Gyöngyösi István Csalárd Cupidóját a költői életművet először sajtó alá rendező Dugonics András két változatban is ismerte. Egyrészt birtokában volt az 1695-ben Koháry Istvánnak ajánlott – autográfnak vélt – kézirat, másrészt a név nélkül, 1772-ben megjelent budai kiadás. Döbbenettel konstatálta, hogy a két szöveg jelentős mértékben eltér egymástól: a 18. századi textusba egy „semmire-kellő kaczér emberke […] sok olly ocsmánságokat toldott, mellyek Gyöngyösinek emberséges emberhez illő jelével meg-nem-egyeznek, és annak keze írásában nem találtatnak.”1 Sokáig tusakodott, melyik verziót adja ki, majd úgy döntött, hogy az álló betűkkel szedett, kézirat szerinti szövegbe dőlt betűkkel beszúrja a hozzátoldott szakaszokat. Ezen elképzelésének kétszer is hangot ad bevezetőjében – majd végül minden jelzés nélkül a kézirat alapján közli a verset. A bővítés – mely szerinte esetleg mégiscsak származhatott a szerzőtől – már 1729 előtt megtörtént: az ekkor készült Rétey T. Ádám-féle másolat2 – mely nem a költőhöz közel állható 1695-ös kéziratról készült –, amint arról kritikai kiadásában a kecskeméti kéziratról Badics Ferenc beszámolt, már tartalmaz új strófákat. Egyéb másolatok is rendelkeznek ilyesféle kiegészítéssel, szövegük egybevetése minden bizonnyal szolgálhatna a vers recepciójára vonatkozó hasznos tanulságokkal. Rövid ízelítőnkben ehelyütt csupán Dugonics tervének töredékes megvalósítására vállalkozhatunk. (De ezt egyszer majd megírjuk még bővebben is…)

II. Rész, 11.

Így szól amaz: mentem minap jószágomban,
Azhol végetérvén csakhamar dolgomban,
Mikor visszagyőnék véletlen házamban,
Egy nagy béreslegént találok ágyamban.

Az ötödik azért van keserűségben,
Hogy más országokon járván követségben,
Két esztendő múlván nem várt vendégségben,
Házához érkezik éppen keresztségben.

Az hatodik azon törődik magában,
Izzad az homloka, s majd őszül gondjában,
Hogy alig tőlt három hét házosságában
És máris bábákat gyűjtnek az házában.

Az hetediket is hasonló fájdolom
Sértvén, így szól: csak most volt a lakodalom,
De amint érezi mozgását oldalom,
Csakhamar bölcső kell itt is, úgy gondolom.

12.

Ez így mond: magam is szégyenlem dolgomat,
Minap, amíg írtam deliberatomat,
Hazaküldöttem volt a fő deákomat,
Hogy utánam hozná némely írásomat.

Addig mulatozott oda azonközben,
Hogy ott ő is indul az asszonnyal pörben,
Deliberative esnek végre ölben,
És az ágyra dőlvén, merülnek ott többen.

 

1 Gyöngyösi Istvánnak Költeményes Maradványi, Pozsony, 1796, Elő-Intés, LVII-LVIII.

2 Rétey-kódex, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Mikrofilmtár, A 5108/III.

 

Így idézd:

Jankovics József. „A »megocsmányított Cupido«”. In Szabó G. Zoltán 60. születésnapjára, szerkesztette Korompay H. János és Gyapay László, 17–18. Budapest: Balassi Kiadó–MTA Irodalomtudományi Intézete, 2002.

→Eredeti közlés (PDF) A „meg-ocsmányított Cupido”

Szóljon hozzá!