Az alább közreadandó négy archaikus szövegemlék közül hármat az oxfordi Manchester New College könyvtárának egyik magyar kötete őrizett meg az utókor számára, a negyedik pedig hazai levéltárból került elő.1

Enyedi György Torockai Máté-fordította antitrinitárius vitairata első és hátsó kötéstáblájának belső oldalán több kéztől származó possessor-bejegyzésekkel, valamint 1651 és 1671 között datálódó gazdasági feljegyzésekkel körülvéve,2 valószínűleg a könyv számunkra fontos első tulajdonosának kezétől ered – egyéb fordítás- és stílusgyakorlatok mellett3 – a három imádság.

A szövegek jelentőségét nem kell bizonyítani, viszont fel kell hívni a figyelmet arra, hogy azon ritka példányok közé tartoznak, amelyek még viszonylag korán nyertek írásos rögzítést. Nyelvi fordulataik, sztereotípiáik utalhatnak valós korukra.

Erdélyi Zsuzsa alapvető felosztását követve az 1., 2., és a 4. szöveg a „kevert tudatformájú-funkciójú” szövegek közé sorolható be, míg a 3. „egyértelműen keresztény tudatformájú-funkciójú szöveg”- nek minősíthető.4

A „pokol esőt, pokol szelet, pokol fergeteget” eltérítő ráolvasás az ún. „elintő” funkciót testesítette meg, amellyel az időjárás csapásait próbálták elhárítani. Ezt a típust a 10. sz. szöveg képviseli Erdélyi Zsuzsa méltán híressé vált gyűjteményében.5

A 2. sz. szöveg szintén ritka típust mentett meg az enyészettől: a peres eljárás előtt mondandó imák létéről Bod Péter közvetítésével tud a szakirodalom, s csupán egyetlen szöveget ismer.6

A 4. sz. ráolvasás tartalmilag megegyezik Bornemisza Péter egyik bájoló imájával, Az menyelesröl7 mondottal.

 

1.

Holot el indula az mű Urunk Jesus Christus, eleol talala pokol (Eseott), Szelett, pokol Eseott, pokol Fergetegett, ez szott monda Urunk Jesus Christus houa megj pokoli Széll, pokol Eseö, pokol Fergetegh. Ez szot monda pokol Szel, pokol Eseö, pokol Fergetegh, Enis megjek büneos Adam feoldere termeo szem[et? ] teordelni, aldot buza veszteni, ez szot monda Urunk Jesus Christus, poronczolok az en mennyey Szent Attyamnak szajabol szarmazott Szent ighjjivel, szent hatalmaual, hogj* ne mehes, hanem teryj el innet, s menny el (kegjetlen) kietlen keo szal rontany, fürteos fenyeo teordelni, keo sziklaknak rontani. Amen. Mü Attyank. &c. Hiszek egj Istenben minden (ha)adhato, &c.

2.

In Nomine Domini. Hogy ha perelni akarz valakivel, es nyerni akarod, tehat minek elotte be Mennel az szek hazba, eleoszeor az Szek haz eleött ez ighikett mond ell, az utan az Pater nostert Tribus vicibus: Kün üli vala Aszszonyunk szep Szűz Maria <fel> fekete feoldnek szinen, Veres Tengernek keozepen, eoleben vala gusalia, gusalyan fon vala, eoleben az eo aldot szent Fiatt rengeti vala, oda jeoue Teorueny teueo harmincz Sido Leany, [!] eoteot ideze Teorueny szekben, Teorueny teueö harmincz Sidoknak eleyben, hogj Szűznek mondotta eo magat; maga fiatt rengeti; kezde erette Aszszonyunk szép Szűz Maria keseruesen sirnia: Megh szolalla Urunk Jesus Christus negyuen napi kis koraban: Mitt sirz Szüzesseges Szent Anyam? Mitt ne siriak aldot szent Fiam Jesus, ha ide jeott vala teorveny teueö Harmincz Sidoknak edgyk leanya, engemett ideze teorueny szekben harmincz Sidoknak eleybe hogy Szűznek mondottam magamot, maga Fiamot rengetem; Megh szolalla Urunk Jesus Christus, Vegy fel engemet, Szüzesseges ves karodra, Vigy be engemet Teorueny teueo Harmincz Sidoknak eleyben, megh felelek eretted. Pater noster. &c. Notaban Anno Domini 1653. dje 28 Mensis July.

3.

Mint az te szolgalo leányodtul Saratul az Asmodaeus eordeogh az Raphael Angyal altal el üzetete; Szabadicz megh engemetis azon keppen minden ellensegemteol, mint Dauidot az Golyattul, es Sautul, [!] Danielt az Orozlanyok szaiabol; Jonast az Czett halnak gyomrabol, Az harom Iffiakat az Egeo kemenczebeol, Susannat az hamis biraktul, Judithot az Hollofernestul, Manasest, es Josephet az teomleoczbeol. igy tegy en velem szegeny szolgaddal en Mennyey szerelmes Szent Atyam etc.

4. Ki ficzamodas ellen

Uram Jesus Christus, mikor a folden járt lába ki menyülvén, Csont ki mene heléböl, Csont, Csont esze mene, az Ö dragalátott Szent, Szent székébe üle, nagy banatnak hajtotta az eö szent fejet. Azon méne Aszszonyunk szép, szép szüz Maria, Kerdezé tölle min bankodol édes fiam, édes Jesusom? Hogy ne bánkodnám Aszonyunk szép, szep szüz Maria, Mikor a földen járék Labom ki menyülék, csont ki mene helyeböl, Csont, csont eszsze mene; Küldi visza a Boldogsagos szep, szep szüz Mariának Boldogsagos Szüz Maria Keresztelö Szent Jánosnak, Keresztelö Szent Janos ugyan Jesus Kristusnak, Uram Jésus Kristus, könnyeruly a ki ment csontokon Amen. Mi Attyánk etc.

 

 

1 ENYEDI György – TOROCKAI Máté, Az Ó- és Újtestamentumbeli helyeknek… magyarázatjok. Kolozsvár, 1620. (RMK I. 494.) Itt köszönöm meg a Mancester New College-nak, hogy kutatásomat lehetővé tették. – E kötet provenienciájához még annyit, hogy egyik bejegyzése szerint „Csere vásár Uttyán által adtam Ezen Könyvet Székely Kereszturi Unitarius Lelkesz Tisztelendő Péterfi Sándor Urnák 1856ban Martius 31-ikén. En Pálffi Josef.” – S ezzel arra is sikerül választ adni, hogyan került a könyv az oxfordi unitárius kollégium könyvtárába. Ugyanitt található ugyanis Ürmösi Márton 1689. március 19-én befejezett kézirata: In Genere Contra Omnes locos Controversos Argumentum címmel. (Gerincén: Explicationes locorum Veteri et Novi Testamenti.) E kézirat possessor-bejegyzései is Székelykeresztúrra utalnak: Pap Péter, Sigismundi Job de Toroczkó (1782) után 1863-ban Simén Domokos unitárius tanár birtokába került a kötet, s Angliából való hazatérte után az ő küldeményeként: „From Domine Simén to the Library of Manchester New College. Székely Keresztur, Nov. 19. 1863.” – A rokon témájú kéziratos és nyomtatott kötet tehát ezen az úton juthatott Angliába.

A negyedik számú szöveget STOLL Béla a Kárász család levéltárából másolta. Jelzete: OL P 349. Kárász-lt. Fasc. 1. Vegyes jogi iratok.

2 Ex libris: Michaelis Szengericey (?), Georgij Kenosi, illetve az elöljáró beszéd végén Stephani Hevizi szerepel. 1651-es, 1658-as Czokafalván tett, valamint 1671-es Hévizi Istvánra és Pápainéra vonatkozó, Gyepesi János tollától származó feljegyzés.

3 Anno Domini Millesimo Sexigento Quinquagesimo, idest 1650 die penultima Decembris, Mutuauj hunc (? ) librum ab Affine meo dilecto syncere, ac pergratissime E. Georgio Literato, ut nominatur, de Monyatt.

Ego autem dedi pro hoc libro Affini meo syncero Librum Flavjj Josephy De Antiquitate Judajcarum continentem. Arcae Noe longitudo, Trecentorum cubicorum erat; Latitudo quinquaginta Cubicorum erat; Altitudo Triginti Cubicorum; Ex lignis leuigatis confacta.

Studiorum radices amara, fructus autem sap. [?]

Cygnus canoro tono suas prosequit exequias.

Operare continuo ne te Daemon praeoccupett.

Gyükerey igen keserűek, gyümölcze penigh igen edesek Az tudomanyoknak. Az Hattyu az eö eneklesevel eküsettj az eö maga temeteset. Munkalkogyal szűntelen, hogj tegedet az Eordeogh el ne foglallyon.

4 ERDÉLYI Zsuzsa, Hegyet hágék, lőtőt lépék. Archaikus népi imádságok. Második kiadás. Bp., 1976.49.

5 Uo. 124.

6 Uo. 187.

7 (RMKT I. 2 439) Vö. még MNyr 1873. 306-309. 8. sz. ERDÉLYI, i. m. 122. és különösen 151.

* olvashatatlan szó, feltehetően: oda

 

Így idézd:

Jankovics József. „Négy archaikus ima”. Irodalomtörténeti Közlemények 85, 3 (1981): 329–331.

→Eredeti közlés (PDF) Négy archaikus ima

error

Szóljon hozzá!