Ifjú Pápai Páriz Ferenc londoni levelei

A Pápai-család Angliával való szellemi kapcsolatának nyomaira először Pápai Páriz Imrénél, a híres tudós apjánál, II. Rákóczi György udvari papjánál bukkanunk, aki 1647-ben Utrechtben adta ki Keskeny út című, később igen népszerűvé lett puritán szellemű munkáját.1 Elképzelhető, hogy a kiadást megelőző egy-két évben maga is megfordult Angliában.

Pápai Páriz Ferenc, az idősebb, 1680-ban Pax Animae címmel – franciából– lefordította Pierre Du Moulin-nek, II. Károly angol király udvari papjának munkáját, amely, „mint a Pax-sorozat első darabja, nemcsak a továbbiak címét inspirálta, hanem megszabta az egész vállalkozás szellemét.”2 A még megoldatlan forráskérdéseknél sem ártana a kutatást angol irányban kiterjeszteni. Pápai Ferenc személyesen is kapcsolatba lépett angolokkal, Berg Pál szerint Basire-nak több útleírása is volt, „amelyek Pápai Páriz Ferenctől Chishull-hoz kerültek 1702-ben”; tehát Enyeden találkozott William Paget portai követ papjával.3 Valószínű, hogy az orvostanár még ismeretlen nyugat-európai – esetleg angol – kapcsolatai mellett ezek a tényezők is szerepet játszhattak a Pápai-család és Anglia viszonyának kiteljesedésében: ifjú Pápai Páriz Ferenc majd hétéves angliai munkálkodásában.

A múlt század végén történt az első próbálkozás ifjabb Pápai Ferenc sokéves nyugat-európai peregrinációjának, s az enyedi kollégium számára gyűjtött „angol pénz” ügyének felvázolására.4 Több mint fél évszázadnak kellett eltelnie, hogy a kérdés újra napirendre kerüljön, amikor is Gergely Pál ismertette Pápai több szempontból is jelentős utazási albumát.5 5 Noha a két közlemény előrelépést jelent az egyik leghosszabb ideig tartó peregrináció megismerésének útján, ma sem vagyunk birtokában az utazás részleteinek, s különösen Pápai angliai tartózkodásáról, egyben útjának legjelentősebb állomásáról6 vannak rendkívül hiányos és részben téves elképzeléseink.

Pedig a szóban forgó külföldjárás megismerése számos tanulsággal szolgál; melyek közül a legfontosabb talán az, hogy Pápai munkássága a magyar felvilágosodás történetének (vagy előtörténetének) fontos epizódja. Fel kell figyelnünk a jelenségre: Newton és Halley, a kor leghíresebb természettudósainak kézjegye Pápai emlékkönyvében (Alb. 109. és 237. I. ) éppúgy bizonyság, mint két itt közreadandó levél (a 4. és 5. sz.) botanikaközpontúsága, vagy ifj. Pápai hadakozása Paracelsus- „amulétum”-jai ellen.7 Ha ehhez hozzávesszük még a levélíró és a címzett friss politikai érdeklődését, akkor mi sem igazolja jobban Pierre Chaunu megállapítását erről az időszakról, mint Pápai levelezése: „1715–1750. A «felvilágosodás» első hulláma. Az ontológiai és az etika területéről az új szellem okosan rátér a politikára „de a társadalmi problémákat még nem érinti.”8

Az egész utazás, a Közép-és Nyugat-Európában töltött másfél évtized (1711– 1726) áttekintésére ez alkalommal nincsen mód. A mostani közlemény célja, hogy végre dokumentumok egy csoportjának hiánytalan közreadásával megvilágítsa Pápai tevékenységének egyetlen, jól körülhatárolható időszakát (1715–1718 közötti angliai éveit), s egyúttal az angol-magyar kapcsolatok alakulásának egy meglehetősen elhanyagolt fázisát.

Ismeretes Berg Pál véleménye arról, hogy a XVII–XVIII. század fordulóján – a Habsburg központosítási törekvések miatt – az angol-magyar kapcsolatok mélypontra jutottak, s diákjaink közül is kevesen látogathattak el Angliába. Berg elméletét azonban a gyakorlat nem igazolja; statisztikával is bizonyítható, hogy alaptalan hullámvölgyről beszélni. Csupán a háborús állapotok vetették vissza néhány éven át a kapcsolatok ilyen formában való fejlődését. A Rákóczi-szabadságharc után viszont még föllendülést is megfigyelhetünk. Másrészt – tulajdonképpen már a XVII. század kilencvenes éveitől – új vonással gazdagszik a kép; fontos változás következik be: az érdeklődés laicizálódása.

A század utolsó évtizedében járt Angliában Erdély két legjelentősebb főúril politikusának, Bethlen Miklósnak és Teleki Mihálynak a fia is, kiknek ránk maradt dokumentumai tanúskodnak – más bizonyságok mellett – a végbement változásról.9 Az alább közlendő levelek is e folyamat részei; itt a korábban domináló teológiai témának nyomát is alig leljük.

Teleki Pál és Bethlen Mihály utazásához szervesen kapcsolódik Pápai „bujdosása”, s ezzel azután lezárult az angol-magyar kapcsolatok egy szakasza. Pápai Angliai-járása még a XVII. században gyökeredzik, ugyanarról a tőről fakad, mint Bethlené és Telekié: mögötte is ott rejlik az apai szándék. Ezúttal egy kiemelkedő értelmiségi tudatos törekvése, hogy fia a világot látva művelődjék, a legjobbakkaf és a kor legfrissebb eszméivel ismerkedjék. Ha az öreg Bethlen, Teleki, Pápai mellé állítjuk még a századvégi Erdély negyedik fontos alakját, a nyilvánvalóan nyomdaügyben Angliában járt Tótfalusit, a vezető szellemi elit Anglia-orientációjának biztos jelét kapjuk.10

Idősebb Pápai Ferencről az utóbbi időben – a már említett tanulmány kivételével– csak orvostörténeti adalékok láttak napvilágot; a fia albumában és úti leveleiben föllelhető utalások azonban hozzásegíthetnek a tudós tanár jellemének más irányú árnyalásához, s külföldi recepciójáról, vagy legalábbis ismeretségi köréről adnak bővebb felvilágosítást.

Idősebb Pápainak eltökélt szándéka volt, hogy fiait külföldön taníttassa, s ha a fámának hinni lehet, fiát indulása előtt atyai intelmekkel látta el.11 Az apai gondoskodás kézzelfogható bizonyítéka csak most került elő: az eddig figyelemre sem méltatott „útnakindító” bejegyzés fia albumában (Alb. 447, l). Ezenkívül az emlékkönyv jó néhány–magyartól s nem magyartól egyaránt származó – beírása említi a jeles apát, s mintha ezek a bejegyzések néha az ifjúnak csupán erre az „érdemére” utalnának. Jól tudjuk, hogy a levelekben említett Daniel Ernest Jablonski – Comenius unokája, porosz királyi udvari prédikátor – lekötelezettje id. Pápainak a tőle kapott egyháztörténeti adatokért; de a fiú más professzorai előtt sem ismeretlen az apa neve. Felfalusi Mihály 1716. nov. 24-én Halléban kelt levele szerint például .„tudakozott P. Alberti Uram töllem ha Papai Ur halála felöl valami specialekat nem írt-e M[éltóságos] Ur, s a fiának mindgyart meg irta.”12 Vissza kell egyszer még térni Pápai utazásának európai állomásaira, különös tekintettel Bázelra, ahol apja sokat időzött, s ekkor szerzett ismerőseihez küldi fiát.

Pápai Ferenc életének utolsó éveiről, a Telekitől elszenvedett valódi vagy vélt sérelmeiről fia levelei is vallanak. Az öreg halála előtti napjairól „meg unt életének közelítő vége felé” készült pillanatképek húzódnak meg a sorok között, igazolván az előbbi feltevést, hogy Bethlen Miklós és Teleki Mihály nevéhez szorosan kapcsolódik Pápaié is: „Ha mi disharmonia lehetett penig és volt az Ur és idvezült édes Atyám Uram között… Erről az egyről securus vagyok, hogy mind az Urnák in particular^ mind az egész M[éltóságos] Teleki és Betleni Háznak in suo vigore et flore mig magát birta, igaz szolgája volt”… ezekkel a szavakkal védi az apa emlékét a fia. A Teleki és Bethlen ház között éppen Teleki Sándor személye teszi szorosabbá a kapcsot: 1703-ban feleségül veszi Bethlen Miklós leányát, Júliát, s irodalomtörténetileg is bizonyítottá teszi az ifjú Pápai Páriz által mondottakat: id. Pápai Ferenc iskoladrámát ír lakodalmuk tiszteletére .. Isák és .. .Rebeka… címmel.

Teleki Sándor – egyébként az alább napvilágot látó levelek címzettje – főkormányszéki, majd udvari kancelláriai tanácsos, az enyedi kollégium lelkiismeretes gondnoka a családi hagyományokhoz híven nagy pártolója volt a tudományoknak és az irodalomnak. E tevékenységének fokmérője, hogy Bod Péter neki ajánlotta Athenását.

Az albumból és az itteni levelekből kiviláglik, hogy ifj. Pápai Ferenc angliai tartózkodása tulajdonképpen két szakaszra oszlik. A dokumentumok tanúsága szerint az első periódus a mozgalmasabb–és talán küzdelmesebb – időszak: ekkor, 1715–18 között kell híveket, patrónusokat nyerni, s a gyűjtést megindítani. Ezen időszak legfőbb jellemzője, hogy a Teleki Sándornak írt levelek alapján nagyjából – 1717-ig – rekonstruálható, míg a kontinensről Angliába való visszatérésétől a hazautazásig tartó évekről (1720–1724) ez idő szerint az albumon kívül – tudtommal – nem rendelkezünk más primer Pápai-anyaggal.

Albuma, levelei, és más peregrinusok tudósításai összevethetők. Ennek alapján – még így is sok fehér folttal – az „első angliai periódus” rekonstrukciójára teszek kísérletet az alábbiakban.

Makkai Domokos értesülései szerint „1715. október 6-ikáról Enyedről a Collegium kurátorai, a rector és a professorok nevében, a Collegium pecsétjével ellátott levelet küldöttek ifj. Pápai Ferencznek Lejdába. Ez a levél az oxfordi egyetem cancellariusához, elöljáróihoz és professoraihoz volt intézve. Pápai Ferencz azonnal Angliába vitorlázott s itt a levelet felmutatta az egyetem professorainak; ezek közbenjárásával megnyerte I. György király belső titkos tanácsosát, a bristoli püspököt és a canterbury-i érseket.”13

Már az indulás dátumát helyesbíteni kell. Az 1715. okt. 6-ról keltezett levéllel Pápai nem vitorlázhatott azonnal Angliába, hiszen ugyanezen év szeptemberében. Londonból írt levelében elárulja, hogy május vége felé („circa finem Maji”) indulhattak Hollandiából, (mégpedig annyira a hónap végén, hogy május 29-ről is van. lejdai aláírás az albumában). Pápai úti-és segítőtársa Ajtai András volt.14 Makkai,. a Teleki-levéltárból nyert értesülései alapján, már könnyűszerrel tisztázhatott egy „Pápai személyére vonatkozó félreértést: nevezetesen azt, hogy nem Imre, hanem Ferenc végezte a gyűjtést Angliában.15 (O azonban kizárja azt a lehetőséget, hogy Imre is járt volna Londonban; néhány halvány utalás pedig arra mutat, hogy megfordulhatott bátyjánál. Ez kézenfekvőnek látszik, ha Pápai későbbi szervezői munkásságát vesszük tekintetbe.)

[KÉP]

Már az első londoni levélből látható, hogy munkálódásukat az első három hónapban nem sok siker koronázta; mindenesetre megismerkedtek a canterbury-i érsekkel, de ez a találkozás korántsem volt olyan eredményes, mint Makkai véli. Mindezek tetejébe, ahogy a novemberi levélből megtudjuk, még valami zaklatásnak, „provocatio”-nak is ki voltak téve. Valószínű, hogy az év hátralevő napjait már főleg Londonban töltötték, csupán az a föltűnő, hogy nincs 1715-ből származó angliai bejegyzés az albumban, noha a későbbi bejegyzők közül jó néhányat már ekkor ismer. Levelében is említi Stranovius nevét, de az albumban csak későbbről szerepel. (Alb.91.1. Az egyetlen angol nyelvű beírás) 16 Pápai levele végre segít megoldani a már sokszor felvetődött kérdést: ki volt az az öt magyar, akit a portáról hazatérő angol követ, William Paget magával vitt Angliába. Bod csak Almási Benjáminról emlékezett meg név szerint, s néhány éve tudjuk,17 hogy Patai Sámuel, Patai István és Óbudai Mihály csatlakozott hozzá Debrecenből (talán több mint érdekes, hogy Óbudairól éppen id. Pápai jegyzi be ezt a debreceni matrikulába); s most már tudjuk, hogy a szebeni szász, Tobias Stranover volt az ötödik, ki a követ segítségével jutott Angliába. De Stranover említése azt is jelenti, hogy a kinti magyarok számon tartották egymást s az újonnan jötteket; lehetséges, hogy Stranover apósához is elvitte Pápait, s a többi magyart, aminthogy Bethlen Mihály is meglátogatta Bogdány Jakabot.

[KÉP]

Az 1716-os esztendő az album szerint is mozgalmasabb, Deési Zsigmond és Remethei János lejdai közös leveléből (1716. márc. 3.) követhető a mozgásuk: „N. Papai Ferencz Uram még Londinumban, Ajtai Uram Oxoniumban vannak.”18 Pápai hamarosan csatlakozhatott Ajtaihoz, mert emlékkönyvében májusból több oxfordi. aláírás is fennmaradt: Edmund Halley, a híres csillagász, J. Hudson, a Bodlejart könyvtár könyvtárosa, Samuel Parker, teológus-író, az oxfordi püspök fiának kézjegye tanúskodik – többek közt – nem is akármilyen kapcsolatairól. Nem tartózkodott azonban itt sem sokáig, május 27-én már Londonban van, ahol Samuel Andersen, lesznói papjelölttel találkozik, aki minden bizonnyal tagja annak a – levélben említett – lengyel küldöttségnek, amely Jablonski útmutatása alapján a mienkhez hasonló ügyben fáradozott Angliában.

1716. szeptemberében Cambridge-et ejti útba, ahol két név kerül albumába: az egyiket Gergely Pál ”J. Covatch„-nak olvasta, de aligha helyes itt egy ujabb honfitársra gyanakodnunk; a valószínűbb olvasat: J. Colbatch Theologiae Practicae Professor Cantabriginsis”, (Alb. 239. I.) s e név mögött aztán nem nehéz felfedeznünk sok – részben idegen nyelven is megjelent – orvosi és vallási tárgyú munka szerzőjét.19 A másik, akit Pápai itt meglátogatott, John Covel. Hozzá esetleg a tapasztalt utazó iránt érzett tisztelet vitte el Pápait, mivel Covel az angol követ káplánjaként a portán is járt, ahonnan Görögországon és Itálián keresztül utazott vissza.20 

[KÉP]

A nélkülözés, a majd hatéves távollét – aligha túloz leírásában Pápai – lelkileg és fizikailag egyaránt megviselhette. Enyedi István írja 1716. november 2-án kelt Braszlóban: „Papai Uram felöl értettem, hogy meg Angliában volna, de igen halálos beteg volt tsak nem regiben.”21

1717. végéről származó leveléből is kiolvasható, hogy hazakívánkozik, levélírásra sem nagyon vállalkozott ebben az évben, ahogy maga megvallja, ez a második. Életében még egy változás áll be: úgy látszik egyedül maradt, hiszen Ajtai hazaküldendő csomagjairól úgy beszél, mint amit már itthon vár a gazdája. Emlékkönyvébe is csak három aláírás kerül ez évben, egyikük arra enged következtetni, hogy a lengyelekkel továbbra is tartja a kapcsolatot.

1718. januárból kelt bejegyzésekben bővelkedik az album, levelekkel azonban már nem rendelkezünk. Ezzel tulajdonképpen be is fejeződött Pápai Ferenc angliai tevékenységének első szakasza. 1719 tavaszán ugyanis megvalósította azt a – levelében is említett – tervét, hogy a kontinensre készül. Ez év júniusa és júliusa Svájcban találta, innen Franekerán és Lejdán keresztül tért aztán vissza Angliába 1720-ban.

A második szakaszban – már volt róla szó – alapvetően más jellegű Pápai munkássága. Albumának köszönhető, hogy erről az időről is van némi tudomásunk, számot adván Pápai tudományos-szervezői képességéről, kiegészíti az Angliát megjárt enyedi diákok névsorát. Ez már azonban egy másik közlemény témája lesz.

*

Az alábbi levelek központjában – az eddigiekből is sejthető – az enyedi kollégium segély-ügye áll. Ez érthető, hiszen Pápai a rábízott feladat teljesítéséről (vagy akadályairól) számol be megbízójának, ezen kívül levelei amolyan „maga mentsége” funkciót is betöltenek, különösen a 6. sz. levélben figyelhető ez meg, sajnos, nem tudni, rágalmazóinak, irigyeinek mennyiben szolgáltatott reális alapot; okot adott-e s ha igen, mivel, a vádaskodásra?

Pápainak – és a címzettnek – széles körű az érdeklődése: aktuális politikai események részletezésétől a botanikáig terjed. Úgy tűnik, nemcsak a nagyszabású gyűjtés volt a feladat, hanem, mint a kontinensről küldött, botanikuskertekről szóló leírások szintén jelzik, különös figyelemmel kellett kísérniök ezeket is. (A virágmagvak küldése pedig a kor, de különösen a Teleki család kedves szokása lehetett.)22 A felsoroltak, s a királyi portrékra vonatkozó megrendelés a kollégium kurátorának kultúrpolitikai nézeteiről vallanak.

Ifjú Pápai Ferenc londoni levelei annyiban közösek más, a Teleki-levéltárban fennmaradt peregrinációs levelekkel, hogy újság-funkciót is betöltenek, a nagyvilág „novelláit” közvetítik az itthoniak számára. (Ezt szinte minden, akadémiákra felment enyedi diák kötelességének tarthatta.) Itt különösen a 2. számú levél (Extraction Novellarum) felel meg ennek a célnak, s az efféle levelek itthon azután cirkulálhattak, mint ahogy Pápai kéri is Telekit, hogy tájékoztassa apját és viszont. Az Extractum alighanem az 1. sz. levél melléklete, az is elképzelhető, hogy az egész szöveg angol újságok híreire épül. Végül valamit a levelek irodalmi értékéről, stílusáról. Természetes, hogy a jogi-politikai kifejezésekben az idő tájt nem bővelkedő magyar nyelv a latin mankóira szorul, s ez stilisztikailag döcögővé, sok helyütt élvezhetetlenné teszi a leveleket. Amikor azonban személyes sorsuk érzékletes leírására törekszik, remekbe szabott mondatok kerülnek ki tolla alól, a köznyelvi fordulatoktól sem idegenkedik: „még csak meg sem érthette jo formában dolgainkat, kitől azért kevés tanácsot és kalácsot várhatunk. Nyomorúságukról szólva: „láttya Isten, alig vonnyuk a leplet”. A törökről latin eredetű közmondás magyarításával: „.. .igen fel fuvalkodott, és azt gondolylya hogy mind övé már a dio fáig, de bizony nagy bökkenő fekszik előtte Magyarországon”.

Érdekes és sokatmondó, hogy az idézett mondatok legtöbbje az első angliai levélből való, később már nem törődik a szép stílussal, elszürkülnek sorai. Az első levélben még képes már-már zsoltáros hang megütésére is, néha éppen ritmikusrímes prózát ír: „Ajtai Uramis, ki az előtt sem volt igen velős ember szintén el szárad, mert sokat fárad, mégis munkájára kevés áldás árad”. S még a folytatásra is van ereje: „Otthon a gondolat tudom más felőliünk, de még amint irtam, semmi nyereségünk”’ Itthoni kedves ismerőseire gondolva ekkor még líraiság szállja meg: „eddig talám Judith kis-Asszonyis gyenge ujjaival az orsót pergeti és a recze kötő apró botocskákat emelgeti”.

*

Az alábbi hat levél az Országos Levéltárban, a Teleki család marosvásárhelyi levéltárában van. Új rendezés, P. 658. 12. cs. Külföldön tanulók levelei. A 2861. és 2863. sz. levélbokorban. Címzettje mindnek azonos: Teleki Sándor.– Itt fejezem ki köszönetemet Esze Tamásnak közvetett és közvetlen segítségéért.

1.

Londini 25. 7br[is] st[ilo] v[eteri] 1715.

Méltóságos Gróff Ur, régi nagy Fautorom s érdemem felett való Patronusom! Isten az Urat minden áldásaival szeresse, és a M[éltóságos] Házat sok esztendőkig, virágoztassa, szívesen kivánom.

Hoszszas halgatásom miatt talám kötelességem ellen láttattam az Ur elöt impingalni, hogy Hollandiából való ki mozdulásunktol fogva (mellyis circa finem Maji esett, és akkor minden dolgainkról egész historica relatiot töttem) semmi tudósításomat nem bocsáthattam, de nem tudván mire vélni hogy ez esztendőben datált levelet senkitől édes Hazámból nem obtinealhattam, nem mertem. bátorkadni, mert tartottam attól hogy talám jövő s menő leveleim valahol detinealtatnak, azért nem folyhat a corespondentia, söt ez a gyanóis fojtogatta szivemet hogy valami kiváltképpen való nagy csapása esett Istennek szegény Házunkan, melynek tudása, ha meg írnák, minden igyekezetemet interrumpalná. Már penig az el múlt Augustusban vévén a Sógor Nadudv[ari Péter] Ur[am] tudósítását, és az Ur 3. Apr[ilis] Sz[ent] Miklósról expedialt levelét, a G[róff] Mikes Ur[am] levelével együtt, mindenik scrupulusom alól hoszszas de patiens impatientiám után fel szabadultam, azért enis bátrabban irok, sed propter compendium brevib[us], ugy mindazáltal hogy az Ur meg érthesse: Puer diu desideratus serius quamvis feliciter tarnen ad nos appulit, ubi tarn diu latuerit nescio, Halae enim vix per aliquot dies substitit, illico transmissus est, qui optimos licet habuerit com[m]endatores, paucos tarnen adhuc invenire potuit hie loci tutores, A Cantauriensis igen nyomorult együgyű vén ember, szintén olly boldogtalan nyavalyás mint a mi öreg Püspökünk volt, merő vívum funus, még csak meg sem érthette jo formában dolgainkat kitől azért igen kevés tanácsot és kalácsot várhatunk. A Londinensis penig tudná a discretiot mint nem csak Angliában lakott, hanem sok országokat látott ember, de szerencsétlenségünkre minus nunc potest quam olim apud Reginam, ö lévén egyik instrumentuma az 1712ben Galliaval kötött Trajectumi gyalázatos békességnek és a nagy Foedustol hitetlenül való el szakadásnak, melly miatt az ujj Udvar előtt nagy disgratiaban vagyon, a mint hogy az Anna Ministeri közzül a kik ezen factioban elegyitették magokat, mais szoros examen alatt vannak, és ki nyakon ragadtatott közzülök, ki penig Galliában szaladott, de ottis meg halván már a nagy Apjok, az 5. esztendős gyermek király Ludovic[us] XV lészené olly Patronussak, meg válik. E mint politicus Pap csak fél szemmel nézi a mostani dolgokat és in publico ritkán compareal, interim régi Dignitássa mostis meg vagyon és in officio Ecclesiastico actu fungal, attól el sem esik, de fellyeb a mint intézte volt, nem mégyen. Ezen állapottyábanis gondolom ex privato assistal, csak indithatnok meg hoszszas várásunk után elsőben másutt a kereket, már 3. holnapja hogy itt fáradozunk, és mindent félre tévén csak erre az egyre intentusok vagyunk, de mégis ha valaki számot kérne töllünk, hogy ennyi idö alatt mit csináltunk és dolgoztunk, vagy egészen meg némulnánk, vagy ha szintén szolhatnánkis azt felelnök: Semmit sem. Ide érkezésünk után mindyárt consulaltuk azokat quos decuit, némellyek szánták szerencsétlenségünket hogy illy zűrzavaros időben érkeztünk, sed quia jam hie sumus, svaserunt ut omnia tentemus, Mint hogy mások eleiben való privata admissionk nem lehetett addig, mig a Magnificus R[ector] testimoniumat nem producallyuk, elsöbenis ott kellett comparealni alázatos memorialisunkal cum annexis Uteris patentib[us] et com[m] endatiis, melynek már 10. hete el múlt, de az elébb említett nagy confusio, factiosa molitio, és a Supposititius Praetendens (a mint az Authorok irják egy molnárné fia) árnyékához kapó, söt ennek nevében zászlotis emelt se Istennekkel se religiojak szabadcságával nem gondalo nyughatatlan gonosz emberek miatt meg háboríttatván és azoktól naponként mortificaltatván, azolta semmi resolutiot nem vehetünk, és csak a jo Isten tudgya mikor szabadulunk, akkoris jól é vagy roszszul, ha jól, ugy mások elöttis ex religiosioribus comparealhatunk, ha roszszul, nincs egyéb remedium, vessünk egy egy táskát nyakunkban és sétállyunk Helvetiaban. Nagy itileti Istennek rajtunk hogy sohult sem boldogulhatunk, Hollandiábanis a Lejdai beneficiumnál egyebet mellyértis eleget költöttünk fáradtunk, nem obtinealtunk, ihol ittis sub spe dubia mennyit költünk, mert a mint a dolgokat látom egész teletis itt töltünk, ha mind igy telik az idő, nem sok héjjá lészen a 6. esztendei peregrinationak, noha én magam erszényén csak 6. hetig sem subsistalhatnék, a mim volt a Belgáknak adtam s fizettem oda értvén az otthon levő 300. forintatis, azolta az Ajtai Ur[am] kevesecskéjét ketten költyük, és hogy igazán írjam vesztegettyük, mert itt még eddig kevés hasznot tettünk, penig bizony nem hevertünk. Hlyen boldogtalanságunkban azért meg itilheti az Ur melly terhesek és keservesek légyenek bujdosó napjaink. Uram 146add végét ennek végy ki engem ez ínségből. Esküszöm az élö Istenre hogy soha illy nagy gondal búval és munkával nem éltem. Ajtai Uramis, ki az előtt sem volt igen velős ember szintén el szárad’ mert sokat fárad, mégis munkájára kevés áldás árad. Otthon a gondolat tudom más felőliünk, de még a mint irtam, semmi nyereségünk. Az Ur commissiojit tartom, de a vásárláshoz fundusunk nem lévén semmit sem effectualhattam, igiretem szerint még csak a vasárhelyi Ur[am] adósságát sem deponálhattam, ugy a G[róff] Mikes Ur[am] parancsolattyának sem tudom mikor satisfacialok A speciflcalt portékak[na]k meg szerzése, ki vált ha egyéb aprólék curiositasokatis a miket itt láttam és az Ur előtt tudom kedvesek volnának, addalhatnánk, 1000. forintra fel mégyen, ha volna mire alkudni soknak olcsóbban szerit tehetném lassan lassan procedalva, mint sem hirtelen vásáralva, mert a mi egyszer fél árron elő fordul némelykor mászszor kettön sem vehetni meg. A királyi képek[ne]k delineatiojárol in qua forma légyenek ex annexo nuper exemplari az Ur elméjét jól értem, de fél corpust kiváné az Ur, vagy penig egész staturát, arról bővebb informatiot várok az elsőnek ad minus 6. arany, az egésznek penig 12. az árra, noha készen egy pictornál sem találhatni fel azon effigieseket, se az által küldött mértékre, se alább valóra, han m mondva kell őket el készitettni melyről a Szebeni pictor Jeremiás Stranovius Öttsét Tóbiást, ki is a Török Portán lévő, ez előtt mint egy 13. esztendővel Erdélyen által jött Angliai követtel Wilhelmus Pagettel jött volt ide, és már a pictorok között, kivált in volatilib[us]. floribus et fructub[us] delineandis excellál, consuláltam, és igirte hogy annak idejében a leg jobb pictornak com[m]endál, magamis tudom, ö sem tagadgya, hogy ezeket Germaniaban felényinis meg szerezhetni, de az ott való picturat, közel sem comparalhatni az itt valóval. Mi tettzik az Urnák, ha parancsol, a tévő leszek, kívánván szívesen mind ebben, mind a többiben, dummodo ne vana nos spes eludat, egész contentumot tenni. Magam akadozó gyenge kerekem[ne]k kenetlen tengelye penig in quo statu légyen, ex supra scriptis jam satis patet, ha mindenütt frustraltatunk (kit Isten ne adgyon) micsoda médiumot és remediumot talállyak a tisztességesen való haza menetelre, nem tudom, mellyen bizony sokat tusakodom, ha necessarium requisitumok nélkül készületlen megyek, minden eddig való igyekezetem füsté lészen, hagytam ugyan Lejdában vagy 60. tallér árru könyvet, de éhez kellene még a Gradus melyre 100. Tallér el megyén, Patikácska Chirurg[us] instrument [um] köntös és a lemenetelre való viaticum honnan telik ki, a mikor meg gondolom nem csak izzadok, hanem ugyan reszketek.

Ezen disceptatiomat azért meg irtam Sógor Nadudv[ari] Uram[na]k (Apám Uramot nem busitattom, mert erötelen öreg ember lévén tudom nem segíthet, azonkivülis a mint hallom, noha hasznos munkákat tött idejében, már vénségében kivált inter nostrates kevés merituma) mutatván egy kis utat hol oeconomizállyon számomra, de ugy hogy elsöben az Urral conferállyon, kinek gratiajához s assistentiajához mostis firmiter bizom, sokfelé kapni nem akarok, mert a nagy interestől tartok, a kik eddig Patronusim voltának, azokhoz holtig való obligatiomat ismerem, de ha többen lesznek, talám mindenik[ne]k nem satisfacialhatok és azt vetik idövel szememre a mit mondott volt egyszer egy Uri rendek közzé magát számláló Nemes ember egy medicus felöl: Az Apámis adott volt néki egy lovat Academiára, még sem jött hozzám mikor hivattam.etc.

Isten áldgya meg az Urat hogy nem csak peregrinatiom cursussárol s. ahoz kivántato adminiculumokrol sollicituskodik, hanem le menetelem alkalmatosságavalis necessariis subsidiis prospicialni kivan, sőt még egyébbenis i[dem] e[st] etc. szíves munkáját ígéri; Az utolsó punctum felöl még eddig nem gondolkoztam, az iránt elmémet senki még eddig meg sem zavarta, láttatlan fejében nemis alkudozom, sőt ha szintén látnámis, mostani elmémmel másra biznám.

Hálában az egy libera mensán kivül, azis csak ebéd, egyéb beneficium nincsen, a mint az Úr[na]k meg irtam a Francofurtumi szerint akartunk ottis erigalni, de vékony válaszunk volt, már penig a nyáron a Berlini udvar a Svecusban kapván és kemény hadakozásban elegyedvén, mikor gázol ki belölle a jo Isten tudgya, addig semmire sem mehetünk, azutánis nehezen, ha csak az Isten Sz[ent] Lelke a király szivét meg nem szállya, Bezzeg ha vagy 2. szálas Czelnai iffju legényt praesentalhatnánk egy egy granatéros süveggel, ugy tudom a mit kérnék meg nyerném, meg lattyuk mindazáltal Berlinben való viszsza menetelünkor micsoda constellatioban talállyuk az udvart, és akkor ahoz alkalmazta tyúk magunkat. Lipsiaban ha az Ur vagy egyszer vagy mászszor valamit fog transponalni, a minap levelemben emiitett medficinae] Doctornál B. F. Jacobinál bátran deponálhatni. Alberti Uramot penig Hálában (a midőn az Ur iránd) pro complemento meg kinálhattya hogy a posta bért annotállya az én jövő s menő leveleimért erogalt summához, én suo tempore contentalom arrolis. A M[éltoságos] Aszszonynak Urfiak[na]k és kis-Aszszonyok[na]k ajánlom alázatos szolgálatomat, mit tanul Miklós Úrfi és ki a Praeceptora nem irta meg az Ur tavalyi kérésem szerint, eddig talám Judith kis-Aszszonyis gyenge ujjaival az orsót pergeti és a recze kötő apró botocskakat emelgeti. Engedd meg én Istenem azokat még valaha örömmel és örömben látnom, a kiktől el jövetelemkor szomorúan váltam el, kinek K[e]g[ye]lmes gondviselésében ajánlván az Ur életétis, maradok és vagyok régi igaz kötelességem szerint A M[éltoságos] Umak alázatos szolgája, mostani szegény bujdosó cliense P[ápai] P[áriz] Fer[enc]

2.

J Londini 26. 7br[is] 1715.

Extractum Novellar[um] mense Augusto et 7br[e] A[nno] 1715. Londini publicatarum.

Itt Angliában de kivált Londinumban nagy és talám eddig hallatlan conspiratio detegaltatott, melly ha Istennek csudálatos gondviseléséből nem antevertaltatott volna, talám miis a többivel együtt fel áldoztattunk volna, statútum enim erat Regem, Regiam Domum et Aulám, omnes deniq[ue] extraneos Protestantes hie loci reperibiles e medio tollere, melly lanienat ez előtt más fél héttel akartak végben vinni, illyen praktikával hogy éjtzakának idején a város négy felöl meg gyújtassák, és a tüz miatt lévő lárma alatt a király palotáját, bankót, aerariumat és a Tornyot (ez a neve a hostátban lévő Fortalitiumnak, melyben sok nevezetes rabok vannak, kik crimine laesae Ma[iesta]tis vádoltattak, inter quos excellit Comes Oxoniensis alias Thomas Harley a meg holt Királynénak Fö Ministere és leg belsőbb embere, ki authora volt a Francziával kötött különös de gyalázatos békesség[ne]k, és a nagy Foedustol való el szakadásnak) meg ostromollyák, és az után a Praetendenst introducallyák. Alkalmatossága penig ezen gonosz és sok időktől fogván koholtatott Factionak e volt: meg halván a király Galliában 1. 7br[is] Regensnek, mig az öt esztendős gyermek király Ludovicus XV. minorennis lészen, denominaltatott Philippus Dux de Orleans, az öreg király testvér öttsének, ki is régen meg holt, fia, natus 1674. igen politicus ember, se a Praetendensnek (mellyet most kezd észre venni) se a Jesuiták companiajának nem jo baráttya, éhez mégyen egy nem régen innen által szaladott áruló Dux de Ormond alias Jacobus Butler az emiitett Comesnek complex társa, complementizalni és a szokás szerint aggratulalni, egyszer s mind penig a Praetendens dolgait ujjobban recom[m]endalni, kérdezi tölle a Regens, miben van a Praetendens dolga, miben kívántatik assistentiája, és vané jo fundamentumán álló remensége? e meg felel mindenik punctumra és nem csak szóval detegállya a dolgot, hanem egy nagy listátis praesentál melyben közel 300. Angliai Mylordok és nemes emberek subscribaltak, kik nagy summa pénzt contribualtak és az országban széllyel ki osztottak az emiitett istentelen machinationak végben vitelére, ezen specificatiot a Regens magánál tartya, és Ormondat valami vékony válaszszal el bocsáttya, azután hivattya mindjárt az Angliai Residenst, az irást kezében adgya ezen szókkal: ebből meg láttya a Principálisod micsoda hivei légyenek Angliában, azért per certum expressum ezen órában küld el és informáld. Ide érkezvén egy estve az expressus soha sem tudtuk mire vélni hogy nem csak duplicaltatik, hanem ugyan triplicaltatikis kivált az udvar körül a strása, míg osztán idővel ki nem tanultuk, azolta a subscribensek közzül sokan nyakon ragadtattak, és annak alkalmatosságával egynehány jo készületü tábori munitioval és fegyverrel rakott hajokis detegaltattak, nagy része penig a Praetendens soldyán imitt amott lappongo katonák[na]k Scotiaban recipialta magát és az ott való Rebellisekkel conjungalta, kiknek száma az innen által futóitokból nagyon nevekedett és 10 000hez közel vagyon. Ezek[ne]k addig szabad campussak lészen mig az Hollandiai succursus el érkezik, mert Angliában kevés fen álló had vagyon (nem engedvén meg a Parlamentum a királynak hogy békességnek idején hadat tarcson és kölcsön, noha már most annyi pénzt offeralt valamennyi szükséges) a ki van is nem mind igaz a minthogy eddigis sok officialis és közkatona találtatott a ki mind innen mind a Praetendestöl sóldot vött. A király nem hirtelenkedhetik, de idövel meg trefállya a hitetlen e m berekét, most az ideje hogy fussanak, csak inkább meg ne essenek minél tovább szaladnak. A Regenst penig mi indította erre a nem reménlett igaz barátságra egyéb okát alig talállyuk, hanem m int hogy a Galliai koronát ö praetendallya, decedente Ludovico puero sine haerede, azért kivánnya k aráttyává tenni a szomszéd Hatalmasságokat úgy mint Angliát, Hollandiát, söt még Helvetiátis, hogy annak idejében Philippus V. Spanyol király ellen defendaltassék. A szegény Svécust sok nyaalya éri, nem elég volt eddig a Danus, Muszka és Saxo, már Prussiais ellene támadott, söt György , iralyis innen a mint beszélgetik tanquam Elector Hanover[iensis] et ab aliquot diebus Dominus „tadae et Possessionis Bremensis ac Verdensis (mellyeket a Danustol nagy pénzen zálogosított el e kérdés adhatoját adtáé?) a jövő 8berben belé kap, a Prussus két váracskáját Pomeraniaban a nyákon meg vötte Penamundert és Usedomot; most Stralsundum alatt vannak, két király Com[m]anderrozza a kün valókat in persona, a harmadikis Augustus, ki nem sok nappal ez előtt szaladott ki Poloniabol az ott való ujjabb rebellió miatt, oda igyekezik Dresdabol söt még Czár Pétertis a mint irják, oda várják az osztozásra, maga a szegény Svecus benn vitézkedik, de oda nehezen rekesztik, vízen mindenkor utat veszthet; a nyáron a Danusis meg szalasztotta vagy kétszer a tengeren de keveset vesztett. Mi lészen ezen Campanianak ki meneteli az idö meg mutattya; resolválta magában a Svécus hogy ezen boldogtalanságábanis meg nem békéilik, míg vagy dicsösségesen el nem vész, vagy szerencsétlenül el nem fogják. A Török[ne]k igen nagy progressussa volt ezen a Campanián Moreában a Velenczés ellen, kevés idö alatt expugnalvan Corinthust, Napoli di Romániát, Napoli di Malvasiat, Coront, Modont, Patrassot, Sudát, Spinalongát etc. Már romlott Hazánkat akarja tavaszszal meg zavarni keményen irják az ö Felsége nagy armaturajátis Magyar országon, melynek 148szama a jovo tavaszon fel megyén száz ezerre, sot aztis írják hogy a Bavariai Elector[na]k offeraltatott a Fo Com[m]ando, kus15 000. emberét készen tartya szükségre, emellett a Pr[ussiai] is reguiraltatott 16 000. emberből allo succursus felöl. Más Imperialis Fejedelmekis urgente necessitate proportionaliter assistalni kivánnak, és igy talál Muszulmán Ur[am] dolgot mig Bécset a mint intézte, meg szallya Isten onzze szegény Hazánkat minden veszélytől

3.

Londini 6. 9br[is] st[ilo] v[eteri] 1715. Méltóságos [Gróff Ur] régi nagy jo Uram s kiváltképpen való Patronusom!

Az el múlt 25 7br[is] Bécs felé Bausner Uramhoz dirigált alázatos levelemben eleget irtam s lamentáltam söt talám kelleti felettis distinctus voltam; most olly hoszszas nem lehetek, mert felettébb bátorkodni nem merek, nincsenis az irásra sok argumentumunk, mert azolta semmit sem épültünk, noha ugyan valami vékony reménséggel biztattatunk non tarnen citius quam ubi civile hoc bellum consopitum fuerit, mely ha a jövő tavaszig nem componaltatik, igen meg nyomorodunk, söt félő hogy ide ne veszszünk. Egy elö kellő érdemes Professor nem régiben admittalván bennünket, inter discursum két objectiot formala: 1. vané a Magnif[icus] Rectortol assecurationk hogy töbször nem pro vocal tatunk? 2. hadakozás lészen addig mig hazamégyünk, mi haszna hát hogy igyekezünk? Solvaltuk mindeniket a mint lehetett, az elsőre azt feleltük hogy a Rectornak hírével sem volt a minapi provocatio, a másikra azt mondottuk: a hadakozás után békességet várunk, és hajói tanultunk, akkor elö vészszük, nemis illik minden zűrzavarért Succumbalnunk. De kettős elöttünkis az akadály, melynek resolutioja sokkal nehezebb s keservesebb: 1. idönk dispendiuma. 2. költségünkböl való ki fogyásunk, melynek nagyobb részét haszontalan vesztegettük. Az elsö, irrevocabile malum, a másiknakis rebus sic stantibus honnan lészen medelája, által nem láthatom; Micsoda szükségben legyek penig, és mitöl féllyek az emiitett levélben praevie meg irtam, hogy az Ur assistentiáját régi szokott favora szerint továbrais implorállyam, ha Isten éltet s édes Hazámbol ki nem rekeszt, se az Urnák, se más Patronusim[na]k ados nem maradok.

Az el mult héten vöttem a Baroti Uram levelét Fránequerábol, kiis harmad magával érkezett, de kik légyenek nem írja. Francofurtumban a Solymosi Ur[am] lemeneíele után az egyik Alumnia vacál, Kibedi Uramis, a mint irják, csak tavaszig akar ott maradni és igy ha akkorra más Successorok nem denomináltainak ott egy Alumnus sem lészen, Aszalai Uram, kiis még Franequerában mulatóz miért contemnalta nem tudom, Solymosi Uram erről talám többet tud mondani, mint hogy egynéhány hétig mulatott az elmúlt tavaszszal Franequerában, Ha Lejdabanis illy confuse lészen mindenkor a Successio, onnan csak bucsuzzunk, mert a Belgák[na]k kevesebb patientiájok vagyon mint a mi jámbor Holtzfusz Doctorunknak. 8berben érkezett novelláink summáját ez előtt egynéhány nappal Apám Uram[na]k meg irtam, kiis tudom az Úrral conferállya, csak hogy az Uris Augustust és 7bert kölcsön com[m]unicallya, mert egyik a másikot illustrallya. A meg holt Francziai királynak sok veszedelmes tanácskozásai jönek lassan lassan egy más után nap fényre, ki nem csak Angliát meg zavarni (ö lévén indítója e mostani Seditionak!) hanem Helvetiatis el akarta veszteni, hogy az után a több Protestánsokkal könnyebben birhasson, sot illy alattomban való particularis confoederatiojais volt az unokájával Philippussal, a Pápával, Sabandiai és HetruriaiDuxokkal, hogy a midőn a F[elséges] Császár a jövő tavaszszal a Török ellen keményen fog vitézkedni, ök Itáliában bé üssenek, és az ö Felsége ott való Dominiumát el foglalván magok között fel oszszák, de az egy halál minden praktikájukat confundalta. A Török ujjabb Agát expediált Bécsben, kiis Szegedig el érkezett, de micsoda com[m]issioval nem tudgyák, a Bécsi Udvar parancsolattya ez hogy Szegeden examinaltassék meg, és ha olly propositioval jö hogy a Porta viszsza adgya, valamit a velenczéstől az elmúlt Campanian acquiralt, bené sin secus, redeat unde venit. Isten örizze romlott Hazánkat ujjabb veszélytől, kinek kegyes oltalmában ajánlani az Ur életétis, a ki régi kötelességem szerint maradok Az Ur[na]k alázatos szolgálja P[ápai] F[erenc]

4.

Londini 14 st[ilo]v[etori]

25 st[ilo] n[ovo] Xbr[is] 1715.

Méltóságos Groff Ur!

Isten e bé állandó ujj esztendőt tegye az Urnák örvendetessé és egész Hazánk[na]k békességessé, szívesen kivánom.

Sub dato 30. Julii Gernyeszegröl költ levelét az Urnák alázatossan vöttem, választ minden punctumara ez úttal nem tehetek, mert nagyobb részére már ez előtt ugy mint 25. 7br[is] és 6. 9br[is] Bécs felé bocsátott leveleimben meg feleltem nincs is időm hogy ez alkalmatossággal formaliter írjak, mert siet a tabellárius, kiis egynéhány schillingemet meg mentette ajándékon vivén a levelet Lipsiaig. A mi dolgainkról még semmi bizonyost nem irhatok az Ur[na]k, ez előtt mint egy 6. héttel a Lengyel supplicansok kik Hollandiában előttünk jártának és jócskán proficialtanak, ittis utol értenek bennünket, kiknekis lévén com[m]endatoriajok a Pr[ussiai] királytol, és particularis com[m]- issiojok ezen király Residenséhez, Causájok a miénk mellé annectaltatott, elsöben tartottunk a kártol, de azután mind a Residens mind más Papok remonstralták jo argumentumokkal hogy hasznunkra lészen, vis enim unita fortior ubiqui est. Hoszszas volna meg irni, azolta micsoda helyeken hányódott és vetődött dolgunk, és mennyi kézen fordult meg leg nagyobb akadályunk a Cantaurensis puerilis vénsége, mindenek erre relegalnak, e penig merö Pater difficultatum, (szintén) de reménlyük hogy ez életböl nem sokára ki imátkazzuk (mint G[roff] Teleki Pal Ur[am] a Brassai birot) a mint hogy máris halni készül és két naptol fogva agonizál, más successoris denominaltatott helyében kiis eddig jo fautorunk volt de hogy bennünket segíthessen arra authoritássa nem volt. Ennek favorához ha a Fö Püspökségben confirmaltatik, nem kevéssé bizunk. Az Ur panaszszát Apám Ur[am] ellen fájlalom, és ha miattam az Urnák ö k[e]g[ye]lmetöl valami offensioja lehetett sajnállom, én okot bizony reá nem adtam, söt a mikor vagy az Urnák vagy Apám Uram[na]k irtamis, mindenkor arra vigyáztam hogy se az Ur ellen ne impingállyak, se fiúi kötelességem ellen ne vétcsek. A Méltóságos] Gubernium 100. aranya felett esett a mint látom az Ur leveléből, valami difficultas, melyről én Apám Uram[na]k egyebet nem irtam hanem ezt, hogy a midőn az Ur a Gubern[ium] 100. aranyát kivánni fogja sine diff icultate adgya oda, mert az a Beszterczei pénz supplementumában mégyen; ha penig fizetésében az Urtol el tarthattya, az öcsém Ur[am] Academiai viaticumát vélle secundalhattya. Apám Ur[am] sem panaszolkodik énnékem az Ur ellen egyébről, hanem hogy szoros ratiora akarja az Ur ő k[e]g[ye]lmet húzni, signanter ezért hogy a mit a Magyarországi exiliumában discretioban imitt amott obtinealt, azt az Ur fizetésében ingredialtassa, de ezt énnékem innen decedalnom nem szükség nemis illik, volt eddig, (nem tudom de praesenti) törvény s igasság Erdélyben, procedállyon az Ur a szerint, a nélkül ez a difficultas a mint eddig értem nehezen is decidalodik, lévén Apám Uram[na]kis fontos objectioja s exceptioja. Bandi Uramról mit irjon az Ur értem, én Lejdában az Urnák ezért com[m]endaltam vala mert szemes és servilis legény, a nyelvetis valamennyire tudgya és igy 3. esztendő alatt talám nyerhetett volna Hollandiában alkalmatosságot azon com[m]issionak melyben mi a Lengyelek miatt frustralodtunk urgealására, nyelv nem tudása nélkül penig ezt molialni haszontalan.

Az által küldött magokat martius végén vagy Április elein (a mint az idő szolgál.) kell el vetni mint egyéb vetemény magokat, de mindenik speciest külön jegyzéssel kell notalni secundum numerum, hogy a gyomlálás közben ki ne tépessenek, és mig jobban ismeretesek nem lesznek öszvene elegyedgyenek. (Alázatos) A fazékban valókat penig mihelt érkeznek, mindgyart el lehet ültetni. Ha az Ur ez egy néhány speciesből úgymint n[ume]ro 15. 16. 17. 30. item ex Junguilla egy pár gyökérrel avagy cepával az Aszszony Teleki Josefné Aszszonyom[na]k kedveskedik, alázatossan vészem az Urtol, mert még régen fogadtam az Aszszony[na]k hogy effélét küldök, hogy penig ez úttal külön includalhassom, nem lehetett. Egyéb drága cepakat és gyükereket postára nem mertem adni, magammal viszek afféléket a mikét inkább féltek. Lengyel országban igen nagy rebellió vagyon Augustus ellen, a Török succursusához biznak a maleconténtusok, Kiis 3. nagy Armadával fenyegetődzik egyik Dalmatiara, másik Magyarországra, a harmadik Poloniara levén destinalva. A Sveciai király Stralsundumban vitézkedik, holottis jo formában meg szoríttatott de capitulalni nem akar, és ha a városról bellyebb szorittyák a templom santzában akarja magát recipiálni, és magát holtig defendálni, meg hadta a tisztyeinek hogy azon helyben a hol el esik a templomban temessék el. Nagy resolutio. nemis csudálom mert némellyek méltatlan persequallyák. Az Aszszony[na]k Urfiak[na]k és kis Aszszonyok[na]k ajánlom alázatos szolgálatomat, ezen mocskos és siető Írásommal penig maradok az Urnák alázatos szolg[ája] P[ápai] F[erenc]

Az Ur és Aszszony számára Az el múlt 28 9br[is] expedialtam Bécsben Bausner Uramhoz egy zacskóban pecsét alatt ezen virág és vetemény magokat.

1. Lactuca Imperialis 10. Phillirea vera*

2. Cally flori 11. Genista Hispanica*

3. Pluma Principis 12. Lactuca Crispa

4. Pyracantha 13. Mezerian Berries*(Angl.)

5. Lactuca Silesia 14. Nasturtium Indicum

6. Yew berris* (nomen Anglia) 15. Pastinaca major

7. Brassica Russica dulc. 16. Allium dulce.

8. Brassica rubra capitata. 17. Rapa Gallica longa

9. Lactuca Marocco 18. Portulaca

19. Holly berries. 26. Apium Crispu[m]

20. 0cuius Christi 27. Corona imperialis

21. Portulaca aurea 28. Potatoes (Hung, articsóka földi répa)

22. Lauras tinus. 29. Tabaca virgin.

23. Faenicul[um] Italic[um] 30. Borsó virág, igen szép szinü.

24. Caltha Gallica. 31. Ranunculus.

25. Junquilla* 32. Pisum Coronatu[m] ita dictum quia flores igen szép virág. instar coronae concrescunt.

A Junquilán és Ranunculuson kivül a tobb notalt és subducalt speciesek élö fák lesznek és fazékban valók, ha esztendőre ki nem kélt mindenik, nem kell el vetni, mert némellyik 2. esztendőre búvik ki N[ota] B[ene] sub n[ume]ro 19. két féle mag[na]k láttzik egyik veres, a másik feketébb s penészessebb, az első 2. esztendőre, a fekete penig egyre ki kel kivált a n[ume]ro 19.

5.

Londini 14. Marty 1716. st[ilo] v[eteri]

Méltóságos Grof Ur

Isten e szomorú conjuncturákban az Urat és M[éltoságos] Házát maga szárnyaival takargassa és minden szomoru veszély ellen védelmezze, kivánom.

28 9br[is] Anni proxime elapsi holmi vetemény és Virág magokkal kedveskedtem vala az Urnák és az Aszszonynak Bécs felé dirigálván innen egy viaszszas vászon zacskoban Bausner Uramhoz, azután penig sub dato 14. Xbr[is] ejusdem anni, azon magok[na]k és gyökerek[ne]k specifica[ti]oját s neveket, ugyan Becs felé indítván Bausner Ur[am] által expediáltam de nem tudván mint mehetet mind a zacskó mind a specifica[ti]o, ezen alkalmatossággal a midön ajándék tabellariusra adatott szerencsém Lipsiaig, pro superfluo a másik paginán még egyszer enumeralom. Üressen penig levelemet most sem bocsáthattam, hanem egy font igen finum virginiai Tabak mellé annectaltam, dirigálván egy Lipsiai Correspondensemhez Medicináé Doctor B. F. Jacobi Uramhoz, hogy onnan valamely Erdélyi kalmár által ezen Husvéti vasár alkalmatosságával expediállya. Ha bizonyos lehettem volna benne, hogy Erdélyiek érkezzenek Lipsiaban a dohány mellé jo szivel egyebetis addáltam volna. Magunk dolgairól semmit most nem emlitek egyebet (tudván hogy késön érkezik expedition! Erdélyben) hanem hogy az Öreg Cantauriensis Archi Episcopus Verus Pater difficultatum meg halván, és helyében más emberséges Patriarcha succedalván (kinélis minekelötte promovealtatott volna audentiank[!] volt, és magát szolgálatunkra jo szivel offeralta) az Angliai rebelliois egészen meg csendesedvén, a Scotiai zürzavaris a Praetendens[ne]k Galliában való viszsza szaladásával nagyon deciinalván, eddig való unalmas és hoszszas idő töltésünk után, szives igyekezetünk[ne]k ámbár nem egészen completus, ugyan csak valami vékony sükerü successussát jo fundamentumon reménlyük melly a midőn effectumban mégyen sokszori igiretem szerint a vásárlásokra is nagy gondom lészen, ideje volna bizony már egyszer hogy dolgunk fordulna jóra, mert láttya Isten csak alig vonnyuk a leplet.

Xberi levelemben kértem vala az Aszszonyt, hogy ha a vetemény magok jól el érkeznek Erdélyben, ex Allio dulci Pastinaca majore, Rapa Gallica, Junquilo et Piso dulci Teleki Josefné Aszszonyomatis részeltesse; melly ha ez idén el találtis múlni, a jövö tavaszszal (Isten békességben engedvén érni) a majorságból és a magok szaporításából bövebben supplealhatni. Itt az Török Porta és ö Felsége között való rupturát bizonyosan hiszszük, az amnestiabol excludalt exulokis a szélekben vannak, és a mint irják a Hazát ujjabb motussal ijesztik. A Török az el múlt Campanián az egész Moraet subjugalván igen fel fuvalkodott, és azt gondollya hogy mind övé már a dio fáig, de bizony nagy bökkenő fekszik előtte Magyar-országon, melly Armada ex diversis Germaniae partibus mostis minden nap szaporodik, csak felelhessen meg a szegény haza annyi ember intertensiojának. Ajánlom ezzel Isten erős oltalmában az Urat M[éltoságos] Házát és Familiáját, én pedig maradok régi igaz kötelességem szerint Az Urnák alázatos szolgája P[ápai] F[erenc]

Specifica[ti]o seminum ex Anglia Mense 9br[is] 1715 in Transylvaniam expeditor[um]

1. Imperialis lactuca 8. Brassica rubra

2. Colly flower, alias káli 9. Marocco lactuca

3.” Pluma Principis 10. Phillirea vera

4. Piracantha 11. Genista Hispanica

5. Silesia Lactuca 12. Lactuca Crispa

6. Yew berries. (ø) 13. Mezerian berries (ø)

7. Brassica russica flori 14. Nasturtium Indicum

15. Pastinaca Major 26. Apium Crispum

16. Allium dulce. # 27. Corona Impenahs

17. Rapa Gallica longa 28. Arpicsoka avagy földi répa sokkal nemesebb

18. Portulaca az Erdélyinél

19. Holly berries. (ø) 29. Tabacca virginea

20. Oculus Christi. 30. Dulcepisum N[ota]B[ene]E nem enni valo

21. Portulaca aurea borso, hanem igen szép virág, és csak prop-

22. Laurus tinus ter similitudinem flor[is] dicit[ur] pisum.

23. Foenicul[um] Italicum. 31. Ranunculus.

24. Caltha Gallica 32. Coronatum Pisum, Culinare. dicit[ur] vero

25. Junquilla, (ritka virág) coronatum quia flores et pisa instar coronase

Concrescunt.

# ezt mint a közönséges fokhagymát fokonként kell el ültetni, szintén ugy virágzik mint az magnak el ültetett veres hagyma, és gyümölcsét nem a földben, hanem a szálain producallya, kedvesebb az ize mint a közönséges fokhagymának, egy két fokot a tángyérra dörgölvén a sültnek egész izt ád. etc.

(ø) a berrisek[ne]k neveket se magyarul se Deákul ki nem tanulhattam mindenik fazékban való, fának speciessé.

6.

Londini 22 9br[is] st[lo] v[eteri] 1717.

Méltóságos Groff Ur nékem érdemem felett való régi jo Uram s Patronusam!

Hogy Isten az Urat és M[éltoságos] Uri Házát szegény édes Hazánk[na]k mostani szomorú és naponként változó állapottyában, maga szárnyaival kegyelmesen takargatván minden gonoszok ellen védelmezze, és az Ur életét hoszszas Esztendökig terjeszsze, szívesen kivánom.

Második levelem ez mellyel ez esztendöben az Ur elött alázatossan Comparealok, többel szokásom és obligatiom szerint hogy udvarallyak sok vexatioim, melyekkel mind onnan házul szomorittatom, mind e meg unt statiomban fárasztatom, tartoztattak; ne gondollya penig az Ur hogy valamelly sinistra informatio, vagy az öcsém Uram tavalyi relatioja adott volna énnékem a diffidentianak leg kissebb árnyékárais alkalmatosságot, mert a mint mászszoris meg irtam, kivált Öcsém Ur[am] az Ur sokszori gratiaját nagyon agnoscállya, signanter penig a száz aranynak kezéhez való assignatioját az Ur favoranak unice adscribállya. de busulok mais azon hogy nagy szükségemben érkezvén hozzám azon pénzel, nagyobb részétől meg fosztani kételenittettem. Ha mi disharmonia lehetett penig és volt az Ur és idvezült édes Atyám Ur[am] között, kivált meg unt életének közelítö vége felé, noha igen sajnállottam, mindazáltal fülem mellett bocsátván soha arról egy szot sem töttem, tudván hogy emberek vagyunk, és mindenben mindenek[ne]k nem tetzhetünk; Erröl az egyröl securus vagyok hogy mind az Urnák in particulari, mind az egész M[éltoságos] Teleki és Betleni Háznak, in suo vigore et flore mig magát bírta, igaz szolgája volt, mellyet nem csak privatim, hanem publice is az alkalmatosság ugy hozván Contestalni kivánt: vagy jobbat, avagy csak adgya Isten mássát.

Nem tudom mit gondolhatnak felöllem másokis az Urak közzül a kiket egyszer mászszor ez elött levelem által compellalni szoktam, illy hoszszas halgatásomért; de mint hogy bizonyost nem Írhattam, bizonytalan állapotamban indulásomrol és egyebekröl, inkább akartam in incognito loco meg némulni, mint sem tovább hazudozni, jugyanis instructionk tenora szerint a dolognak velöjéröl senkinek semmit nem aperialtam, hanem mulatozásomat vagy ezzel vagy amazzal himeztem és hálóztam, már penig mint hogy nem titok otthonis és mások által publicalodott, félek hogy jo Uraim elött az insynceritasnak nótájával máris meg bélyegeztettem. Ha a két E. Uraimék tudgyák, jam satis est, kiknek nem kell sip hogy ki fujják. A kissebbiknek (mellyet el felejtettem az Urnák meg irni) egy levelét vöttem az el mult télen Hala felöl, melyben irja hogy az Urtol lévén hozzám assignatioja 300. forintakig, küldgyök per concambium vagy más úton sine mora abból a mi nállam vagyon Hálában annyit, lévén annyi söt több pénzeis az Ur kezében. Nem tudom vané ebben híre az Urnák, ha nincsen, elég impudens és imprudens praetensio, mellyet mint hogy az Ur ordere és includalt assigna[ti]oja nélkül proponált, csak contemnaltam, és réá nem válaszoltam, várván ujjabb levelét, de töbször nem compareált, jólis tötte, mert ha szintén az Urtol jött volnais parancsolatom, kívánságának se akkor se most nem satisfacialhattam volna. Ugyanis semmi még kezem között nincsen, jóllehet nagy része a Collectának mint egy 4000. font sterlingig (egy font circiter 10. magyar forint) bé jött, melly pénz jo securitas alatt a Bankoban tétetett, mig a residuitas egészen corradaltatik, hogy igy osztan az egész summa dividaltassék, melly a jövö October előtt nem lészen. Mint hogy penig azt az idöt semmiképpen itt meg nem várhatom, azon eggyeztünk meg itt a Collecta Directori-val, hogy minekelőtte innen ki mozdulnék, onnan házul dimissiom impetraltatván <sub) authenti eis Literis más Plenipotentiary denominaltassék, a ki causankat agaiván a pénzt percipiallya és Der concambium oda az hová kívánni fogjuk transponallya. Erre jobbat nem nevezhetek mint a Príussiail király Residensét Bonet Uramot, kinek promptitudoját in rebus Ecclesiasticis, és hozzánk való nagv zelussát Ajtai Ur[am] eddig az Urnak aperialhatta. A Lengyelekis ezt az utat követték kik Jablonski Ur[am] által (kiis azon Ecclesiak[na]k Seniora, és jol tudgya az itt való szokást, sty lust és ceremoniát) gratiarum actoriaval, Bonet Uramnak transferalt Plenipotentiával, és több levelekkel mind a Püspokükhez mind másokhaz munialtatván detempore könnyebben szabadulhattanak. Mi penig ez iránt boldogtalanabbak lévén, és senkihez otthon nem bizhatván a ki secundum merita et titulos horlum] virorum praestalhassa, egyéb utat nem proponálhatok, hanem hogy 10. vagy 12. subscribalt Album levél formában quanto citius transponaltassék kezemben, hárma egész árkus a többi penig csak fél légyen, mindenik levélnek harmadik paginaja, vagy distinctius faciesse végére tévén a subseriptiot A subseribensek légyenek: 2 Curator két columnában légyen az subseriptio ez szerint: Curator Episc[opus]
seu
Curator Prof[essor] kiknek edgyike hogy az Ur maga légyen, (ámbár Curatori terhes officiumát. deponálta légyen) szükséges, külömben mint hogy az Ur neve némelly helyeken az originális levelünkből ismeretes, ha ki maradna, ujjabb scrupulust szerezne. T[ekintetes] Püspök Uram Gener[alis] Synodus Nótáriussá. És vagy 2. tractusnak Seniora, una cum Professore Theol[ogiae] Colleg[ii] Betleniani. Ezzel tudom egy kis baja lészen az Umak, mig öszve szerzi a neveket, némellyek serupulosusak lévén (nec immerito) az illyen szinü expeditioban, de hiszem nem kénszeritem az Urat hogy az ollyanokkal com[m]unicállya, a mint hogy nemis kell ennek nagy hírének lenni, hanem csak azokkal conferaltassék a kik facilisebbek lésznek. En sancte protestálok hogy ebben semmi egyéb czélom nincsen hanem hogy rövidítsem a processust és innen való ki szabadulásomat, egyszersmind penig antevertállyam az otthoni Conceptusban meg eshető errort, melly miatt ujjabb és hoszszasabb bajunk lenne. Az Istenért kérem azért az Urat, hogy consideralván ezen szamkivetésnélis inkább meg unt terhes életemet, és távul létem miatt idvezült édes Atyám Ur[am] árva házának gyámoltalanságat, siettesse ezen levelemre való válaszát és kivánságomnak contentumát, melly ha sokára halad irreparabile malum erit, mert én resolvaltam magamat ezek[ne]k consensussábol a viszsza térésre, mihelyt a levelek el érkeznek. A hat esztendő el tölt, söt hetedikis közelit, többet bizony nem várok, ennekis köszöneti tudom sokaktol boszszuság lészen. Példa előttem az édes Atyám, kinek meritumirol nem szollok, mégis mihelyt szemét bé hunta, ez a háládatlan világ árva Hazát és özvegyét ottan persequalni kezdette, söt a mi keservesebb Neo-Professor Uraimis, kiket baráttyának tartott Háza ellen feltámadtanak, az szegény özvegyet holmi Olahokkal (jo hogyPivoda kapitfány] más expeditiora volt akkor tájban és katonákat tölle nem kérhettek) ki hányatták, és mindenféle mortinca[ti]okkal szomoritották E mellett, praetensiokat formáltanak, és kivált az edgyike szegény[ne]k nem csak fizetése restantiáját, melyről a mint tudom elég documentumink vannak, tagadni nem szégyenli, söt minden erejével meg adositani kivánnya. O tempóra, O mores! Öcsém Uram[na]kis Bandi Uram[m]al vagyon egy kis panaszsza, kik[ne]k egynéhány forintocskájok maradván othon Praeceptor fizetésekben, a midön másoknak restantiajokat meg adták az ö k[e]g[ye]lmekét subtrahaltak hoc argumento: Alumnian vannak Lejdában, ergo restantiajokat nem praetendalhattyák, Sed quae Connexio? mellyet így refellalok: Professorrá tötték ök[e]g[ye]lmeket, ergo Papságokban ha mi restantiajok maradott, nem praetendalhattyák. Ugyan ö k[e]g[ye]lmek nem tudom micsoda széltöl indittatván a napokban egy levelet dirigáltának Lejdában a M[agnificus] Rector[na]k és Professorok[na]k, kérvén hogy a Lejdai beneficiumra hirek és levelek nélkül senkit se admittallyanak.. Mellyen a Régens igen meg ütközött, ném lévén ahoz semmi szava a Professoroknak. Kivántam volna ha bár csak haza menetelemig continualhatta volna az Ur a Curatorságot, mert igy szegény Házunk annyi méltatlanságokra talám nem exponaltatott volna, igyis mindazáltal emlékeztetem az Urat ezelőtt mint egy két esztendővel hozzám bocsátott levelére, melyben ezt irja :Attol tart k[e]g[ye]lmed hogy az édes Attya öreg és beteges ember lévén ha sokáig mulatoz oda, meg hal, és Háza confusioban lészen a k[e]g[ye]lmed távul létében, de hiszen mire valók vagyunk mi itthon a k[e]g[ye]lmed Attya. és k[e]g[ye]lmed joakaroji etc. Méltoztassék azért az Ur ezen igiretiröl meg emlékezni és bár csak haza érkezésemig tanácsával és egyéb Uri assistentiájaval fovealni, egyszer s mind ha illik, M[éltosagos] Gubernátor Uramnak egy szóval com[m]endalni, hogy protectioja alá vévén Hazunkat quartelyozokkal és egyéb afféle interventiakkal ne terheltessék. Alázatossan meg köszönöm és szolgálom az Ur ez iránt való favorát, maradván álhatatossan a A M[eltosagos] Urnak igaz kötelességü alázatos szolgája P[ápai] P[áriz] Fer[enc].

A középső oldal margóján: Ajtai Ur[am] méltán neheztelhetne reám, ha Lejdában hagyott bagasianak haza való transpositioja, a mint talám gondollya az én negligentiam miatt haladott volna ennyire. Öcsém Uramis ebben eleget fáradott, de senki sem vállallya Dési Uramis meg kinaltatott velle de csak contemnalta.

 

The English Contacts of the Pápai Páriz Family I.

(The letters of Francis Pápai Jr. from London)

The English contacts of the Pápai Páriz-family may have some surprise in store. It is known of the famous seventeenth century Transylvanian doctor and teacher that he translated one of Pierre Du Mouline’s books, and it was also he who handed some of Basire’s papers over to Chishull. As a scholar of high reputation he sent his son, Francis Jr., to foreign academies, who, during his peregrination was charged with collecting funds in England for the ruined college of Nagyenyed. Pápai Jr. spent some seven years in England collecting money and visiting outstanding men of the day, among them Halley and Newton, as his album manifests. Six of his letters written from London to Alexander Teleki, the curator of the ransacked college, are presented here dealing with the difficulties of their progress and conditions in England, giving details on Europe’s political situation as well as lists of plants he sent home from London as unknown in Hungary. These letters are from the years 1715–1717, the first period of Pápai’s stay in England. Their importance is represented by the fact that no letters have turned up yet from the later years of his operation there.

 

1 Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. II. Bp. – Szeged, 1966. 194–200.

2 Tarnai Andor: Pax Aulae, Itk 1968. 282.

3 Berg Pál: Angol hatások tizenhetedik századi irodalmunkban. Bp. 1946. 125.

4 Makkai Domokos: Páriz Pápai Ferencz fiai élete és irodalmi működésük. Az alsófehérmegyei történelmi, régészeti és természettudományi egylet nyolezadik évkönyve. Gyulafehérvár, 1896. 21–30.

5 Gergely Pál: Pápai Páriz-album a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában. Bp. 1961. <Klny.: Magyar Tudomány 1961. évf.)

6 Legújabban Gál István közöl erre vonatkozó dokumentumokat (Acta Hist Litt Hung X–XL Szeged, 1971.). – Szerk.

7 Elekes György: Paracelsus és a paracelsismus sorsa Magyarországon. Orvostudományi Közlemények, 1942. 38.

8 Pierre Chaunu: A klasszikus Európa. Bp. 1971. 16.

9 Bethlen Mihály sajtó alá készülő útinaplója (V.o. ItK 1971. 341–349.) és Teleki Pál levelezése. (Nagy Géza: Külföldön bujdosó erdélyi diákok levelezése. Kolozsvár, 1933.)

10 Herepei János: Adattár… III. Bp. – Szeged, 1971. 433.

11 Dézsi Lajos: Magyar író és könyvnyomtató a XVII. században. Bp. 1899. 294. – Dézsi nem találta meg a Paterna instructio ad filium Franciscum comparandae eruditionis causa ad exteras academias 1710 című munkát, viszont tudomása volt, egy rövidebb utasításról, melyre a fenti cím „nem illik reá”. Nagy kár, hogy erről az írásról nem tudósít bővebben.

12 Az itt idézett levelek – csak úgy mint, a Pápaié – az O. L. Teleki család marosvásárhelyi levéltárában vannak. Új rendezés, P. 658. 12. cs. Külföldön tanulók levelei. A Felfalusié a 2846. 1– 13. jelzetű.

13 Makkai i. m. 22.

14 Ajtai András (1690–1733) Pápaival együtt vág útnak, ezt az albumban is megörökíti (Alb. 451. 1.) még az induláskor. Halléban orvosi diplomát szerez, s miként barátját, őt is Paracelsusellenesként tartják számon. Tőle is fennmaradt egy londoni levél 1716. márc. 1. keltezéssel. Száma: 2832. 1–5. 1717. januárjában már Bécsben van.

15 Tévesen emlékezik meg az angliai gyűjtést végző személyről a Lukinich Imre által szerkesztett Nagyenyedi Album (Bp. 1926), és P. Szathmáry Károly: A gyulafehérvár– nagyenyedi Bethlen –főtanoda története (Nagyenyed, 1868.) c. munkája is.

16 Tobias Stranover (Stranovius)-ról Országh László James Bogdani magyar festő HL Vilmos és Anna királynő udvarában c. cikkében (Studies in English Philology. Vol. II. Bp. 1937. 98.) már megemlékezett, mint Bogdány vejéről és valószínű tanítványáról. Ő azonban holland származásúnak tartja. A Művészeti Lexikon szerint Stranover Hollandián, Hamburgon és Drezdán keresztül hazatért szülővárosába, Nagyszebenbe. A Bogdány stílusában festett állatés gyümölcs-csendéletei a XVIII. században népszerűek voltak, Európa sok múzeumán kívül a nagyszebeni BrukenthalMúzeumban néhány ma is látható, és két képét őrzik a Szépművészeti Múzeumban is. Vö. ThiemeBecker Künstler Lexikon XXXII. (Leipzig, 1938.) 155.

17 Esze Tamás: Almási Benjámin. ItK 1964. 484.

18 Jelzete: 2841. 2.

19 A Pápaival való találkozáshoz térben és időben legközelebb egy kis alkalmi kiadvány áll: John Colbatch: A Sermon preached in Trinity-College Chapel on the 19 th of December, 1717. in commemoration of the Founders and Benefactors. Cambridge, 1718. – A szó és a név megfejtésében Kulcsár Péter volt segítségemre.

20 Dictionary of National Biography, London, 1886.

21 Jelzete: 2843. 1–22.

22 Herepei János: Adattár… III. Bp. – Szeged, 1971. 18.

 

Így idézd:

Jankovics József. „A Pápai Páriz család angol kapcsolatainak történetéhez”. Acta Historiae Litterarum Hungaricarum XII (1972): 139–154.

→Eredeti közlés (PDF) A Pápai Páriz család angol kapcsolatainak történetéhez

Szóljon hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük