vége.

 

Eminentes79 1a Classis80 2a Classis81
Bezeredy Georg.82 Majthényi83 Babothy84
Barthal85 Vegh86 B. Orczy87
Szegedy88 Szerentsy89 Justh90
Nagy91 Uzovich92 Bene93
Somich94 Deák95 Szolopek96
Plathy97 Szmrecsányi98 Rőth99
Sombory100 Dőry101
Pázmándy102 B. Vétsey103
Jakabfy104
Szutsits105
Bittó106
3ia Classis107

Pro Legislatione cond.

Maturi108

Excentrici109
Radvanszky110 Prónay111 C. Csaky112
Bartsetich113 C. Andrásy114 Bernath115
Kubinyi116 Földváry117 G. Deseöffy118
Vidovich119 Niczky Joan.120 Komaromy121
Marich122 Marczibanyi123 Em. B. Sztojka124
Fejérvári125 Petrovich126 Czindery127
Zmeskall128 Ragályi Thom.129 C. Schmideg130
Szinnyei131 Császár132
Takács133
Inconstantes134

Turbatores

Boni publicii135

Confusi136
Kajdatsi137 Balogh138

Pechy

C. de la Motte139

Almasy140 Vay141 Kászonyi142
B. Perényi Sig.143 Rohoncy144 Kolosváry145
Ragályi Abr.146 Miskoltzy147
Nyéky148
Antiquionis aevi149 Emeriti iam Deficientes150

Convictionem

suam aliis

obtrudentes151

Isák152 Márjássy153 Kudits (?) Gudits154
Gudich155 Vitéz156 Asztalos157
Ghyczy158 Németszeghy159 Nedeczky160
Szemere161 Horvath162
Marczibanyi Joan.163
Repasy164
Skerletz165
Nihil faciunt166

Valeat tantumper

votisatione167

Diurna gratis

trahunt168

Bezeredy Ignatz169 Vasady170 Rutkay171
Huszar172 Palugyay173 Redey174
Beniczky175 Bornemisza176 Torkos177
Niczky Jos.178 Brogyányi179 Kováts180
Baros181 Tököly182 Bonis183
Gyurtsany184 Lippay185 B. Prenyi Gábor186
Hegedüs187 Markovits188 Jankovits189
Poczavet190
Makovits191

 

 

Függelék

Az 1825–1827-es országgyűlés fenti szereplői jelleméhez és működéséhez, politikai állásfoglalásához, illetve a parlamentben megszerzett súlyához és tekintélyéhez igen informatív plusz adalékokkal járul hozzá annak a fiktív tréfás temetésnek a „szereposztása”, amely az 1741. évi 8. cikkely megszüntetéséről, azaz halálának híréről és a gyászszertartás résztvevőiről tudósít:

I. Halotti híradás

Az I. rész 9. címje 192 Werbőczy István Hármaskönyv című törvénykönyve, I. rész, 9. cikkelye. megszomorodott szívvel jelenti, elfelejthetetlen unokájának, és rész szerint néhai 1723. 6-ik cikkely egyetlen egy kedves leányának az 1741. 8-ik cikkelynek 193 Mária Terézia 1741. évi dekrétumának 8. cikkelye: Hogy a hitlevél azon záradéka: „a mint azok használata és értelme iránt a király és a karok közös megegyezésével országgyűlésileg megállapodtunk, az ország karainak és rendeinek sarkalatos jogaira, szabadságaira, mentességeire, kiváltságaira, egyáltalában ne legyen kiterjeszthető. Ő királyi szent felségének jóságos kijelentése alapján szentesíttetett, hogy Magyarország és a hozzá kapcsolt részek karainak és rendeinek sarkalatos jogai, szabadságai, mentességei és kiváltságai, jelesül azok, a melyek a Hármastörvénykönyv I. R. 9. czímében és az 1723: 6. czikkelyben kifejezvék, melyek őket minden adózás alól fölmentik, sőt a kiváltságaiknál fogva ősi szokás alapján abban is megerősítik, hogy a telekkel semmiképen ne járjon együtt a közteher, (midőn az 1715: 3. czikkely által a felől, hogy más tartományok módjára nem fognak kormányoztatni, különben is megóva és biztosítva vannak), a hitlevélbe beiktatott s a törvények használatáról és értelméről szóló záradék magyarázata alá egyáltalában ne legyenek vonhatók.” (Törvénytár, 1901. 21.) nyolc hetekig tartott súlyos betegeskedése, és egy idétlen moratorium, vagyis inkább moritorium nevezetű szörnyeteg szülése következtében, e folyó hónap 6-ik napján, délutáni 3 óra tájban, Majláth Györgytől az utolsó kenetnek felvétele után, e töredékvilágból az örökkévalóságba Nagy Pali dajkálkodása alatt történt általköltözését. Meghűlt tetemei a constitutiót körülsáncoló diaetának düledező falai közé, b. Eötvös szertartása szerint, holnap, azaz e folyó hónap 7-én délutáni 3 órakor, a főrendek által végső tiszteletképen beszenteltetvén, fognak eltakaríttatni; a requiem minden jó hazafi szívében, a halotti tor pedig annak idejében Bécsben, a szokott móddal a ministerialis kar táblájánál fog tartatni. Pozsonyban, Mohács veszedelme 3-ik századját befejező hónapjának 6-ik napján.

 

II. Ellentmondás

Az 1741-ik 8-ik articulus, úgy is mint az 1723-ik 6-ik cikkelynek a Hármas könyv 1. 9. címe leányának egyenes és törvényes szülöttje, világos ellentmondás, tiltás és tilalmazás formájában felfedezi, miképen tudtára esvén az ellentmondónak az, hogy jóllehet némely cliensei az 1723: 18. és 62. cikkelynek szolgálatába beállottak, s ezek által mind e mai napig tápláltatnak, szolgálatjokat mindazáltal a fentírt cikkelyektől megtagadták, s már jó ideje, hogy ismét az ellentmondó őket az 1595: 6-ik, 1715: 8. és 1723: 67. cikkelyeknek barátságos segedelmével az adózó nép tetemes kárára eddig is törvénytelenül bitangolt ezen pártfogásából már valahára még ki nem rekeszteni eltökélette volna, némely különben igaz cliensei tartván attól, hogy valaha őket is megfosztja pártfogásától, az ellentmondót ezen jussa gyakorlásában minden erővel megakadályoztatni, később vakmerően betegnek is kikiáltani, sőt folyamodván két anglus I Utólagos megjegyzés a lap alján: „Az anglusok a törvényt betű szerint való értelmében veszik.” felcserekhez, kik közül az egyik fenyegetődzéssel, II Utólagos megjegyzés a lap alján: „Péchy ez alkalmatossággal az Ausztriai-ház örökösödése gyengülésével fenyegetődzött.” a másik pedig bűbájos varázslásokkal III Utólagos megjegyzés a lap alján: „B. Perényi Zsigmund rosz jelnek állítván az országülést félbe szakasztó tűztámadást, varázslóképen igyekezett abból jövendőre nézve következéseket húzni.” akartak kuruzsolásokhoz fogni, az ellentmondót e. f. h. 6-án a nagyanyja nevében holtnak nyilván kijelenteni, temetését elrendelni, néki sírverseket is készíteni, s e szerint az ellentmondónak tetemes kárára, és jussainak nyilvánvaló elenyésztetésére törekedni semminek állítottak. – Minthogy azonban az ellentmondó még csak nem is emlékezhetik arról, hogy valaha csak legkisebb baja is lett volna, s most jelenvalóképen is él, s a legjobb egészségben vagyon; ennélfogva valamint soha esze ágában sem volt az, hogy igaz clienseitől megvonja pártfogását, úgy viszont kinyilatkoztatja azt is, hogy ezután senkit, aki cliensei közül a 723-ik 18. és 62-ik cikkelyeknél szolgálatot vállal, többé soha, semmiféle szín és ok alatt pártfogásába be nem veszen, s nehogy költött betegségében és temetésében megnyugodván, ezáltal jussairól lemondani látszasson, azon híreket ezennel megsemmisíti s azoknak ismét és ismét ellene mond.

Pozsonyban, 1826-ik esztendő Liberatus napján.

 

III. Az 1741. 8-ik cikkelynek temetése

Keresztvivő Parcsetics József. – A keresztre I. N. R. I. helyébe „Salus Reipublicae Suprema lex esto”192

vagyon írva.193

Páncélos Nagy Pál.

Kardvivő Niczky János.

Koszorúvivő Bartal György.

Citromvivő Végh Náci.

Rozmaringvivő Császár Sándor.

Egy kitanult kapellmeister194Balogh János.

Egy vén kótahordozó Máriássy István.

Egy oskolamester Pázmándy Dénes.

Egy petelans oskolásgyermek Majthényi Antal.

Kántorok Plathy és Rőth.195

Bassista Brogyányi.

Fagotista B. Wenkheim József.

Contránsok Orczy Lőrinc és Gudits János.

Pontificans196Nagyváradi püspök.

Assistensek197Csausz és Frim.198

Ceremoniarius199Miskolczy kanonok.

Vox clamantis in deserto, a quidem gratis cum magno murmure200

Jordánszky.201

Dolorosum cantus202 Kolosváry canonicus.

Gloriosum cantus203 Zólyomi püspök.

Benedicens204 Váczi püspök.

Facigeri Absentes et Civitatensis.205

Fiaker qui vehunt cadaver206 Bezerédy György s Marczibányi Antal.

Einspanniger207 Lippay Ferenc és Marczibányi János.

Krankenwärterek208 Nyéki Mihály és Nedeczky Ferenc.

Vespillo209 Somsich.

Charon Németszeghy.

Salto mortale210 Vasady.

Az örökkévaló semmiség Radvánszky Antal.211

Ennek kamarása Marits István Dávid.

A megholtnak árnyéka Izsák Sámuel.

Halálmadár Almásy Lajos.

Siránkozó politikusok Rohonczy, Földváry, Prónay, Szemere.212

Protomedicus, qui confundendo 8-vae 741.6: 723. 1-a 9-um et Leopoldi I.

Decreto cum successione Austriae in mixtarum, morbi mortis causa fuit.213 Péchy Emericus.214

Prosector215 Ragályi Tamás.

Inbalsamisator216 C. Antonius Cziráky.

Pharmacopola217 Szegedy Ferenc.

Praefatus Nosocomii218 Skerlecz József.

Parentator219 B. Perényi Zsigmond.

Harangozók Szinyei és Bittó.220

Egy elaggott bakter Vitéz.

Halotti tor Komáromy Stephan.

Cerberus Németh221

Szakácsok Steinbach és Gosztonyi.222

Éhes hollók Luby, Kováts, Laszlovszky.223

Einsagerek224 Beöthy, Stoffer.225

A constitutionak geniusa226 Gr. Andrássy György.

Cacodaema227 ifj. b. Eötvös Ignác

 

Rövidítések és irodalomjegyzék

ABAFI 1883

ABAFI Lajos: Magyar pasquillok, III. Az 1825-ik évi diaetalis pasquillus. In: Hazánk, V. (1883) 145–158.

GRÜNWALD 1888

GRÜNWALD Béla: Hangulatok és áramlatok. In: Hazánk, IX. (1888) 210–236.

ILLÉSY 1888

ILLÉSY János: Országgyűlési gúnyvers. Kajdácsi Antal baranyai követnek az alvilágból írott levele az 1830. esztendei országgyűlésre. In: Hazánk, IX. (1888) 155–157.
J: IVÁNYI István: Az 1825-ik évi országgyűlési követek rövid jellemzése In: Hazánk, III. (1885) 76–79.

MARGALITS 1897

MARGALITS, Ede: Magyar közmondások ás közmondásszerű szólások. Budapest, 1896. Reprint: Budapest, Akadémiai, 1990.

PASZLAVSZKY 1888

PASZLAVSZKY Sándor: Gúnyiratok az 1833-iki országgyűlésről. In: Hazánk, IX. (1888) 237–239.

RALOVICH 1886

RALOVICH Lajos: Az 1825-ki országgyűlésről. (Eredeti napló). In: Hazánk, VII. (1886) 3–12.
RALOVICH 1888 RALOVICH Lajos: Az 1825–27-ki országgyűlésről. IV–V. In: Hazánk, IX. 1888. 200.

RÓBERT 1974

RÓBERT Zsófia: Az 1790–91-i országgyűlés pasquillus irodalmához. In: Irodalom és felvilágosodás. Szerk. SZAUDER József és TARNAI Andor. Budapest, Akadémiai, 1974.

SZÉCHENYI 1982

SZÉCHENYI István: Napló. Második kiadás. Válogatta, szerkesztette, a fordítást ellenőrizte OLTVÁNYI Ambrus. 1982.

TÉGLÁS J. 1928

TÉGLÁS J. Béla: A történeti pasquillus a magyar irodalomban. Szeged, MAGYAR Irodalomtörténeti Intézet, 1928.
Törvénytár Magyar Törvénytár. 1740–1835. évi törvényczikkek. Fordította Dr. CSIKY Kálmán, magyarázatokkal és utalásokkal kíséri Dr. MÁRKUS Dezső. Budapest, Franklin-Társulat, 1901.

VASZARY 1883

VASZARY Kolos: Adatok az 1825-iki országgyűlés történetéhez. Győr, 1883. (Benne a Guzmics Izidor-napló.)

VASZARY 1885 VASZARY Kolos: Adatok az 1830-as országgyűlés történetéhez. Győr, 1885.

VITÁLIS 1888

VITÁLIS Mór: Magyar közmondások az 1825. esztendei országgyűlésen lévő urakra. In: Hazánk, IX. 1888. 151–158.

 

 

1 RÓBERT, 1974.

2 ABAFI, 1883. 253.

3 TÉGLÁS J., 1928. 160.

4 GRÜNWALD, 1888. 222–223.

5 VASZARY, 1883. 1.

6 RALOVICH, 1888. IX. 200.

7 SZÉCHENYI, 1982. 435.

8 ABAFI, 1883. 150–153.

9 ABAFI, 1883. 150–153.

10 I. (Habsburg–Lotharingiai) Ferenc magyar király (1792–1835), II. Ferenc néven német-római (1804–1806), majd I. Ferenc néven osztrák császár (1806–1835).

11 Pozsonyba, Szent Mihály havának (szeptember) 11-ét követő Pünkösd utáni 16. vasárnapjára. A megnyitó, a trónbeszéd, a királyi propositiók átadása és a királyné koronázása szeptember 18. és 27. között zajlott le. A császári pár 17-én érkezett Pozsonyba, a királyné koronázása 25-én reggel 8 és 12 óra között ment végbe.

12 basztárd = fattyú polgárai!

13 A császár az országgyűlést „nemcsak saját szeretetünk érzelmétől indíttatva, hanem az ország törvényhatóságainak hozzánk alázatosan fölterjesztett kívánságait is kegyes figyelmünkre méltatván, kedves hitvestársunknak, Karolina Auguszta fenséges és felséges császárnénak Magyarország királynéjává ünnepies módon végrehajtandó megkoronáztatása és fölavatása” végett is hívta össze. (Törvénytár, 431.) A karok és rendek örömük és alattvalói tiszteletük jeléül évi 50 000 dukát tiszteletdíjat, koronázási ajándékot szavaztak meg a királynénak. Karolina Auguszta bajor hercegnő, 1816 óta Ferenc – harmadik – felesége.

14 Oremus (lat.) = könyörgés

15 infrascriptus (lat.) = „alulírott”-tal ellátott okmány

16 sequestrum (lat.) = zár alá vétel

17 kaputrok (ném.) = német eredetű hosszú felsőruha, városi polgári viselet

18 langaus (ném.) = gyors társastánc a XIX. század elején, a keringő elődje, a sor jelentése kb. a hóhér táncoljon a lakodalmatokon tivéletek,

19 zöld asztal

20 constitutio (lat.) = alkotmány

21 obvallál = körülsáncol – Mind a kormány, mind a rendek a nemesi alkotmány védelmére törekedtek, legalább egyfajta status quo megtartását akarták elérni, de ez az udvar számára ért többet.

22 deutsche Bürger (ném.) = német polgárok (a Bürgerek szó nem helyes, hiszen a Bürger önmagában polgárokat jelent) – E sorok egyértelműen Felsőbüki Nagy Pálnak a magyar nyelv helyzetéről folytatott vitához való hozzászólását idézik. Szerinte a magyar nyelv visszaszorulásáért és elsatnyulásáért a minisztérium, a főurak, a nemesség, a parasztság, vagyis mindenki felelős, így a királyi városok polgársága is. „Ha van háládatlanság a földön, a királyi városok polgáraiban van a legnagyobb.” Mert olyan mesteremberekből tevődik össze népességük, akik olyan földről jöttek, amely nem tudta eltartani, táplálni őket. A könnyebb megélhetésért jöttek ide, a magyar alkotmány előnyöket biztosított számukra. Micsoda hálátlanság tőlük, hogy nem sajátítják el a nemzeti nyelvet. „de még arra a szemtelenségre is vetemednek, hogy itt lakván, és megkülönböztetik magokat a nemzettől, amelynek kebelébe jöttek. Nemcsak Sopron városában, amelyet én legközelebb ismerek, hanem másutt is lehet hallani a kir. városokban »deutsche Bürger« nevezetet. Hát ez a sok deutsche Bürger miért nem megy abba a deutsche Landba, amely neki nem tud kenyeret adni? Ha én nem tudván Magyarországon élni, elmennék p. o. Franciaországba, s ott jól lenne dolgom, soha sem emlegetném azt, hogy magyar vagyok. Ezek pedig deutsche Bürgereknek nevezik magokat, s a Bürger militzben [polgárőrségben] is megkülönböztetik magokat még ruhájoknál fogva is. Vajon miért pedig? Hát nem olyan szép-e a magyar katonai öltözet, hogy már minden nemzetek követik azt? Mindeniknek van már huszár regimentje, s a bakkancsosaiknak is fejébe a szép magyar csákót, stb.” (RALOVICH, 1886. 6.)

23 Lőcse város bírája és követje. Kritske József, bíró. Országgyűlési viselkedéséről és jelleméről vall Guzmics Izidor naplója is: „Krichke lőcsei követ nem magyar, hosszú iratott beszéddel kezdette a Personalis [Szőgyény Zsigmond] okait támogatni, de maga a Personalis ezen hosszas beszédet félbe szakasztá, mivel, úgymond, itt nem szokás írásból perorálni.” Az ifjúság nagy viváttal fogadta a latin beszéd elutasítását. Az anonim országgyűlési napló szerint a magyar nyelv kérdéséhez „A lőcsei Kritska, az eperjesi Latzkó mind egy-egy deák beszédet olvastak, melyben a magok szerencsétlenségét siratták, s kérték, hogy tétessenek hathatós rendelések a magyar nyelv terjesztéséről. Még ők is nagy vivatokat kaptak.” (RALOVICH, 1886. 5.) Az 1832–1836-os országgyűlésen keletkezett cím nélküli paszkvillus sajátos vonásairól is megemlékezett: A városi követeknek / Közötte nem utolsó, / Ámbátor az egész feje / Bagolyéhoz hasonló. (ABAFI, 1883. 156.)

24 A háromszögletű töltött tészta alakjáról elnevezett kalap.

25 Babuk, babuka, banka = költözőmadár, a ganéjférgeket kedveli, ezért hívják büdösbankának vagy szarbabukának.

26 A kéziratban fúzásod, Abafi közlése és az irodalmi utalás miatt javítottuk. Ugyanis a földalatti birodalomban Klimius Miklós nagy föld feletti tudása sem ért semmit, így csak postás posztot tölthetett be. Ld. a 28. sz. lj.-t.

27 Brieftrager (helyesen: Briefträger, ném.) = levélhordó, postás

28 Ludvig Holberg Klimius Miklósnak föld alatt való útja című utópisztikus írásának főhőse. Kalandjai a Föld alatt fekvő Názár nevű planétán, Potua városában történnek vele, ahol a lakosok élő fák, karok helyett ágaik vannak. Világukra a földi élet és társadalmak értékrendjével éppen ellenkező racionalitása jellemző. A mű 1733-ban jelent meg magyarul, Györfi József veszprémi prókátor fordításában.

29 A kéziratban portáid, Abafi alapján javítottuk. Ejtsd: portréd.

30 actu (lat.) = azonnal

31 steif (ném.) = merev, rideg, kemény

32 A német paróka mellett utalás a Klimius Miklós-kötetre is.

33 honi, hazai – Az országgyűlés a magyar nyelv kérdésével is foglalkozott, és a jelenlévők általában elutasították, ha a magyarok nem magyarul szólaltak fel.

34 anyanyelvét

35 Plundra (ném.) = bő, térd alatt összeszűkülő férfinadrágban

36 processio (lat.) = körmenet

37 Gut morgen, adio (helyesen: Guten Morgen! [ném.], Addio! [it.]) = Jó reggelt! Isten veled!

38 A gyászvitézek kifejezés azoknak a magyar harcosoknak gúnyneve, akiket az ellenség a csatában elfogott, és fülüket, orrukat levágva hazaeresztett, és akiket a honfitársak megvetettek, mert nem vállalták sorstársaikkal együtt a halált.

39 Cziráki és dienesfalvai gróf Cziráky Antal, aranysarkantyús vitéz, a Szent István-rend középkeresztese, kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, a hétszemélyes tábla társbírája, a helytartótanács tanácsosa, Fejér vármegye főispánja, tárnokmester. A nem hivatalos országgyűlési napló is hasonlóan emlékezik meg Cziráky tárnokmester politikai szerepvállalásáról, csakúgy, mint a vármegyékkel szemben az udvar mellé álló tisztviselőkről követtársuk, Rohonczy János, Veszprém vármegye alispánja véleménye megegyezik a paszkvillus soraival: fájdalommal kell megvallania, hogy „sok hazankfia a nyakbavető czifra pántlikáknak és a fényes keresztecskéknek örülvén, ezeket a haza boldogsága elé teszik. […] Ők méltók, hogy hazaárulásért megbüntettessenek, s közéjük tartozik Cziráky is. Sírbatételeket a hazafiaknak nem könnyeik, hanem más valamijük kíséri őket.” (Az „átkaik!”, kiabálta a hallgatóság.) Egy másik, ugyanebből az alkalomból készült „átkozódó” paszkvillus rá vonatkozó sorai: Őrizkedj attól, kit a Krisztus keze / Fertelmes jegyekkel így megbélyegeze. / Szerencsétlen anya idétlen fajzatja / Édes hazánk ocsmány, hitszegő magzatja, / Örök átok szálljon csúf nemzetségedre, / Bélpoklosság, köszvény, rút majom testedre, / Fekete lelkedet hóhérolja szégyen. / Koporsód egy karó legyen utoljára / Vettessen ki lelked varjak prédájára. (ABAFI, 1883. 153.) – Széchenyi véleménye róla naplójában: feltűnő, hogy ő is éppen őszintétlen, komédiás-voltát emeli ki: „Cziráky, akit sajnos naponta mindinkább komédiásnak kell tartanom, aki oly fennszóval kijelentette, hogy le fog mondani, azt mondja nekem, hogy mi nem hanyagolhatjuk el a latin nyelvet, mert különben a végén németül fogunk beszélni.” (SZÉCHENYI, 1982. 414.) Másutt: „Czirákyt gyenge embernek ismertem meg. Eötvöshöz fordul, bizonyosan van valami emögött – bizalmatlanság honfitársai iránt. Országbíró akar lenni.” (SZÉCHENYI, 1982. 437.)

40 A poltúrás malac és a garasos kötél ellentéte jelzi, hogy a kötél értékesebb, mint akit tart, a malac. (Poltúra: fél garast érő régi aprópénz, garas: értékesebb magyar aprópénz, a forint huszad részét érte. A közmondás változatait ld. még MARGALITS, 1897. 526.

41 enthusiasmus (lat.) = lelkesedés

42 Stockfisch (ném.) = szárított tőkehal, itt: ostoba, unalmas fráter

43 A kéziratban primae just áll, Abafi közlése alapján javítottuk. A primae nonus elnevezés Werbőczy István törvénykönyvének, a Hármaskönyv I. részének 9. cikkelyére vonatkozik.

44 Egy másik iratban is találkozunk a primae nonus kifejezéssel: a Paszlavszky Sándor által az 1833-as országgyűlésről közölt gúnyirat Origio Nobilitatis alcímű részében van arról szó, hogy amikor Ádámot az Isten megteremtette, rögtön a szép Paradicsom földesurává tette. Azóta a földesurak örökre előírták, hogy parasztnak pedig, aki műveli a földet, lennie kell. Igy lett a szegény Colonus, / Ezt mondja a primae nonus. (PASZLAVSZKY, 1888. 237.) A sírfelirat „jó vándor”-utalása jelzi azt az ellentétet, amely a spártaiaknak a thermopülai csatában történt, Szimónidész epigrammájában megörökített hősi halála, és Cziráky tárnokmester dicstelen halála között feszül a szerző szerint. A motívum kedvelt toposza a halotti búcsúztatóknak, gúnyverseknek. Az egyik leggyűlöltebb kiszolgáló, II. József idejében Niczky Kristóf országbíró, a helytartótanács elnöke volt, aki, hogy hivatalát megtartsa, elvtelenül mindenre vállalkozott hazája ellen. Halálakor „hálából” sírboltja ajtajára szegeztek egy verset: Vándor! Kiben pezseg magyar vér, sírkövét / Látván kevés koráig megállapodj, / Csak még leköpheted, s ragaszthatsz átkokat / Halmára, hol rothad hazánk döge. (GRÜNWALD, 1888. 222–223.)

45 Árvai főispány, s Palatinus komornyékja. A név ezen alakja nem csupán a hűtlen, becstelen tulajdonságot jelzi, hanem szójáték is Erdődi és vöröskői Pálffy Fidelis (Fidél) nevének ellentétes jelentésébe fordításával. Pálffy konzervatív politikusként az ellenzéki mozgalmak durva letörését szorgalmazta. Hamarosan tárnokmester lett, 1836 és 1838 között főkancellár volt. Ezért érthető, hogy az átkozódó paszkvillus sem bánik vele kesztyűs kézzel: Egy hazát árulóról Carolinusban, / Egy hizelkedő vad fajult Szejánusban, / Sodomának, Gomorának minden fertelmes bűne, / Egy farkcsóváló kopóban egyszerre szembetűne. / Kérded, hogy ennek neve? Tudd meg, Pálfy Fidelis. / Cerberus atyafia, Belzebubnak fidelis. / Sinlődés, fekély, podagra és a forró hagymázza / Maradékán legyen, őtet örök nehézség rázza. (ABAFI, 1883. 153.)

46 formaliter (lat.) = forma szerint, a látszat kedvéért

47 allegál (lat.) = hivatkozik, bizonyít

48 megromlott

49 álarc, báb

50 Abafinál: megverte veled Isten

51 József főherceg, II. Lipót fia, 1796-tól nádorispán, Pest–Pilis–Solt vármegye örökös főispánja. Közvetítő szerepet vállalt az udvari körök és a magyar nemesség képviselői között.

52 tűnj el

53 Galántai gróf Esterházy József, a főlovászmester helytartója, Zemplén vármegye főispánja. A Szentkorona őre. – A Pendelházy részben szójáték a vezetéknévvel, részben pedig a női testet takaró alsó fehérnemű megnevezése révén folytatja a gondolatsort, a koronaőr szoknyavadászságára utalván. Közmondás is őrzi ezt az alakot: Pendelyházi regimentjébe való. (MARGALITS, 1897. 610.) – Esterházy József portréja az átkozódó paszkvillusban: Mit látok amott, mit látok? Egy potrohos vén dögöt, / Egy puderos ocsmány átok / Fogta kopasz ördögöt, / Amennyi nyomoruságot / Szült hajdan a Pandora / Pixisének a világot / Elkárhoztató pora, / Tízszer annyi most támadjon, / Most tízszer több egyszerre, / És örökre ráragadjon / Egy ilyen gazemberre. (ABAFI, 1883. 153.) [Pandora Pixise: Pandora, a görög hitrege szerint az első földi asszony, akit Héphaisztosz fölből és vízből gyúrt össze. Az istenek minden bájjal megajándékozták. Zeusztól egy szelencét kapott, amely tartalmazta a világ összes baját, de benne volt a reménység is. Ha Pandora kinyitotta, a bajok eláradtak a világon, de a reménység nem.]

54 Ld. a 23. lj.-t.

55 quodlibet (lat.) = ami tetszik, itt: egyveleg

56 serio (it.) = komoly

57 Vétsei és hajnácskői báró Vétsey Miklós, Szatmár vármegye főispánja. Később a Duna–Tisza csatorna egyik kezdeményezője. Ld. még a 103. lj.-t. – J: A középúton járni legbiztosabb. (Iványi munkáját hibái miatt csak felhasználtunk, és figyelembe vettünk, amikor Vitális Mór ugyanezen szöveg pontosabb variánsát közöltük.)

58 elveszted a becsületed, hiteled (MARGALITS, 1897. 392.)

59 szála = sala (it.) = terem

60 A kártyában nincs hatos értékű lap. (A kockajátékban viszont a hat szem a hatost, a legfőbb értéket jelenti.) Vagyis, vagy nemlétezőnek, vagy feleslegesnek tartja a szerző Vétseyt.

61 Mármarosi főispány. Péch-ujfalvi Péchy János, a Szent István-rend lovagja, erre utal a kereszt, királyi tanácsos, Máramaros vármegye főispánja.

62 hasogatja

63 Komori báró Bedekovich Lajos, császári és királyi kamarás, a kőrösi főispáni szék helytartója, a Királyi Tábla bárója, később magyar alkancellár. Róla is szól az átkozódó gúnyirat egy strófája: Nyujtja barátságos kézzel / A mérget kevervén mézzel, / Örülj magyar, ily álnok eb / Marása nem halálos seb. / Kígyó fajzat! Pokol férge, / Rágjon a fenének mérge. (ABAFI, 1883. 153.) A Királyi Tábla tagja.

64 Vásárosnaményi idősebb báró Eötvös Ignác, Eötvös József nagyapja, koronaőr, kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, Abaúj vármegye főispánja, ekkor nevezték ki főpohárnokká. Több megyének is volt egyszerre főispánja: 1813-tól Gömör, 1823-tól Hont, 1824-től Abaúj vármegye került irányítása alá. Ő volt Nyitrában 1823-ban a megyei ellenállás felszámolására küldött királyi biztos, erőszakos fellépése miatt meggyűlöltette magát, és követtársai most követelik megbüntetését. Széchenyi naplója jól tükrözi az országgyűlésen történt magára maradását. A királyné koronázásán figyelte meg: „Eötvös minden párttól megvetve.” (SZÉCHENYI, 1982. 398.) Az átkozódó paszkvillus rá is utaló szövegét ld. a 71. sz. lj.-ben.

65 magistratus (lat.) = megyei elöljáróság

66 publice (lat.) = nyilvánosan

67 gonosz, furfangos, huncut

68 comissarius (lat.) = kiküldött biztos – Ez az utalás az 1825-ös országgyűlés egyik legfontosabb vitapontjára vonatkozik. Olyan, Magyarország érdekeit súlyosan sértő akcióra, amelyben idősebb Eötvös Ignác aktívan is részt vett. Rohonczy János szerint ő és Eszterházy József is hazaáruló módon „több vármegyében mutogatták törvénytelen hatalmukat”. (VASZARY, 1883. 45.) A történet az 1790/91-es országgyűlésen kezdődött. Az akkor hozott egyes cikkelyeket az udvar nem tartotta be, másokat pedig a kancellária és a megyék tiltakozása ellenére, erővel az országra kényszerített. Több megye eltiltotta tisztviselőit a végrehajtástól (újoncozás, az adó ezüstben való beszedésének kötelezettsége), körlevelekben buzdították egymást megtagadására. A kormány a teljesítésre felszólító pátenseket küldött a megyék vezetőségére, a végrehajtás biztosítására commissariusokat, azaz biztosokat küldött ki, akik nem sok eredménnyel jártak, jóllehet katonai erőt is felhasználtak. „a megyék házait meglepték, a tisztviselőket őrizet alá vették, a nemesi udvarokat katonákkal rakták meg, a tanácskozás szabadságát elnyomták, a hiteles levéltárakra tették kezeiket…” (VASZARY, 1883. 37.) A megyék kommunikációját is megakadályozták, a pecséteket lefoglalták, a jegyzőkönyveket megcsonkították, a királyhoz intézett feliratok kézbesítését meggátolták, a vármegyék egymás közötti levelezését is megtiltották. Az országgyűlés a commissariusok súlyos törvény általi, vagy királyi büntetését igyekezett elérni, a lojális tisztviselők azonban azt javasolták, ne is tegyék szóvá az ügyet, hogy királyuk atyai jóindulatát részint meghálálják, részint megőrizzék.

69 vőfélynek

70 regnál (lat.) = uralkodik

71 Itt – Abafi véleményével ellentétben – nem Eötvös Józsefre, aki ekkor még nem volt képviselő, hanem a vásárosnaményi ifjabb báró Eötvös Ignácra, Eötvös József apjára, Sáros vármegye főispánjára történik utalás. Ifjabb Ignácra és apjára közösen vonatkoznak az átkozódó paszkvillus sorai: Egyiptomnak tíz csapási / Tízszer nagyobbodjanak, / Rád, apádra óriási erejekkel csapjanak, / Merthogy anya méhében / A meny susztorgó köve / Ily gazembert hevenyében, / Tüstént agyon nem löve. / A föld pedig meghasadjon, / Úgy, mint Abrion és Dátán / Vessz el: örök quártélyt adjon / Minden ördög és sátán. [Dáthán és Abirám bűnhődését lásd: Móz V, 11, 6.] – Készült az 1825–1827 es országgyűlésen az Eötvösökről egy anagramma-féleség is: Egek Őtet Temérdek Vétkei Örvényébe Sülyesszétek! (ABAFI, 1883. 153–154.)

72 Báró Wenkheim József, kamarás, Arad vármegye főispánja. Széchenyi István, bár nem kerüli társaságát, de 1823-ban ekként ír róla naplójában: „Becsvágy kerítette hatalmába e férfiút már ifjúkorában. Kezdetben magyar. Ez nem sikerült. Most udvaronc.” (SZÉCHENYI, 1982. 308.) 1827-ben Cenken látogatta meg a grófot. „Quel homme méprisable” (Micsoda megvetendő ember!) – jegyezte fel róla. (SZÉCHENYI, 1982. 516.)

73 A Vén Káin és a szelíd Ábel említése nemcsak a jól ismert bibliai történet megidézése, hanem szójáték is: az aradi főispán nevének németes ejtése is hozzájárult e bibliai esemény felidézésére. A Plutó ecetes vacsorájára szóló meghívás, ugyancsak metaforikusan, azt jelenti, hogy legyél mielőbb az alvilág istenének vendége.

74 conferál (lat.) = ajánl, fordít

75 Várkonyi gróf Amade II. Thaddeus, (Tádé), a főrendiház tagja. Õ is igyekezett az udvari körök kegyeinek elnyerésére. Széchenyi naplója szerint, 1825-ben, az országgyűlés alatt, Grassalkovich Antal herceg felesége, herceg Esterházy Leopoldina estélyén „Amadé Thádé zongorán játszott – Metternich őt csodálni látszott, Amadé felülmúlta önmagát: így nyeri meg Metternich mindazok szívét, akik körülveszik.” (SZÉCHENYI, 1982. 399.) Követtársa, Deák Antal őt is azok közé sorolja, akik commissariusként részt vettek a megyék elleni jogtiprásban.

76 Cziráky, ld. a 39. sz. lj.-t.

77 Gömöri Főispány és Septemvir. Zsadányi és törökszentmiklósi Almásy József, tanácsos, a hétszemélyes tábla ülnöke, Gömör vármegye főispánja, Heves és Külső-Szolnok vármegye főispáni helytartója.

78 ti. a zsidóság egyiptomi szenvedéseire

79 eminentes (lat.) = kitűnőek

80 prima Classis (lat.) = első osztályúak

81 secunda Classis (lat.) = második osztályúak

82 Bezerédi Bezerédy György, Veszprém vármegye küldötte, főjegyző. Ő a másik veszprémi követtel, Rohonczy Jánossal közösen kapja a másik paszkvillus kritikáját: – – Nagy dolog! – – – be / Esztelen, ki egy szekérbe / Szamarat, lovat fog be. (VITÁLIS, 1888. 155.) – Széchenyi István naplójában azt írja róla: „Bezerédj az egyetlen gyakorlati koponya.” (SZÉCHENYI, 1982. 414.) Vaszary Kolos az 1830-as országgyűlésről immár hiányzó emberek között „jó szónok, világos fő”-ként jellemzi. (VASZARY, 1885. 17.) – J: Kevés szóval is sokat lehet mondani.

83 Keselőkői Majthényi Antal, Hont vármegye, táblabíró, majd alispán, később liptói főispán. – J: Szorgalom mellett gyenge vesszőből válhatik idővel árbocfa is.

84 Babothy Imre, Nyitra vármegye táblabírája. Őt is kipfújolták latin nyelvű hozzászólása miatt. Széchenyi szerint: „Babóthy sokáig és jó latinsággal beszélt, igazi magyar szellemben. A végén azt mondja, hogy minden német katonának Magyarországba lépve, esküt kellene tennie, hogy az ország szabadsága ellen semmit sem fog elkövetni!” (SZÉCHENYI, 1982. 400.) A másik 1825-ös paszkvillus szerint: Tudja, hogy többet ér a haza áldása, / Mint az érdemjelek múló villogása. (VITÁLIS, 1888. 155.) – J: A kis fazék hamarébb felforr.

85 Beleházi Bartal György, Pozsony vármegye első alispánja, jogtörténész. A királynak felterjesztendő panaszokat, a gravameneket ő ismertette a rendekkel. Vaszary az 1830-as országgyűlésről immár hiányzó kitűnőbb egyéniségek között említi, mint a legjelesebb magyar jogtudósok egyikét, aki az udvari kancellária tagja lett és a diétához intézett iratok szerkesztője volt. – J: A fejedelmet és a hazát külön szeretni nem lehet.

86 Végh István, kamarás, a Szent István-rend középkeresztjének birtokosa, valódi titkos belső tanácsos, a helytartótanács tanácsosa, koronaőr, Baranya vármegye főispánja, a magyarországi tartományi biztosság főigazgatója.

87 Báró Orczy (II.) Lőrinc, Heves és Külső-Szolnok vármegye főispánja, a költő unokája. – J: Lehet igazán érezni és igazán is mondani.

88 Mező-Szegedi Szegedy Ferenc, királyi kamarás, Zala vármegye főispánja, később a hétszemélyes tábla bírája, Verőce vármegye főispánja. – J: A hazafiságnak igaz próbaköve a tiszta lelkiismeret.

89 Szerentsy István, Ung vármegye főjegyzője, majd a királyi tábla tagja lett, személynöki ítélőmester, később személynök. A kegyetlenkedő commissariusokat hazaárulóknak tartja, nevük ismert, kiváltképp Almásyé és Eötvösé, az a véleménye, hogy hagyják őket saját nyomorúságukra, legyen büntetésük a honfitársak megvetése. (SZÉCHENYI, 1982. 401.) – J: Kis ember is adhat tanácsot.

90 Necpáli Justh Ferenc, Turóc vármegye első alispánja. Róla az 1832–1836-os országgyűlés paszkvillusában emlékeztek meg: Szép érdem a jó ígéret, / Még szebb a jó fogadás, / Szép amannak megtartása, / Szebb ennél a megadása. / Szép tett a jó kívánat is, / Még szebb a jó akarat, / Mint ezt ezen ily magyarban / Mindenki feltalálhat. (ABAFI, 1883. 154.) – J: Ha eddig nem mutatta magát, hogy érez, hát mikor várhatja a haza?

91 Felsőbüki Nagy Pál, Sopron vármegye, táblabíró. Általában az egyik vezéregyénisége az üléseknek, erős és szellemes hozzá- és közbeszólásaival. Az ő ellenzéki alakját örökíti meg a másik paszkvillus is: Úgy ragyog ki, mint a küzdőhely homoka / Közt a győzedelmes virtus szent homloka. (VITÁLIS, 1888. 153.) – Bátran bírálta a magyar nemesség és arisztokrácia magyarságtudatát: „csak pislog bennük a magyar tűz, mágnásainkból pedig egészen kialudt”. (VASZARY, 1883 67.) Ld. még a 136. és 177. lj. Az 1832–1836-os országgyűlésre már nagyon más róla a gúnyvers szerzőjének véleménye: Hol a szived – hol a lelked? / Vajon van-e Istened? / Hová leve bölcsességed, / Vajon van-e még eszed? / Te, kit hajdan az egész hon / Oly buzgóan tisztele, / Te, kit hajdan egész nemzet / Oly forróan szerete, / Ettől tudsz-e elpártolni? / S még vészt hozni reája? / Hát honosid tüzes átkát / Nem retteged, te gyáva? / Sír a lelkem – vérzik szivem! / Ha hogy azt elképzelem, / Hogy valaha ki voltál, / És most mivé változtál. (ABAFI, 1883. 155.) – J: Polgári koszorút érdemelni szép, de nem könnyű.

92 Pethőfalvi Uzovics János, Nyitra vármegye első alispánja. A másik paszkvillus szerint: Aki bátor arccal a / Vad kény ádáz fergetege / Ellen dicsőül harcolok. (VITÁLIS, 1888. 155.) – J: Hidegvér, meggondolás hasznosabb a tüzességnél.

93 Bene József, Csongrád vármegye főjegyzője. – J: Példa és megszokás elősegítheti az újoncot.

94 Sárdi Somssich Pongrác, Somogy vármegye első alispánja. Ellenzéki irányultságú követ. A másik paszkvillus őt illető megjegyzése: De az erős tűr, s megáll / Az a sorssal szembeszáll. (VITÁLIS, 1888. 154.) – Az 1830-as országgyűlésen már a királyi tábla tagja. Alnádor, királyi személynök. Az 1832–36-os ogy paszkvillusírója is hasonlóan vélekedik róla: Hirben fénylik – névben ragyog, / Beszédében nem tántorog. (ABAFI, 1883. 156.) Dessewfy József róla önálló latin nyelvű paszkvillust készített. (Említve: ABAFI, 1883. 154.) – J: Ami igaz, nem fél a nyilvánosságtól.

95 Deák Antal Zala megye táblabírája. Deák Ferenc bátyja. Széchenyi naplóbeli értékelése: „Deák legerényesebb.” (SZÉCHENYI, 1982. 414.) A másik paszkvillusban: Ésszel, szívvel harcolni a / Háborgattatott Hunnia / Mellett, bátran tudott ő. (VITÁLIS, 1888. 154.) – J: Jobb az igazat kimondani, mint a rosszat szépíteni.

96 Szallopek János, királyi tanácsos, udvarnok, Verőce vármegye első alispánja. – J: Deák nyelven is elfogadható volna a jó tanács.

97 Nagypalugyai Platthy Mihály, az ellenálló Bars megye küldötte, kerületi jegyző, később nádori ítélőmester. Széchenyi naplójában többször is említi pozitívan: „Péchy, Perényi, Dessewffy, de kiváltképp Platthy magyar érzelemmel, energiával és ügybevágóan beszéltek.” (SZÉCHENYI, 1982. 405.) A másik paszkvillus is dicséri: Honod iránt mutatott szeretet készíte borostyánt. / Zöld koszorút számodra, neved már tiszteli Pannón. (VITÁLIS, 1888. 156.) – Az 1830-as országgyűlés idejére már a királyi tábla tagja lett. – J: Írással is ki lehet magát magyarázni.

98 Szmrecsáni Smrecsányi János Nepomuk, Árva vármegye táblabírája

99 Rőth József, Csongrád vármegye táblabírája.

100 Nagyzombori Sombory Imre, Bihar vármegye helyettes alispánja, később a királyi tábla bírája. – J: Okkal-móddal sokra lehet menni

101 Jobbaházi Dőry Vince, Tolna vármegye második alispánja. Széchenyi István naplófeljegyzéseinek tanúsága szerint nem volt különösebb szerepe az országgyűlésen. Jellemző mondatát idézi: „Csak semmi újítást.” (SZÉCHENYI, 1982. 406)

102 Szomori és szomodori idősebb Pázmándy Dénes, Komárom vármegye táblabírája, első alispánja, protestáns egyházi főgondnok, az ellenzék egyik vezéralakja. – J: A hon java elősegélésére való igyekezet szép hazai tulajdonság.

103 Ld. az 57. sz. lj-t.

104 Jakabffy Simon, helytartói tanácsos, Krassó vármegye táblabírája. A másik paszkvillus szerzője nem volt róla jó véleménnyel: Hát magyar az, aki[t] cégérez a here / Honniság? az hiú tonna, / Csalfa malasztjának ásvány címere / A porban mászás napszáma. [tonna: hordó] (VITÁLIS, 1888. 155.) – J: Amilyen a tanácsadó, olyan a tanács.

105 Szutsics József, Bács vármegye megye követe. – J: Mást mondani, mint gondolni, nem illik egy magyarhoz.

106 Sárosfalvai Bittó Albert (Béla), Arad vármegye helyettes alispánja. – J: Mellékes út nem visz mindig a célra.

107 tertia Classis (lat.) = harmadik osztályúak

108 Pro legislatione condam maturi = a törvényhozásra feltételesen érettek

109 excentrici (lat.) = különcök

110 Radványi Radvánszky Antal, Zólyom vármegye helyettes alispánja. – J: Lassú víz partot mos.

111 Tótprónai Prónay János, Nógrád vármegye helyettes aljegyzője. – J: Nem vágják el egy vágással a tölgyöt.

112 Keresztszegi gróf Csáky István, Szepesföld örökös ura, kamarás, a helytartótanács tanácsosa, Szepes vármegye főispánja. – J: Akarna a szarka, de nem bírja a farka.

113 Rákóci Partsetits József, tanácsos, Szerém vármegye első alispánja. – J: A régi viceispán is lehet csekély törvényhozó.

114 Krasznahorkai gróf Andrássy György, kamarás, Torna vármegye követe. Széchenyi terveinek támogatója, az Akadémia egyik alapítója. A másik paszkvillus egy mondattal tiszteli meg: – Hősek magva nevét tiszteli a magyar. (VITÁLIS, 1888. 154.) A Széchenyi-naplónak gyakori szereplője. – J: Igyekezet és idő által válik az ember.

115 Bernátfalvai Bernáth Zsigmond, Ung vármegye táblabírája, főispánja, az ellenzékiek közé tartozott. – J: Többet kell a jó vadásznak tanulni, mint a puskát elsütni.

116 Felsőkubinyi és olaszi Kubinyi Gáspár, Liptó vármegye első alispánja. A másik paszkvillus jellemzése: Csak csupa száj, csupa szél, csupa lárma, ahol pedig ész kell, / Szólani neki be kár, mert csupa szélmalom ott. (VITÁLIS, 1888. 156.) – J: Aki nem iparkodik magyar lenni, bátran otthon maradhatna.

117 Földvári és bernátfalvi Földváry Ferenc, Heves, Külső-Szolnok vármegye második alispánja, majd a királyi tábla bírája. – J: Silányabb a visszhang a szózatnál.

118Cserneki és tarkői gróf Desewffy József, Szabolcs vármegye táblabírája. Ő is az ellenzéki szellemiségű követek sorába tartozott. A másik gúnyirat rá vonatkozó sorai: Ne hidj a mézes beszédnek, / Ritkán az, aminek látszik, / Csak szembekötőcskét játszik. (VITÁLIS, 1888. 154.) – Kitűnt szónoki képességeivel, Széchenyi egyenesen költőinek tartotta beszédeit-felszólalásait. (SZÉCHENYI, 1982. 414.) Azok is voltak; jelentős irodalmi-szerkesztői tevékenységet folytatott, Kazinczyval levelezett, Széchenyi Hitelével is vitába szállt. Abafi szerint követtársáról, Somssich Ignácról latin nyelvű gúnyverset is írt ezen országgyűlés alkalmával. (ABAFI, 1883. 154.) – J: Apollo és a múzsák nem mindig szükségesek a törvényhozáshoz.

119 Vidovich György, tanácsos, Békés vármegye első alispán. – J: Szólani és mondani valamit, nem egy.

120 Niczky János, Vas vármegye alispánja. – J: Nehéz megtudni, melyik a jó vagy a rossz vége a dolognak.

121 Komáromi Péter, a királyi helytartótanács tanácsosa. A másik paszkvillus elismerő szavai szerint: Kinek köszönhetik / Hazánk szent hármas halmát / Környülvevő határaink, / Országunk hív oltalmát. (VITÁLIS, 1888. 155.)

122 Szolgaegyházi Marich Dávid, kamarás, Fejér vármegye első alispánja. Inaktivitása az 1832–1836-os országgyűlés paszkvillistájának is feltűnt: Szólani még nem hallottam / Fehérmegye követjét. / Talán bizony meg is némula / S elvesztette beszédjét. / Így kérdé egy hív hallgató / Egy mellette állótól – / Igen –, merthogy kulcsot kapott / A felséges császártól. / Vitézkötést gombkötőnél / Csináltatott reá, s ennél / Nyelvét ott felejtette, / Ez meg hozzá kötötte. (ABAFI, 1883. 155.) – J: Nem minden követ követ valamit. (A „kulcsot kapott” kitétel arra vonatkozik, hogy a császártól kamarási rangot kapott, amelynek kulcs volt a jelvénye.) Széchenyi is elmarasztalja a magyar nemesség hiúságát naplójában: „És micsoda ostobaságot kérnek ezek az emberek! Szánalmas dolog! Egy kamaráskulcsot, egy udvari tanácsosi címet és hasonlókat. Gazemberségek!” (SZÉCHENYI, 1982. 474.)

123 Marczibányi Antal, Trencsén vármegye főpénztárnoka.

124 Sztojka Imre, Máramaros vármegye szolgabírája. A másik paszkvillus ugyancsak jó véleménnyel szól róla: Hazájához egy köti le: / A hív szeretet kötele, / S a rendíthetetlen hit / Reménye a hazafit. (VITÁLIS, 1888. 155.) – J: Ha a bátorság tiszta érzésből ered, nem vétek.

125 Románfalvi Fejérváry József, Pest vármegye főjegyzője. – J: Szabad a követnek mást érezni és mondani, mint a társának, csak a törvénnyel és utasítással ne ellenkezzen. – Fejérváry József Pest megyei követtársa Péchy Imre volt.

126 Petrovich Basilius (Vazul), Krassó vármegye első alispánja. – J: A nyúl sem szaladna, ha nem félne.

127 Czindery László, Somogy vármegye táblabírája, alispánja, később Vas vármegye adminisztrátora, Somogy vármegye főispánja. Az 1832–1836-os országgyűlés paszkvillusa szerint: László bácsi sem utolsó! / Ott, ahol ész és szív kell; / Benne is egy hív magyar szív / Dobog, s jó lélek lehell. (ABAFI, 1883. 154.) – J: Rossz ember az, aki többet tesz, mint ami tőle kitelik.

128 Zmeskál Gábor, Selmecbánya város követe. Széchenyi naplója szerint a királyi felterjesztés kivonata ügyében „Zmeskál csupa ostobaságot beszél. Komáromy és Nagy megszégyenítik.” (SZÉCHENYI, 1982. 406.) Az anonim napló arról tudósít, hogy a magyar nyelv ügyében folytatott vitában „Az öreg Zmeskál is megszólalt, szokása szerént deákul. Először nevették, s nem akarták hallgatni, de azután nagy applausust nyert; mert szánakozva szólott magáról, hogy neki nem volt módja magyarul úgy megtanulni, hogy beszélhetne tisztán. De azért nála senki jobban nem óhajtja a magyar nyelv terjedését, amit azzal is megmutatott, hogy minden gyermekei úgy beszélnek magyarul, mint a Tisza mellékiek.” (RALOVICH, 1886. 5.) A másik paszkvillus rá vonatkozó megjegyzése: Vesszen el a néhai / Druszájaként, ez a mái / Árvai Herostratus. (H, 1888. 155.) [Herostratus = Hérosztratosz, az epheszoszi Artemisz-templomnak, a világ hét csodája egyikének felgyújtója. Tettét Kr. e. 356-ban követte el, hogy nevét, akár bűn által is, megörökítse. A tűzben maga is elpusztult.] Az 1832–1836- os országgyűlésen e hír terjengett róla: Bár tótos az ő beszédje, / Mégis jobb vér foly erébe – Mint sok ősi magyarnak – / Magyarnak! Nem csak korcsnak. (ABAFI, 1883. 154.) – J: Csak az alacsony lélek szokta a maga dolgát a haza dolga palástja alá dugni.

129 Kis-csoltói Ragályi Tamás, Borsod vármegye táblabírája. Őt is kiváló szónokként tartották számon, az ellenzék egyik vezéralakja volt, majd átállt a kormány oldalára, a királyi tábla, illetve a hétszemélyes tábla bírája lett. 1825-ben, tehát még ellenzéki korában a protestáns iskolák érdekében emelt szót: „Egész elkeseredéssel adta elő, hogy itthon a mi iskoláink csak alamizsnából és verejtéke után élő, szegény népnek magától elsikkasztott fillérjeiből állanak fel. A status semmi segedelmet nem ád, a mi beneficiumaink odakint vagynak, azoktól is megtartottak bennünket. Valamint ő maga megindult, úgy mások is igen sokan könyezve hallgatták.” (RALOVICH, 1886. 4.) A másik gúnyvers rá vonatkozó sorai: Édes hazám! Minden tagomba / Halált okádjon a gyilkos bomba, / Ha meghidegszik bennem a letett / Hittel pecsételt forró szeretet. (VITÁLIS, 1888. 154.) – J: A kesernyés dohányvirágnak még a méze is keserű.

130 Ladányi gróf Schmidegg Ferenc, kamarás, Zemplén megye táblabírája. A másik paszkvillus jellemzése: Jól tudja, hogy melyről jön a szél / S melyről kell tartani / Tőle, s tudja a szűrt mindkét / Oldalra fordítani. (VITÁLIS, 1888. 156.) – Egysoros latin jellemzést is idéz róla Abafi: „De verbis, quantum vis.” (ABAFI, 1883. 148.) – Széchenyi naplója szerint a commissariusok ügyében követeli, hogy büntessék meg őket, engedjék meg a megyék egymással való levelezését, nevezzék meg azokat, akik a császárt félrevezették, vagy rossz tanácsokkal látták el. (SZÉCHENYI, 1982. 401.) – J: Nagyobb a füstje, mint a pecsenye.

131 Szinyei Merse László, Sáros vármegye másodalispánja. A másik paszkvillus szerint: A ló csak ló marad arany patkóval is, / A bolond csak bolond arany ruhában is. (VITÁLIS, 1888. 155.) – A commissariusok büntetését el sem tudja képzelni, hiszen azok a császár parancsát követték – jegyzi fel róla Széchenyi. (SZÉCHENYI, 1982. 410.) – J: Nem minden nagy testben van a nagy lélek is.

132 Pacséri Császár Sándor, Temes vármegye főjegyzője, majd alispánja, később a királyi tábla tagja. A másik paszkvillus rá vonatkozó jellemzése: E’ meg / Szemét az érccsillagok fényeikkel / Kápráztatva vakítja meg. (VITÁLIS, 1888. 154.) Az 1832–1836-os országgyűlés gúnyvers-írója hasonlóan vélekedik: Szép arany, ugye, komám! / Tele-e már a zsebed! / Vagy fér még a bugyogódba, / Oh, hová lett az eszed! / Hogy a napfényt s az aranyat / Leborulva imádod. / Kedves, édes jó hazádat / Oh, mily szörnyen rongálod. / Szebb a haza szabadsága, / Mint az arany csillogása. / Szebb honosaink jólléte, / Mint az ezüst érdeme. (ABAFI, 1883. 155.) – J: A hattyú is sokat énekel, mégsem tartják kalitkában.

133 Kisjókai jókai Takáts Gáspár, Pozsony vármegye második alispánja. A magyar nyelv ügyében folytatott vitában ő is felszólalt. Az anonim naplóíró lejegyzésében: „A pozsonyi második követ Takáts mondott egy nagy magyar oratiót, melyben előszámlálta mind azokat, amelyek akadályoztatják nyelvünk virágzását, mind pedig azokat az eszközöket, melyek azt elősegíthetik.” (RALOVICH, 1886. 5.) „Erre szólott Nagy Pál.” Aki összefoglalóan elmondta, hogy a magyar nyelvnek az élet minden területén győzedelmeskednie kell, a közigazgatásban, az iskolákban és a főurak birtokain (minden számadás, levelezés, beszámoló) egyaránt. A minisztérium a birodalom minden részét, nemzeteit el akarta németesíteni. Ez a cél nem érhető el, viszont a nemzeti érdek, jelleg elkorcsosul. Ennek a vitának a végén tétettek meg a magyar nyelv gyarapítása érdekében hatni akaró felajánlások. (RALOVICH, 1886. 5.) „Gróf Széchényi István, a kapitány, a magyar nyelv pallérozására, s erre a végre felállítandó társaság formára egy egész esztendei jövedelmét ajánlotta, mely tehet mintegy 130 ezer forintot váltóban.” (RALOVICH, 1886. 8.) – J: Sok kisebb tanácsból nagy jó is kerekedhet.

134 inconstantes (lat.) = állhatatlanok

135 boni publicii turbatores (lat.) = a közjó megzavarói

136 confusi (lat.) = zavarodottak

137 Kajdácsi Kajdácsy Antal, Baranya vármegye helyettes alispánja. Felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy a Pragmatica Sanctio nevezet maradjon ki a felirattervezetből, mert nincs benne a Corpus Jurisban, inkább a jobbágyok sorsán javítsanak a statusok és rendek! Széchenyi valószínűleg nem sokra becsülte sem eszét, sem jellemét: „Kajdacsi küldőiről beszél. »Szolgalelkű.« […] Kajdacsy beszél gyatrán Nagy ellen – ostobaságokat beszél.” (SZÉCHENYI, 1982. 409–410.) A másik paszkvillus neki szóló üzenete: Ne gondolj holmi kis / Ebbel, a hamis kenyéren / Bármint veszekedik is. (VITÁLIS, 1888. 155.) – Róla önálló gúnyirat is készült: Kajdácsi Antal baranyai követnek az alvilágból írott levele az 1830. esztendei országgyűlésre címmel, és arról értesíti volt követtársait, hogy Czirákyt, Pálffyt, Eötvöst már várják lent a pokolban, mint „esküdt ellenségeit a hazának”. Az egyik Majláth nevét is készülnek, mint érkezőét, az oszlopra vésni, Kajdácsi találgatja, hogy melyikük lehet, és rájön, hogy „láték én egy stokfist [kiemelés tőlem, J. J.] a / Majláthok közt, ki úgy szólott, mint egy álnok sophista.” Javasolja, hogy Borsiczky István, Nagy Pál és Ragályi Tamás nevét is írják fel a pokolba szólítandók névsorába, de a pokolban lakó Lélek azt feleli neki, hogy őket „nem szabad” felvésni, mert az „ő dicsőségök fáklyája” már a földön fellobbant. Mivel ez a hely „csak a bűnösöké egyedül”, ide Batthyány Fülöp herceg és Illésházy István sem kerülnek, e kettőnek az ég, vagy még „dicsőbb hely adatik”. (ILLÉSY, 1888. 156–157.) – J: A borban sem szeretik már a verest.

138 Galántai Balogh János, Bars vármegye második alispánja. Valószínűleg rá vonatkozik a másik paszkvillus ezen utalása: Boldog, kinek rút önhaszon, / S vádtól szabad lelke tisztán / Emelkedik fel. (VITÁLIS, 1888. 154.) – Bars megye volt, ahol a legtovább ellenálltak az udvar és a commissariusok követeléseinek. – J: Nem mindig áll az: mondj igazat, betörik a fejed!

139 De la Motte Károly, Gömör és Kishont vármegye táblabírája. (Szentmiklósy József táblabíró helyébe került a gömöri követek közé.)

140 Filici Almássy Lajos, Szepes vármegye alispánja. A másik paszkvillus szerint: Nem kis dolog valakinek / Zsákban macskát árulni, / S rühesedett véreinek / Aklát el nem árulni. (VITÁLIS, 1888. 155.) – J: Az ország havasaiban is terem magyar szívű ember.

141 Vay Ábrahám, Borsod vármegye követe. „Szép magyar nyelvű”-sége miatt rábízták, hogy fordítsa le a latin felirattervezet szövegét magyarra. (VASZARY, 1883. 241.) Az Akadémia egyik alapítója, később gróf, Bereg, illetve Máramaros vármegye főispánja. Széchenyi naplója idézi azt a felszólalását, amely talán egyik ihletője volt a jelen paszkvillusnak is: „Vay azt mondja, hogy a biztosok eléggé megbűnhődtek, mert honfitársaiknak egyetlen könnycseppje sem kíséri őket sírjukba, hanem: A NEMZETJEKNEK MEGVETÉSE ÉS ÁTKA.” (SZÉCHENYI, 1982. 406.) Ő is azon a véleményen van, hogy a császárt semmiképpen nem szabad megsérteni. „A rendek azonban nyíltan mondjanak el mindent, ami a szívüket nyomja. Történjék akármi, tiszteljék porainkat utódaink. Meg kell hát mondaniok – mégha tudják is, hogy aztán semmi sem történik.” (SZÉCHENYI, 1982. 405.) A róla szóló „jámborabb” paszkvillusban: Csak sast nemzenek a sasok, / Nem szül gyáva nyúlat Nubia párduca. (VITÁLIS, 1888. 153.) E két sor idézet Vörösmarty Mihály A felkölt nemességhez című verséből. A kép Horatiusra megy vissza: Carmina, IV., 4. – J: Csak a jóban lehet és kell követni eleinket.

142 Kászonyi Sándor, Torontál vármegye első alispánja. – J: Birtokot vagy törvényt határozni, nagy különbség.

143 Báró Perényi Zsigmond, Bereg vármegye első alispánja, majd Ugocsa vármegye főispánja. Az ellenzék radikálisabb szárnyához tartozott, Vaszary 1830-as jellemzése róla: „tüzes”. (VASZARY, 1885. 17.) Az 1848/49- es forradalomban a Honvédelmi Bizottmány tagja, halálra ítélték és kivégezték. Széchenyi többször is elismerően szólt róla naplójában magyar érzelmei miatt: „Perényi most egy, A MAGYAR SZÍVET GERJESZTŐ BESZÉDET TART, hogy a nemzetiség, a nép igazi ereje, őseinkkel eltemettetett – és hogy ezt fel kellene éleszteni etc. etc.” (SZÉCHENYI, 1982. 401.) A másik paszkvillus őt bíráló sorai: Ez az aranykereszt előtt / Rogyik el idétlen lélekkel. (VITÁLIS, 1888. 154.) – J: Aki előbbre néz, mint ahová lép, hamar megbotolhat.

144 Rohoncy János, Veszprém vármegye alispánja. A commissariusok szégyenteljes, önző, túlságosan lojális tevékenységének általános tetszést elnyerő kemény bírálatát ő mondta el elsőként a diétán. (SZÉCHENYI, 1982. 406.) Ugyanakkor Széchenyi bírálja is magatartását: „Rohonczy egyre inkább jó magyarnak akar feltűnni. Butaságokat beszél.” (SZÉCHENYI, 1982. 408.) – J: Az igazat vitatni senki nem tilthatja.

145 Kolozsváry Miklós Győr vármegye táblabírája. Vaszary az 1830-as országgyűlésen már nem szereplők között mint a „magyar nyelvért buzgolkodó”-t említi. (VASZARY, 1885. 17.) – J: Nem mind, ami igaz, talál mindig elfogadást.

146 Kis-csoltói Ragályi Ábrahám, Torna vármegye első ispánja. A másik paszkvillus jótanácsa: Vigyázz, ha a hizelkedő / Rád mosolyog, oly tükör ő, / Kit mindig készen találsz, / Színén lefestve láthatod / Saját rózsás ábrázatod, / De csak még előtte állsz. (VITÁLIS, 1888. 154.) – J: Nem mind jó magyar az, aki jól beszél magyarul.

147 Roglaticzay Miskolczy István, kamarás, Bihar vármegye. A másik paszkvillus őt illető kritikája: Ha érdem van, német adta / Érc bélyegednek alatta. / Nem jó érdembélyeg ez, / Nem hazafit bélyegez. (VITÁLIS, 1888. 155.) – J: Ha nem lehet sokat használni, a kevés sem megvető.

148 Nyéki Németh Imre, a Szentkorona ügyésze, a királyi ügyek igazgatója, tanácsos [Csanád vármegye?] – J: Dicséretes az igyekezet is, ha jóra céloz.

149 antiquionis aevi (lat.) = régebbi időbeliek

150 emeriti iam deficientes (lat.) = kiérdemesült elaggottak

151 convictionem suam aliis obtrudentes (lat.) = a saját társaságukat másra ráerőszakolók

152 Kisdobronyi Izsák Sámuel, tanácsos, Szatmár vármegye első alispánja. Széchenyi naplójában ő is úgy viselkedik, mint aki csak nagy általánosságban kívánja a királynak jelezni, hogy a rendek foglalkoznak a királyi leirattal. (SZÉCHENYI, 1982. 408–409.) – J: Sok szóból nem válik mindig beszéd.

153 Márkusfalvai Máriássy István, tanácsos, Gömör-Kishont első alispánja. Széchenyi őt ravasz, de nem elég bátor politikusnak látja. A bűnös commissariusok ügyében az a véleménye, hogy „Õk még ezt, meg ezt, meg ezt cselekedték, de mi arról hallgatni fogunk.” (SZÉCHENYI, 1982. 411.) „Úgy véli, nem baj, ha a rendek ülésén egy kissé nyersebben fejezik ki magukat, a mágnásoknál »MAJD KITSINYOSÍTJÁK«!” (SZÉCHENYI, 1982. 409.) „Elkezdi pro és pro és pro!!! (Vén gazember.)” (SZÉCHENYI, 1982. 413.) Vaszary az 1830-as országgyűlésen már jelen nem levők között mint „élczes”-t említi. (VASZARY, 1885. 17.) A másik gúnyirat szerint: Midőn a sors csapkod, ijeszt, / A gyáva észt és szívet veszt. (VITALIS, 1888. 154.) – Az országgyűlésről fennmaradt anonim napló beszámol arról, hogy a magyar nyelv-vitához „Az öreg Márjási” is hozzászólt, szerinte „…magyarul kell nevelni minden gyermekeket, és magyarul tanítani imádkozni is, azt is hozzátette, hogy az isteni tiszteletet is magyarul kellene véghez vinni a catholicusoknál is. Mert ha Horvátországban (provocált a követekre) horvát nyelven mondhatnak misét, miért nem mondhatnának a magyarok közt magyarul? – Zúgás a papság közt. – Hozzá tette azt is (minthogy ő rend nélkül szokott beszélni): hogy a magyar nyelv felemelésére egy hathatós eszköz lesz a játék színek elősegítése is. Ott ú. m. megkedveltetik a jót, megutáltatják a rosszat, és bizony sokszor egy játékból több moralitást tanul az ember, mint tíz predicatióból. Erre canonok Csauz azt felelte: hogy miért nem állított hát az Úr Jézus theatrumot?” (RALOVICH, 1886. 4.) [Csausz István a kalocsai káptalan követe.] – J: Az elaggott oroszlánon a szúnyog is kifog már.

154 Gudits János, Hont vármegye táblabírája. – J: Lassan járj, tovább érsz.

155 Ld. 154. lj.

156 Nagyivánkai Vitéz János, Abaúj vármegye táblabírája, másodalispánja. A másik gúnyvers jellemzése: Csak szájjal beszél, nem ésszel, / Haszontalan fecsegéssel / Elrontja az egészet. (VITALIS, 1888. 156.) – J: Sokat kotkodácsol, keveset tojik.

157 Asztalos Pál, Máramaros vármegye követe.

158 Assa- és ablanczkürthi Ghyczy Péter, alnádor, Komárom vármegye – J: Azért hoztak eleink törvényeket, hogy azokkal védelmezzük hazánkat.

159 Almási Németszeghy István, udvari tanácsos, Moson vármegye első alispánja. Ő is azok közé tartozott, akik azt vallották, hogy követeléseikkel „ne kedvetlenítsék el” a császárt. Széchenyi naplója valószínűleg ezért is mond negatív ítéletet róla: „Gyengén beszél. … Nevetséges, vagy inkább meghatóan ostoba.” (SZÉCHENYI, 1982. 408–409.) A másik gúnyvers ítélete: A Honvád / Mennydörgés poklának / Mennyköve robbanjon rád. (VITÁLIS, 1888. 156.) – J: A rossz muzsikus minden nap egy nótát felejt. (Ezt a közmondást olvashatta a szerző Gyöngyösi István Palinódia című, Esterházy Pálnak dedikált verse ajánlásában, a „vén hegedűs” tulajdonságaként.)

160 Nedeczei Nedeczky Ferenc, Tolna vármegye táblabírája.

161 Szemerei Szemere István, tanácsos, Zemplén vármegye első alispánja. – J: A kakas is úr, a maga szemetén.

162 Palotai báró Horváth András. Békés vármegye – J: Fitogtatás kedvéért kár szólani.

163 Puchótzi Marczibányi János, Torontál vármegye táblabírája. Széchenyi egyszer említi naplójában, amikor is a commissariusok pártjára állva „a biztosok mellett beszél”. (SZÉCHENYI, 1982. 411.) A másik paszkvillus rá vonatkozó sorai: Mit ér a szép gyümölcs maga, / Bár kedves a színe, szaga, / Ha jó ízzel nincs tele. (VITÁLIS, 1888. 154.)

164 Répásy Leopold (Lipót), Baranya vármegye táblabírája. – J: Nem minden pár egyez meg egymással. (Lehet, hogy ez az utalás Baranya másik követéhez, Kajdácsi Antalhoz való viszonyára vonatkozik.)

165 Kerletz: helyesen Skerletz József, Vas vármegye követe. – J: A szabadsággal könnyebb élni, mint azt előmozdítani.

166 nihil faciunt (lat.) = semmittevők

167 valeat tantum votisatione (lat.) = csupán szavazáskor jók

168 diurna gratis trahunt (lat.) = munka nélkül veszik fel a napidíjat

169 Bezerédy Ignác, Győr vármegye második alispánja. – J: Ha most nem is, talán majd máskor.

170 Vasady Gábor, Ugocsa vármegye főadószedője.

171 Ruttkai Ruttkay Lőrinc, Túróc vármegye főszolgabírája. – J: A néma követ káros a hazának és teher a megyének.

172 Huszár Imre, Esztergom vármegye második alispánja. – J: Plátó tanítványai is hallgatással kezdették a tanulást.

173 Palugyai Palugyay János, Liptó vármegye második alispánja. – J: Ki az önmaga véleményének jóságáról meg vagyon győződve, majd megszólal.

174 Rhédey Lajos, kamarás, Bereg vármegye főispánhelyettese, Lipót-rendi vitéz, a bécsi katonai akadémia és a magyar színházügy támogatója. – J: Akinek nincs kedve a dologhoz, kár, hogy másnak helyét foglalja.

175 Benyitzei Benyitzky Lajos, Zólyom vármegye főjegyzője. – J: Jobb nem tudni, mint nem akarni.

176 Ádámföldi Bornemisza Gábor, Sáros vármegye első alispánja.

177 Torkos Mihály Moson vármegye főjegyzője. – J: Jobb hallgatni, mint rosszat mondani.

178 Nitzky József, Sopron vármegye első alispánja. – J: Jó a csendes ember oda, ahová kell. (E jellemzés valószínűleg azt is jelzi, hogy soproni követtársa, Felsőbüki Nagy Pál volt a megye szóvivője az országgyűlésen.)

179 Brgyáni és viszocsáni Brogyányi Gábor, Trencsén vármegye követe.

180 Visontai Kováts József, császári és királyi tanácsos

181 Baros György, tanácsos, Selmec- és Bélabánya követe.

182 Kevermesi Tököly Péter, Csanád vármegye első alispánja, majd főispánja. – J: Könnyebb ökröt hizlalni a zöld gyepen, mint törvényt javaslani a zöld asztalnál.

183 Bonist nem tudtam azonosítani.

184 Mojsfalvi Gyurtsányi Gábor, Nógrád vármegye második alispánja, majd a hétszemélyes tábla bírája. – J: Ha az órát fel nem húzzák, nem megy.

185 Lippay Ferenc, Esztergom vármegye főadószedője. – J: Akárhogy mossák a hollót, mindig fekete marad.

186 Báró Perényi Gábor, Ugocsa vármegye követe.

187 Hegedűs Pál, Verőce vármegye főjegyzője. – J: Ha nincs gyantázva a vonó, nem szól a hegedű.

188 Cserneki Markovich Antal, tanácsos, Pozsega vármegye táblabírája. – J: Elfogható érzések gátlása, a szólásra való bátortalanság.

189 Daruvári Jankovich Izidor, kamarás, Pozsega vármegye táblabírája. – J: Ha csak tanulni jött, úgy hallgatása nem hiba.

190 Poszavetz Zsigmond, Szerém vármegye főjegyzője. – J: Nem minden ember vág oda, ahová néz.

191 Makovits: esetleg: Matkovich István, a királyi tábla tagja, az országgyűlésen az egyik jegyzőkönyvvezető.

192 Salus Reipublicae Suprema lex esto. (lat.) = Az állam üdve legyen a legfőbb törvény.

193 Rákóczi Partsetits József, királyi tanácsos, Szerém vármegye első alispánja

194 Kapellmeister (ném.) = karmester

195 Platthy Mihály és Rőth József

196 pontificans (lat.) = főpapi misét mondó

197 assistensek (lat.) = ministránsok

198 Csausz István, a kalocsai főegyház kanonokja, a főkáptalan követe; Frim János az egri érseki egyház kanonokja, a főkáptalan követe volt.

199 ceremoniarius (lat.) = szertartásmester

200 Vox clamantis in deserto, aquidem gratis cum magno murmure. (lat.) = A pusztában kiáltónak szava, ugyanis ingyen nagy mormogással.

201 Jordánszky Elek, szászvári apát, az esztergomi főegyház kanonokja, főkáptalani követ volt.

202 dolorosum cantus (lat.) = fájdalmas ének

203 gloriosum cantus (lat.) = dicsőséges ének

204 benedicens (lat.) = áldást osztó

205 Facigeri (lat.) = fáklyavivők; Absentes et Civitatenses (lat.) = távollévők és városlakók

206 Fiaker qui vehunt cadaver. (lat.) = halottaskocsi

207 einspanniger (ném.) = egyfogatú

208 Krankenwärter (ném.) = betegfelvigyázók (A Krankenwärterek alak helytelen, mivel eleve többes számban állt a szó.)

209 vespillo (lat.) = hullafosztogató

210 salto mortale (lat.) = halálugrás

211 Radvánszky Antal Zólyom vármegye helyettes alispánja volt.

212 Rohonczy János, királyi tanácsos, Veszprém vármegye követe; Bernátfalvy Földváry Ferenc, Heves vármegye helyettes alispánja; Tótprónai báró Prónay Sándor, királyi kamarás; míg Szemere István császári–királyi tanácsos, Zemplén vármegye alispánja, és egyben követ is volt.

213 Protomedicus, qui confundendo 8-vae 741.6: 723. 1-a 9-um et Leopoldi I. Decreto cum successione Austriae in mixturam, morbi mortis causa fuit. (lat.) = A főorvos, aki összekeveri a 741-es országgyűlés oktávájának 6. cikkelyét és a 723-as országgyűlés 1. törvénycikkelyének 9. paragrafusát I. Lipót dekrétumával az ausztriai ház örökösödéséről, a halálos betegség oka volt.

214 Péchy Imre, a hétszemélyes tábla ülnöke, Pest–Pilis–Solt vármegye követe volt.

215 prosector (lat.) = boncoló

216 inbalsamisator (lat.) = balzsamozó

217 pharmacopola (lat.) = patikus

218 praefectus nosocomii (lat.) = kórházigazgató

219 parentator (lat.) = gyászbeszédet tartó

220 Szinyei Merse László és Bittó Adalbert

221 Nyéki Németh Imre, kamarai tanácsos, királyi ügyigazgató, a Szentkorona ügyésze. Causarum Direktor.

222 Steinbach Ferenc, a királyi jogügyi igazgatóság ügyvédje volt; míg Gosztonyi Miklós (?), a királyi tábla bírája, majd pesti váltótörvényszéki elnöke.

223 Benedekfalvi Luby Imre, a királyi tábla ülnöke; Visontai Kováts József, császári–királyi tanácsos, ítélőtáblai ülnök, Laszlovszky József, a királyi tábla érseki ref. ülnöke.

224 Einsagerek (ném.) = súgók

225 Beöthy(?), Stoffer József, nádori irodaigazgató

226 a constitutionak geniusa (lat.) = az alkotmány védszelleme

227 cacodaema (lat.) = az ördög

 

Így idézd:

Jankovics József. „Diétai durva magyar múzsa: Az 1825. évi országgyűlési »Diaetalis vers két felvonásban« csonkítatlan szövege”. Lymbus, 2009, 171–194.

→Eredeti közlés (PDF) Diétai durva magyar múzsa

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük