Jankovics József–Szörényi László

Költészeti és életrajzi adalékok a neolatin poéta, Székelyhídi Nethlebius/Nethlébius Mihály működéséhez

Czegle Imrének a Brémában tanult magyarországi és erdélyi diákok névsorát közlő tanulmányából szerezhettünk először tudomást Székelyhidi Nethlebius Mihály költői produkciójáról: utrechti tartózkodása során, 1740-ben két üdvözlőverset is szerzett.1 23 soros latin poémával üdvözölte Czeglédi Péter tanulótársa disszertációját (Dissertatio Theologica II. ad Joh. IV: 24. De Spirituali cultu … Dei… Trajecti ad Rhenum 1740), illetve 19 sornyit írt Jenei Péter (Disputatio theologica De vasculo manne ejusque Mysterio… Trajecti ad Rhenum 1740) dolgozata elé, mindkettőt Mich[ael] Nethlebius Szekelyhidi. Transylv[ano] Hung[arus] névaláírással. Nevét azonban Nethlébiusként ejthette, és csak az utrechti és külföldi más nyomdák betűkészletének hiánya őrizhette meg az eddig ismert alakban: az alább tárgyalandó nyomtatvány címlapját ugyanis valószínűleg saját kezével NETHLÉBIUS-ra javította, piros tintával rakta fel az ékezetet az É-re. A másikon pedig a SZÉKELYHIDI ékezetét írta be pirossal. Hat ismert autográf levelében nevezte magát Székeljhidi Mihályként (még Szebenből írván Teleki Sándornak),2 másik négyben Székelyhidi N. Mihályként, és egyszer írta alá Székelyhidi Nethlebius Mihályként.3 A saját önálló kiadványaiban mindig a teljes névalakkal szerepel.

Az állítólag 1706-ban született Székelyhídi Nethlebius/Nethlébius, aki 1750-es londoni elbeszélése szerint nevelő volt Teleki Sándor udvarában (valószínűleg Teleki László4 praeceptora lehetett). 1729. augusztus 3-án vagy az azt követő napokban indul ki – saját véleménye szerint pénzhiány miatt „nehezen és későn”- az akadémiákra Szebenből, s éppen rossz hangulatban, mert akaratlanul is megsértette Teleki grófot, akinek ügyeit figyelmetlenül intézte, s ezért mentegetőzik.5 Olyannyira tart urától, hogy még két év múlva, 1731. október 5-én is azzal mentegeti magát Halléból nagy jó uránál, fautoránál és patrónusánál, hogy azért nem jelentkezett eddig, mert bizonytalan volt levele fogadtatása felől, a méltóságos úr „…utolsó el-jövetelem előtt égj némű-némű idők alatt hozzám subsentiált – mutatott – kedvetlenségiből”.6 Holott, bár nincsen hiba nélkül való ember, de ő soha se hűtlen, se háláadatlan, sem pedig rosszindulatú nem volt a családhoz, csupán rosszakarói költötték ennek hírét. Ugyanakkor, talán az utazása előtt vagy annak kezdetén elkövethetett valami, közelebbről a levelében meg nem nevezett dolgot, amely súlyos bonyodalmakba keverte őt, aminek „savanyú íze még ma is számban vagjon, ‘s talám hóltig ki sem pökhetem; ha tsak lakásomat idegen Orszagban nem helyheztetem…”, vagyis, nehéz lesz számára a hazatérés, aminek ódiumától éppen Teleki közbenjárása révén menekült meg. Bár ő maga méltatlannak ítéli vádoltatásait.

Nem tagadja, hogy bizonyos jellemhibája van, de azt inkább betegségének tulajdonítja. Még önéletírásainkban is ritka az az önkép, illetve kórkép, amelyet önmagáról fest, bevallottan mentegetőzésül:

Mind in genere [általánosságban] az en mások felett valo termeszeti gjarlóságom’ erőtelenségeivel; mellyek miatt gjakran azt tselekeszem, akaratom ellenis, a’ mi magamnak sem tettzik. – Mind in specie [különösen] az en komor kedvetlenségemmel, ‘s busongó indúlatoskodásimmal; mert ez az én természeti fogjatkozásomnak rossz tulajdonsága (hogj ha nem írnám-is, jobban tudja a’ Méltóságos Vr nállomnál ezeket ama rossz udvas fának, az hypochondriaca affectiónak [állandó betegség-képzeletemnek] éretlen ‘s ízetlen gjümöltseinek lenni), hogj még midőn külső okom nintsenis réája, szomorkodjam, komorkodjam; mordálykodjam [hangoskodjam]; mennyivel inkább, midőn külső októl is fel-indíttatom, felettébb való pathemáknak [szenvedéseknek] alajok vettetem; kivált ha olly objectumtól – a’ mellytől szenvedni másnakis nehéz vólna – a’ meg háboríttatást vészem: és sokszor ha orvoslását tanálnámis meg háboríttatásomnak, nem keresem; hanem magamban fővek-epedek-mordálykodom és kedvetlenkedem (úgj hogj méltán bizony ingemiscalhatok [sóhajtozhatom] Szent Pállal: Oh! én szegeny nyavalyas ember, kitsoda szabaditt meg engem’ ettől?), mellyel másokban-is, még azokban-is, kik másként hozzám jó indúlattal volnának, hozzám való kedvetlenséget szerzek: illyen mind külső ok nélkűl való, mind külső okból származó, még penig többire [többnyire] mindenkor az embereknek allyassitól okoztatott meg háborodásim gjakran voltanak a Méltóságos Urnál való múlatozásomnak [időtöltésemnek] ideje alattis, mellyeket ha a’ Méltóságos Urnak meg jelentettem vólna, magais a’ Méltóságos Vr bizony bőltsen meg-ítélte vólna, hogj volt méltó okom a’ kedvetlenkedésre, ‘s annak orvoslását a’ Méltóságos Urnál felis tanáltam vólna; de en azt el múlattam [halasztgattam], kerűlvén, hogy miattam a Méltóságos Úr meg ne háboríttassék, tsak magamban indignálódtam, magamat mortificáltam [halálra marcangoltam] ‘s kedvetlenkedtem; nem gondolván meg, hogy a’ mint egj felől kerűlöm a’ Méltóságos Urnak miattam való meg-nem háboríttatását; úgj ellenben más felől mord kedvetlenségemmel kedvetlenséget szerezhetek a’ Méltóságos Urnak: ez illyen alkalmatossagokkal mondom, nem tagadom, hogj okozhattam a’ Méltóságos Urban hozzám való kedvetlenséget ‘s nehézséget. – Mind pedig közelebb rendeletlen [később, nem illő] magam viselésimmel, mert az akkori egj néhány idők alatt való fatalis állapotom és némelly hozzám maleferiatus [rosszindulatú] emberekkel való tsudálatos connexióju [következményű] dólgaim arra birták gjarló természetemet, hogj némelly dólgokban kedvem ‘s akaratom kivűlis majd Mazarinice7 ‘s másoknak felőllem való bal itéletre okot szolgáltató módon magamat viselném; de azzalis nem azoknak, hanem magamnak ártottam: mindazonáltal mind azokbann is (az Isten tudja ‘s az én lelkem) a’ Méltóságos Urhoz ‘s Méltóságos Uri Házához az en szívem mint állott légjen, mais mint állyon ‘s mind eljövetelemig, mind az után – az hol helye, ideje, módja vólt – ha meg nem szóllaltam és minemü emlekezettel vóltam (a’ mint bizonyságot tehet rólla, akarki, a’ ki igaz lélekkel erről hátam megé is akar szóllani) a’ Méltóságos Urról ‘s Groffi Méltóságos Uri Házáról; ‘s lészek, míg élek, akarki mit itéllyen felöllem, mert én tudom ebbeli szoros kötelességemet: melyre – a’ többi szama nélkűl valók között – elég okot ád nékem tsak az az egj is, ha meg gondolom, mit tselekedett velem (amaz én szomoru ‘s minden dolgaimat tővel-heggjel öszve forgató, zűrő, zavaró állapotomban, melynek savanyu íze még mais számban vagjon, ‘s talám hóltig ki sem pökhetem; ha tsak lakásomat idegen Országban nem helyheztetem) a’ Méltóságos Urnak méltatlan vádoltatásim ‘s űldözőim ellen adott bőlts tanáttsa – szabadúlásomat munkálódó sok írása, munkája, fárattsága – mindenütt ‘s mindeneknél minden képpen jómra czélozott kegjes, Istenes, Úri nagj és tőllem soha eléggé meg nem szolgálható ‘s meg sem köszönhető Grátiája: Mellyhez való bizodalom bátorítt mostanis a Méltóságos Vrnak ezen alatson és (mint Ovidius szóll: Qualern decet Exulis esse.)8 incultum Epistoliumommal [hevenyészett levelemmel] való údvarlására; fel tévén é kettőt: 1. Ha hibáztamis a’ Méltóságos Urnák ream való nehézsege iránt tött itéletemben: az én tsekély itéletü opiniomnak vétke a Méltóságos Úr bölts judiciumu Favoránál gratiát tanál. 2. Ha nem hibáztam penig, hanem ugjan ex praespecificatis vel quibus cunque aliis ex causis [egy bizonyos, vagy valami más okból] esett a’ Méltóságoss Urnak hozzám való kedvetlensége, ugj is bizom a’ Méltóságos Vr tapasztalt gratiájához, hogj a’ rövid idővel (tempus enim edax rerum) [(az idő ugyanis elhomályosítja a dolgokat)], melly alatt el távoztam a’ Méltóságos Groff Úr’ Uri Házától, réam eshetett nehezsege a Méltóságos Urnak amnaestiában menvén alázatos levelét szegény bujdosó Cliensének [védencének] nem repudiállya [veti meg], sem rossz neven nem vészi: mellyet mostan semmi nevezetes ujjságokkal ‘s a’ Méltóságos Urat gyönyörködtető dolgokkal nem exornalhatok [szolgálhatok]…

Ezért a prussiai (porosz) király és fia viselt dolgairól küld újságokban olvasott és szóbeszédből hallott, vagy saját maga által is megtapasztalt híreket, főleg az ott levő erdélyi szász diákokról és Kemény János úrfi erősen elszánt, ám – rangon aluli házassági tervéről.9

1732. július 4-éről maradt fenn újabb levele Haliéból – nyilván később adja fel, mert a szöveg szerint Jénában tartózkodik és fölöttébb kritikusan viszonyul az ottani egyetemi tudományossághoz! – patrónusához, ebben szellemesen pénzt remél Telekitől, mert

…még Hálából akarok más Academiakban-is menni; ha pedig nem, Szent Mihály nap után kételen leszek tsak gjalog is lefelé indulni. Most vagyok Jénában, hová való jövetelemre alkalmatosságot adott a’ Méltóságos Vrfi Wesselenyi István Vram őnagysága10 haza való menetele, kit Hálából eddig kísértem ‘s úgj akartam, hogj égj darabig propter Experientiam Academicam – akadémiai tapasztalatszerzés miatt – itt múlassak; de látván, hogj Jénának tsak a’ nagj híre és a Diákoknak tsak a’ nagy tsintalansága, praetereaque nihil [és azonkívül semmi más]; úgj hogj Jéna tsak ollyan Hálához képest: mint Szengjel Gernyeszeghez11 képest, itt nem sokáig múlatok; hanem minden órán (hogj igaz légjen a’ Magjar Proverbium: Szekeren jött ‘s gjalag ment) vissza talpalok Halaban, mert innét senki nem viszen vissza Hálába ajándekon, a’ szekere farkánn-is, a’ mint onnét ide hozott az Urfi ő Nagysága a maga szekerén ‘s költségén.12

Ugyanebben a levelében tudósít irodalmi tevékenységéről is: „Az Vrfi el-menetelekor kűldettem Gyulai Vramtól az én munkáimnak ‘sengéjekből (míg Isten többekre, jobbakra ‘s nagjobbakra segittene) égj Epithalamium-at, és égj Genethliacum-at:13 hogj módja adatván maga alázatoson praesentállya a’ Méltóságos Urnak; vagj ha nem, hadja a’ Méltóságos Vr’ Kolósvári Házánál…”14 Erről a két, házassági és születésnapi alkalomra írt műről alább még lesz szó. A postásként felhasznált Gyulai Ferenc Teleki Sándor két fiának, Józsefnek és Ádámnak volt ephorusa, idősebb kísérője, aki maga is tanulhatott patrónusa költségén. 1722. augusztus 14-én írta alá a Teleki által előírt úti instructiót, a gyermekekről való külföldi gondoskodás és felügyelet feladatairól, illetve hazakísérésükről. Gyulai Ferenc azonban Halléból 1732. április 8-án tudósítja patrónusát az európai hírekről.15 Valószínűleg visszament Németországba, hogy befejezze tanulmányait, s együtt jött le Wesselényi Istvánnal július 4-e előtt.

Székelyhidi Nethlébius hamarosan, 1732. július 30-án is ír „tsekély, udvarló, sietve írt, alázatos” misszilist Teleki Sándornak, ugyanabba a küldeménybe zárva a számára küldött újságokat, amelyben a frissen hazatért Wesselényi Istvánnak postázott levelet.16

A következő életjelet 1733. február 4-én datálja Haliéból, minthogy ott már nem sokáig tartózkodik, hanem az áprilisi lipcsei vásár idején elindul valamerre, hogy tovább folytassa és kiteljesítse peregrinációját. Egyúttal összegzi is e célkitűzésének mozgatórugóit. „…hanem Isten engedelme és segedelme által a’ közelebb jövő Szent Györgj napi Lipsiai sokadalomkor innét valamerre el-indúlok”, csak a hallei adósságait kifizethesse, s ha akár gyalog is, de

…ujjabb és nagjobb peregrinatió-hoz fogok <mind> mind azért 1. Hogj a’ mellyekhez kezdettem, el-végezhessem, mind azért 2. Hogj nem tsak magamnak, hanem másoknak is szólgálhassak. Mind azért 3. Hogj le menetelemre ‘s a könyveim le vitelekre kívántató költséget szerezhessek, mert hazámból, látam, hijába várok. Mind azért 4. Hogj nem tsak magam, hanem mások is – kivált irigjim ‘s gonoszakaróim – meg esmérjék, hogj idegen főldön is azon jó Isten viseli gondomat kegjelmesen, a’ ki viselte hazámban. Mind azért 5. Hogj ha nehezen ‘s későn jöhettem-is fel a’ költségtelenség miatt, ne mindjárt fussak le, s ne mondják: hogj csak gallérért17 jöttem fel; interim: Homo praeponit Deus disponit…18

Ugyanebben a levelében fontos utalást tesz a számára oly kedves és fontos könyveiről, illetve beteges voltáról.

…kérvén alázatoson égj-szer ‘s mind a Méltóságos Urat: Ha Maros Vásár-helyről fogja requiralni [felkeresni] Várbeli Márton19 Bátyam Vram a Méltóságos Urat, Méltóztassék parantsolni, az én könyves ládámnak (mellyet a’ Méltóságos Úr en- gedelméből a’ bóltban [bolthajtásos helyiségben] tétetett vólt el-jövetelem-kor a’ mostan Iffju Vr, akkor penig Vrfi: Méltóságos Gróff Teleki László Vram) ki adása iránt, hadd vigje magához, ‘s szárazgattassa-meg könyveimet: mert holmi egjéb apróság entzen-bentzek-is [semmiségek is] vagjnak a’ ládába, ‘s félek, ha meg vesznek ‘s romlanak könyveim a nedvesség miatt; minthogj nintsen reménségem, hogj rövid idő múlva magam meg száraszthassam, tsak a’ bőlcs Isten titkában léven, mikor mehetek-le: mert jóllehet a’ már szinte három esztendőknek el forgása alatt a’ minden napi szükséges és el-kerűlhetetlen költségeim miatt – a’ feles könyveknek vásárlása miatt (mellyeknek tsak le vitelekért is 40 arannyokat kérnek a’ Kereskedők; nékem penig, tudia az Isten, 40 pénzem sintsen) mindenek felett penig az égj néhány rend-béli nehéz fekvő betegségek miatt, a’ fel-hozott négj száz forintokból már régen ki-fogytam (úgj hogj tsak égj darab kenyér-re vagy égy ital sérre valót-is munkám által kell keresnem: mert a’ mi ígéreteim Erdélyben vóltak – a’ mihez s kikhez bíztam, abban ‘s azokban mind meg tsalatkoztam…)20

Ezután nyolc évre eltűnik az őt kereső szemek elől, s csak 1741. január 3-i, Utrechtből kelt levele révén bukkan fel újra, majd ismét évekig nem találni nyomát. Az újévi jókívánságokkal kezdődő terjedelmes beszámolójában hosszasan mentegetőzik azért, hogy nem jelentkezett korábban, hírei nem nagyon lévén, illetve annak tudatában, hogy Fautora a diáktársaktól úgyis bőven értesül a kinti eseményekről. S mert sem postára nem akart költeni, sem urát arra kényszeríteni, akinek most az eddigi sok dolga még a tanácsúri tisztség terheivel is megszaporodott, hogy az „ollyan haszontalan levél’ olvasásával” vesztegesse drága idejét, mint az övé. Mindenestre néhány nagyon fontos adalékkal, újabb önjellemzéssel leírja kinti életének fordulatait, újabb akadályait. Egy nap sem múlt el a jókora idő alatt, hogy ne gondolt volna a címzett és méltóságos úri családjára, könyörgéseiben Istennek őket be nem mutatta volna.

…hanem (hogy ne szóljak az én sok nyomorúságok közé tétetett, minden-féle akadályokkal környűl-vétetett bóldogtalan életemről, mellyben nem annyira tisztem’ ‘s kötelességem’ szoros requisitumára [követelésére]; mint e’ gyámoltalan- gyarló-nyavalyás erőtelen, testi életre kívántato jókra ‘s médiumokra [szerekre] lehet és kell gondomnak lenni) mivel égy néhány esztendőktől fogva mind úgy vólt, hogy ím’ ma mégyek, ím’ hólnap mégyek, magam akartam levél helyett lenni; de Istennek tsudálatos gond-viselése azt mind más-képen rendelte. Harmad idén [három éve] Tiszteletes Rétyi István Vrammal, ki a’ Méltóságos Asszony Generalis Gyulai Ferentz-né Asszonyom alumnusa,21 el-is indultam vala Brémából (hol három esztendőkig laktam) haza-felé; de Brunsvikba [Braunschweigban] holmi kereskedő embereket találván, azok meg-beszéllék Istennek hazánkon levő akkori hármas ítéletét: a’ fegyvert, az éhséget, és a’ dög-halált; melyre nézve meg-irtózánk a’ haza meneteltől: annakfelette vévén Erdélyből égy jó Vramtól levelet, az is rettente a’ haza meneteltől, azt írván: hogy bóldog ember az, a’ ki e nehéz időben idegen Országon meg vonhatja magát, hogy ne lássa hazánknak nyomorúságát. Ezekre nézve megtértünk útunkból, ‘s jöttünk ide Vltrajectumba: az ólta itt vagyok.22

Levelével most sem terhelte volna még Patrónusát, ha nem esett volna értésére, hogy

…majd minden-felé hólt híremet terjesztették, mind a’ hazában, mind az idegen országokon. Azért éppen tsak ez okra nézve kívántam a Méltóságos Vrnak e’ tsekély levelemmel udvarlani: hogy meg tudhassa a’ Méltóságos Úr, hogy még élek, ‘s meg nem hóltam azoknak bosszújokra, akik azt kívánták vólna: Sokan, kik gonoszamat kívánták, erőssek, egésségesek, hamarébb a’ halgatásnak helyére kőltöztenek, mint én, erőtelen és beteges. Mondhatja valaki: A’ rossz fejsze nem könnyen vész-el a’ fa-vágóról. Légyen úgy, akar-mi-némű légyek mind-az-által én; jó Istenemnek tulajdonítom a’ ditsőséget, hogy engemet, erőtelent, ennyi sok nyomorúságok között-is az idegen országokon illy sokáig kegyelmesen meg-tartott, ‘s réám irgalmas Atyai gondot viselt: hiszem is és reménlem, hogy ezen jó Istenem hosszas-keserves bujdosásomnak jó végét adja. Úgy vagyon, míg Német országban laktam, sok ízben nehéz betegségeket szenvedtem; de miólta ide jöttem, mellyet meg-sem bántam, Istené légyen a’ ditsőség! még eddig égyszer sem vóltam beteg; amaz én örökös nyavalyámon, a’ hypochondrica affectión kívül.23

Ezt követően igen részletesen és élénken láttató leírásokban számol be az utrechti téli viszonyokról: az élelmiszer fölöttébb drága, a franciák támadásától való félelem miatt inkább drágaságban élnek, semmint megnyitnák a gabonaraktárakat. Az idei tél ugyan enyhébb, mint a tavalyi, amely rettenetes károkat okozott, a marhák elpusztultak az árvizek miatt – nagy álmélkodással írja le, hogy ami kevés szarvasmarhájuk a falusiaknak megmaradt, azokat a dombra épített templomokban tartják, a kerti vetemények leveleivel, gyümölcshéjjal, kenyérrel etetik, ezért az istentiszteletek egy óránál tovább nem tarthatnak, hogy az állatok bőgésükkel ne zavarják. Ennek ellenére a nagyvárosokban minden kapható, csak pénz legyen a vásárláshoz. Az előző tél olyan kemény volt, hogy a tenger is befagyott, s a tehetősebb emberek asztalokat, székeket hordattak be a jégre, s ott vendégeskedtek. Sok embert találtak holtan úton-útfélen, nem volt olyan ember, akinek el ne fagyott volna valamely testrésze.

…én, mikor még ettem-is, a’ kesztyűt kezemről le-nem tettem, még-is minden újjaimat úgy meg-sanyarította, ‘s ki sebesíttette a’ hideg, hogy az egész nyáran meg-nem gyógyulhattanak; hanem ez a’ tél-is ott érte kezeimen a’ sebeket; de talam Isten ezt engedelmesebb téllé tészi: mellyből soha ki nem hatolhatnék, ha ‘a tavalyihoz hasonló lenne; mert meg gondolhatja a’ Méltóságos Úr, illyen fátlan helyen, hol a’ dörf [tőzeg] is igen drága, ‘s azért az illyen szegény Magyar, mint én, benne keveset vehet (más-ként-is penig a házak nem annyéra a’ hideghez, mint a tzifrasághoz alkalmaztattanak), abban a’ kegyetlen télben mit nem szenvedett ebben a’ hitván Német hettzikében [hacuka, felsőkabát] a’ szegény Magyar legény. Már ha a’ jó Isten azt adja érnem-engedi, ‘s meg-segítt ő Felsége, az a’ szándékom, hogy a’ jövő nyáron hazámba verekedjem, ‘s édes nemzetem [családom] közé mennjek: a’ mikor-is kívánom: hogy a’ Méltóságos Vrat, ‘s Méltóságos Asszonyt és egész Méltóságos-Grófi-Úri Házát találhassam szívem kívánsága szerént-való örvendetes állapatban.24

Értelmiségi elkötelezettségéről méltón tanúskodik, hogy könyveket „felesen”, vagyis sokat vásárolt, bár pénz hiányában nem vehetett több tőzeget szobája fűtésére, mint amennyit, s megint remek (otthoni!) hasonlatot talál nyomorúságos helyzete jellemzésére: „…Jánaskó, ámbár mankón járjon-is, ha néki adnák, könnyen el-vinné kéttzer a hátán ‘sákba”…,25 s ezért még azzal is spórolnia kell a jelenleginél keményebb időjárásra.

S a levél írásakor ez okból hideg szobájában is mily emelkedett, már-már patetikus hangnemben gondol legfontosabb munkaeszközei sorsára: az otthon hagyott és a peregrinációja közben már hazaküldött, vagy útja jelentősebb állomásain (Hamburg, Halle, Bécs) ideiglenesen elraktározott könyvei saját házánál való egybegyűjtésére és nyugodt körülmények közötti olvasására!

Engemet bújdosásimnak több gondjai között felette tángál [érint] könyveimnek cúrájok: mert a’ mellyeket a’ Méltóságos Úrnál hagytam, azok ugyan tudom, hogy el nem vesznek, ha mi kár esik-is bennek, a’ hosszas-ideig nedves helyen való állás miatt; de a’ mellyeket innét küldöttem a’ két hazába égyszeris-másszor-is, azokat mint ‘s mikor vehetem, sőt némellyeket vehetek-é, vagy soha sem kezemhez, Isten tudja: mer az égy Tiszteletes Jánosi Uramon26 kívül mind meg-hóltak, a’ kiknek kezekhez kűldöttem vólt, példának okáért Pápai Ferentz Uram, a Doctor27: Igó Uram, a Szathmári Praedikátor:28 Dési Ferentz Uram, a’ Szigeti Praedikátor:29 Szabadkai Uram-is30 (ki le menetele után tsak hamar meg-hólt), vitte vólt le magával vagy 15 darab könyveimet; kivált-képen ezekhez nem bízom, a’ többit ugyan talám a’ Viduák conserválják [az özvegyek megőrzik]: Magamnál ugyan nem sok vagyon; de Hamburgumba ‘s Hálába még feles könyveim vagynak, Bétsbe-is égy jókora láda könyvem tsak az Istennek gondviselése alatt vagyon. Ha mind ezeket kezemhez vehetném, ‘s hazámban úgy megtelepedhetném, bóldognak mondanám magamat.31

Ám hazamennie ezúttal sem sikerült, bő évtizednyi „bujdosás” után Angliában bukkan fel neve, Gömöri György Oxfordban fedezi fel, ahol 1743. május 18-án lett a Waldham College tagja. Pénztelensége okán pedig 1744. augusztus 18-án támogatta két fonttal a londoni francia protestáns egyház.32 Gömöri szerint ő volt az utolsó magyar, akit hugenották kései leszármazottjai ilyen segélyben részesítettek.

Az angol fővárosban megjelent műve címe és annak kronosztichonja szerint Londonban tartózkodhatott ez év elején is. Az RMK 18. sz. III. kötete nem említi e munkáját:

Apophoreta eucharistico-votiva: Quibus annum recenter revolutum: Infrá chro- nostichô, & ad calcem opusculi cabalistichô comprehensum, strenae loco exor- nans; eùmque auspicatissimum & felicissimum comprecatus: divo, gloriosissimo & augustissimo dno, dno, dno Georgia II. dei gratia, Magna Britanniae, Franciae & Hiberniae regi; antiquae & apostolicae fidei defensori; christianae pacis se- questro: brunsvicensis & luneburgensis duci; sacri romani imperii archithesaura- rio, & electori de novo anno gratulatur; Et hoc, quicquid est xenioli, sacrum facit vates απόϬημος & hodaeporicus; Michael Nethlebius Szekelyhidi, transylvano- hungarus, Londini: Apud J. Major [1744], [8]p. 2°.33

A témát az English Short Title Catalogue 18. századi kötete ekként határozza meg: Great Britain – Politics and government 1727–1760. Az e munkáért kaphatott ajándék vagy tiszteletdíj talán hozzásegítette életkörülményei elviselhetőbbé tételéhez. De annyi pénze ekkortájt sem jött össze, hogy hazaindulhasson, vagy előtte legalábbis pappá szenteltethesse magát. Ez mindenképpen tervei között szerepelt, amint arról 6 év múlva egy nála ifjabb londoni magyar peregrinus értesíti Teleki Sándort:

…itten Angliában Livö Nethibius [!] Szekelyhidi Mihály academizáns mely is Nagyságod udvarában Praeceptor lett lígjen, ugy mo[n]dja; és Ditsösisigesen [!] emlékezik Nagjsagodról nálamlítiben; az kiis immár 8 esztendei elforgás alat <itten> igjekezet itten ha fel szenteltethette vólna magát demivel itten eltöltött esztendeinek nímely rísziröl valo atestatuma nemlivén, megnem nyerhette az itten való felszentelést az kiis igen nagy szegínségben nyomorog, semmi latatya nints mír.

Mező János34 – aki a levele aláírásában Teleki Sándor „Alázatos szegín szólgája, Mező János, Felsíges Angliai király fi Cumberlandiai Hertseg közleb udvarlo szolgája”-ként jegyzi magát – tehát megadja Székelyhidi Nethlebius Mihály Angliába érkezésének idejét (1742) és ottani nyomorúságos állapotának, illetve hosszas ott-tartózkodásának okát is.

Az alábbi szövegekkel nem újabb példákkal, vagy műfaj-változatokkal szeretnénk megtámogatni Kilián István kiváló és gazdag képvers-antológiáját, hanem rámutatni a roppant különösen alakult sorsú Székelyhidi Nethlebius Mihálynak irodalmi tevékenységére, amellyel az erdélyi-magyar költő a 18. század első harmadában a legmagasabb nemzetközi körökbe tudott bejutni. A kép- és betűversek komoly retorikai-poétikai ismeretekre vallanak, köztük is a számos, különféle tudományterületre, vagy a mitológiára utaló tudós válfajok elsajátítására és művelésére. A képversekkel már a Teleki család kulturális környezetében megismerkedhetett, például a széki Teleki László és vajai Vay Éva házasságkötése alkalmából készült ún. figurális mezosztichon-plakáton találkozhatott toronyverssel, amely Mohácsi Fr. műve, s Tótfalusi Kis Miklós kolozsvári nyomdájából került ki 1694-ben. (RMK I 1453a.) Az egyleveles nyomtatvány valójában egy, az esküvőre készített plakát, ahol egy hagyományos genethliacon-vers mellett szerepel még egy nyílheggyel átszúrt szívvers-kompozíció, s még egy kehelyvers, illetve egy keretbe foglalt gyűrű. Kilián István régi magyar képvers-antológiájában a 66., 89., 91. és 109. sz. darabok.

 

[KÉP]
[KÉP]
[KÉP]

 

A tizenkét Égi Ház Horoszkopikus Kulcsa 1. Élet, 2. Nyereség, 3. Fivér, 4. Atya, 6. Gyermekek, 11. Egészség, 5. Feleség, 12. Halál, 8. Kegyesség, 7. Uralom, 10. Jócselekedetek, 9. Carcer Vagy Pokol, amelynek az ellentettje Ég, avagy Boldogság.

P. H.

Zoilus, Momus, Aristarchos, mit sem törődök veletek, azonban Te, jóindulatú Olvasó, hogy háborítatlan kedéllyel viseled azt, hogy a sorrendet a metrum és a technopaignionok35 igénye szerint megváltoztatom, bizonyosra vesszük.

[Az egyes verssorok fordítása:]

 

A LEGKÜLSŐ NÉGYZET

Vízszintes 1.

A jóslatot mondó Atyához [Apolló] a Világ Irányítója [Jupiter] Maia gyors fiát [Mercuriust] küldi: – Mondd meg az Olympus fenséges joga alapján

Függőleges 7.

hogy jelentse a Múzsáknak és nyájas nővéreiknek: FRIGYES édes SZÜLETÉSNAPJÁT

Vízszintes 7. (fejjel lefelé)

Euronümé lányainak meg kell ülniük a tengernek és az égnek, a földeknek, a réteknek és az erdőknek, meg mindennek az ujjongásával

Függőleges 1. (alulról fölfelé)

a szeretetnek, teljék meg annyira, hogy az ő dicséretében semmit se hanyagoljon el senki, akár egy felékesített nő, akár egy balga [latinon belül német szóval: Tropf]

 

A KÖZÉPSŐ NÉGYZET

Vízszintes 2.

Ezután a szép kilenc nimfa és a három Kharisz mindenhonnan szép (metathesis) pul RAEC H36 [Pulchra]

Függőleges 6.

Jókívánságaik adják őt FRIGYESNEK, vöröskés márványban (metathesis) ruo F37 [= Rufo]

Vízszintes 6. (fejjel lefelé)

A tetteit daloló Kleió, azután örök dicsőséget hoz

Függőleges 2. (alulról fölfelé)

Melpomené, megváltoztatja, nagyon szeretni valóra a tragikus éneket.

 

LEGBELSŐ NÉGYZET

Vízszintes 3.

Kalliopé megkönnyebbülést a gyermekeknek, Euterpé

Függőleges 5.

Urániáét táplálja, a szent fénynek is akarja (hipallagé)

Vízszintes 5.

Hogy Paszithea a világnak a halálban vid[ám]

Függőleges 3. (alulról fölfelé)

Élet, egészség, nyugalom adassák neked, nektár [?]

 

A KERESZT

A függőleges szár (alulról fölfelé)

A Királyok Királya jótetteidért neked jutalmat fog adni, tanúsítja Polühümnia, jósolván énekeivel és a Menny

A vízszintes szár

A [házasságban] egyesült lelket és testet Erató és Terpszikhóré üdvözlik; Dávid boldognak kívánja, mint Orpheuszt

 

AZ „ANDRÁSKERESZT”

a) Az alsó balsarokból induló, majd a legbelső négyzet alsó oldalán végigfutó és végül az alsó jobb sarokba tartó alakzat

Dicsőíti életedet és jótetteidet Paszithea a világnak, a halálban boldognak és igaznak mond tégedet Euphrosziné.

b) A felső bal sarokból induló, majd a legbelső négyzet felső élén végigfutó és végül a felső jobb sarokba tartó alakzat

Szinte a fivérek istenségévé lesz Kalliopé, megkönnyítője a gyermekeknek Euterpé, és a szülőknek tapsol Thaleia.

 

[KÉP]
[KÉP]
[KÉP]
[KÉP]
[KÉP]

 

AZ ERDÉLYI KÖLTŐ

BIZTATJA MÉRTÉKEIT

[Énekét]

 

A teológusok szent köteteiket szorgosan forgassák;

a filozófusok alap-érvelésükbe illesszenek be új csomókat:

a jogászok hozzanak megfontolt végzéseket; vagy a már meghozottakat akár töröljék el,

Te, ó, én sípom, vesd meg az ilyesféle dolgokat; ontsd a Thalassust!38

A csillagjósok rejtelmes jogszabályaikat ismételgessék, miközben a mennybolt bizonytalan:

a csillagászok tanítsák az esőt, az állhatatos tiszta égboltot:

a gazdász gyarapítsa nyáját, és simítsa meg irtóboronával a mezőket:

Te, ó, én sípom, vesd meg az ilyesféle dolgokat, ontsd a Thalassust!

Álljanak a balzsamok [keze ügyében] az orvosnak és a Podalyrius-féle39 gyógyszerek, tömjénnel,

az evezőknek a hajó, Jupiter papjainak az áldozati állat legyen a gondjuk:

a hírnév legyen csak éltető; vívjon Hameln állandó háborút a patkányokkal:40

Te, ó, én sípom, vesd meg az ilyesféle dolgokat, ontsd a Thalassust!

Dörgő igéket a zengő ajkak ontsanak a nyájnak:

A révész, a Kalmár a tengereket és partokat hadd zaklassa hajókon:

A fenyegető fegyvereket – ahol Mars táborai – horzskővel köszörüljék:

Te, ó, én sípom, vesd meg az ilyesféle dolgokat, ontsd a Thalassust!

MIÉRT? Mivel a LEÁNY édes liliomokat szeretett FÉRJÉNEK

ad, házas kötelékükből fakadó jogokat, nyílt szívvel:

rózsás ajkát, hószínű nyakát, ragyogó szemmel:

Te, ó, én sípom, ezt a nászt ily dicséretekkel ékesítsed!

A VŐLEGÉNY megpendíti ujjongó, már zengő lantját,

Nem gyötri szorongó félelem, vagy Herkules kegyetlen fájdalma;

Mivel ESZTER, a kis édes, amikor PÉTERnek csókot ad ajakára:

Te, ó, én sípom, az ilyen nászt dicséreteiddel ékesítsed!

 

[KÉP]

[KÉP]

 

[Az azonos kezdőbetűs szavú sorok jelentése:]

 

P: A birtokaikra nézve békességgel megállapodtak mindketten zálogba adva egy domborművet

E: Elfogadja Esztert és elefántcsontszínű domborodásait Eros havi járadékokért

T: Themis egészen birtokolni fogja a hálószobát és a nászágyat és az ágyterítőt

R: A vőlegény viszont viszonzásul kiköti törvényesen a ritka dolgokat: ó! Jaj!

V: A Férfi élete zöldelljék és virágozzék erővel és egészséggel

S: így hasonló mérleggel töltse meg Társnőjét is a Megváltó

 

Párhuzamos dolgok egyszerűen41

 

Vőlegény, szeresd, áldozz, ajánld föl, vesd alá, szónokolj, hallgasd
A Menyasszonyt, szent áldozatot, imákat, egyszerű szívedet, szavakat, Istent.
Menyasszony a Férfit, Uradnak, a kegyességet, az udvart, kötelességedet
Szeresd, higgyél, ápold, irányítsd, serényen teljesítsd.

 

Párhuzamos dolgok duplán42

 

[Lelki]Pásztor, [Ige]Hirdető, Szolga, a [sereg]szárnyakat, [jól] feltátott, szolgáljad:
A gyülekezetét, a jósigéket, Istennek, a remény tejével, száddal, lelkedből;
A magasságos gyülekezetből, a jövendölés beteljesültével, mivel Istent szolgáltad,
Dicsőséget is és hasznot, valamint bő jutalmat végy.
Feleség, Úrnő és Asszony, aki a Hímnek, Uradnak és Férjednek
Feküdj mellé, becsüld meg, hallgasd, szövetségben, törődésben, alázatosan.
Mert a hozzád kapcsolt Hím, a megbecsült Úr és ugyanúgy tisztelt Férj
Józan gondolkodást, ékességet és dicsőséget bőségesen fog adni.

 

Fogadalmi kronosztichonok

Évszám: 1732

 

Édes istenségek, ingyen áldjátok meg a házasfeleket,

Hogy gyönyörűséges, Lámekéval43 azonos számú emberöltőket élhessenek.

 

KABALISZTIKUS-Fogadalmi kronosztichonok

 

Éljetek, Nászágy-társak, igaz új-szövetséget. 1732

Mnésztóri nyugodalmas életet éljetek, Házasok. 1732

Éljetek, ó, Házasok! Nesztóri életkorig. 1732

 

KABALISZTIKUS BIZONYÍTÁS BEMUTATÓVAL: M. [1000]

Kulcs avagy kabalisztikus jelentés

E. A kabalisztikus [versben] ez az összeg lappang: 1732. Q[uotl] E[rat] D[emonstrandum]. Stb. stb.

 

Fordított szósorrendben is olvasható Rákversek

 

Az új házasság légyen boldog a megkötött szerződés révén,
Ezek a szent bilincsek így már a szenteket szilárdítják meg.
A házasfeleknek az új kötelék legyen háromszorosan boldog, vad
Viharaival ne tudja sérteni a balsors.
A Ti Házasságotokkal így kötik meg a maguk szövetségét
Az istenségek, nehogy a Párkák Titeket a halállal elválasszanak egymástól,
A társas együttlétben töltött élet után jól végezzétek napjaitokat.
És összeköttetvén lépjetek fel a Vigasság helyére.

 

[KÉP]

 

Négy részre osztott Kocka

 

1. A körbefutó vers fordítása:

  1. ÉSZAK – [Dupla… monimentA]
    A két sarok kettős északkeleti széllel mint eszközzel magától hozza az [írott] emléksorokat
  2. KELET – [Aurorae… adamanteM]
    A Hajnalnak kemény ércét hozza az A, ezt ÍGÉRTÉK
  3. DÉL – [lucem… melimelA]
    Maga a Dél adja a középső fényt, a fényes almákat
  4. NYUGAT – [Addit… sub D]
    Kincseket ad hozzá a Nyugat, ezt neked D alatt jelzi
    (És ezzel a D-vel a kör bezárul!)

2. A bal alsó saroktól kezdve fölfelé, majd jobbra, utána lefelé, végül balra:

ADAM

3. Kelet és Nyugat keresztsorának közepe összeolvasva:

SPONSUS [Vőlegény]

4. Észak és Dél keresztsorának közepe összeolvasva:

SPONSA [Menyasszony]

5. A bekeretezett téglalap közepén a pirossal kiemelt: I Ettől jobbra és balra: In Medio Adami

Sponsum – Et Sponsum Quadra ÁDÁM KÖZEPÉN KVADRÁLD A VőLEGÉNYT ÉS A MENYASSZONYT

6. A Cubus Quadripartitus alatt:

A betűk visszafelé fordításával rákvers, amellyel a Menyasszony saját magát és mindenét kitárja a Vőlegénynek:
Szent készülettel állok Péter elé, annyi, ó! történetesen annyi íven át.

*

A műveket Szörényi László fordította. Köszönet illeti azokat, akiknek hathatós és fáradalmas segítsége nélkül soha nem jöhetett volna létre e tisztelgő közös főhajtás az ünnepelt Kilián István előtt: Balázs Mihály, Hoffmann Gizella, Kakucska Mária, Mihály Judit, Molnár B. Lehel, Papp Kinga és Tóth Zsombor.

 

 

1 Czegle Imre, A brémai főiskola magyar diákjai, ItK, 1974, 102. Az RMK III/XVIII. sz. 1. kötete nem ismeri őket.

2 Teleki Sándor (1679–1760), gróf, id., Teleki Mihály és Vér Judit fia, Bethlen Miklós veje. A nagyenyedi kollégium főgondnoka, tordai főispán, guberniumi tanácsos. 1734 és 1754 között a marosvásárhelyi református kollégium főgondnoka. Az enyedi kollégium újjáépítése számára gyűjtött „angliai pénz”-segély szervezője, számos peregrinus támogatója, ügyeinek hazai képviselője.

3 Peregrinuslevelek, 1711–1750. Külföldön tanuló diákok levelei Teleki Sándornak, szerkesztette Hoffmann Gizella, kiadja a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara, Szeged, 1980. (Adattár XVI–XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 6. Szerkeszti Keserű Bálint.)

4 Teleki László (1710–1778) gróf, Teleki Sándor és Bethlen Júlia fia, 1748-tól a marosvásárhelyi református kollégium főgondnoka, majd guberniumi tanácsos, református vezető személyiség.

5 Peregrinuslevelek, i. m., 255–257. (A továbbiakban: Uo.) A betűhív kiadású kötet bonyolult fogalmazású szöveghelyeinél a könnyebb értelmezés érdekében a szómagyarázatokat és a latin kifejezéseket a többféle jegyzetelés elkerülése okán szögletes zárójelek között közöljük. A hegyes zárójelek az adott szónak a kéziratban való törlésére utalnak.

6 Uo.

7 Mazarin módjára. Jules Mazarin (1602–1661), eredeti nevén: Giulio Raimondo Mazzarino szicíliai származású pápai diplomata, francia politikus és államférfi, XIV. Lajos nevelője, majd minisztere, Richelieu utóda és követője. A név jelentése itt negatív értelmű, a kapzsiságra, s a politika fontos elemévé tett színlelésre való hajlama miatt.

8 Számkivetetthez illő.

9 Uo., 258–261. Kemény János, gyerőmonostori, báró, Kemény Péter és Kollátovich Kata fia, 1724- től az enyedi kollégium hallgatója, majd külföldi tanulmányútra ment, hazatérte után hivatali pályát vállalt. 1747 körül halt meg.

10 Br., ifj. Wesselényi István (1708–1758), id. Wesselényi István és Bánffy Kata fia, 1729 és 1732 között peregrinált, Odera-Frankfurtban, Berlinben és Jénában is járt, hazatérte után császári gyalogos kapitány. A kolozsvári Syringa Hymeneae-példányt ő vitte haza apjának, akinek a kötetet kézírással dedikálta Székelyhidi Nethlebius Mihály.

11 Szengyel, valószínűleg Mezőszengyel (Sậngeru Pádure), Gernyeszeghez (Gorneşti), ahol Telekiek kastélya van, közeli település.

12 Uo., 262–263.

13 Lásd az itt közölt verseket. (Vö. Régi Magyar Könyvtár III/XVIII. sz. Magyarországi szerzők külföldön, nem magyar nyelven megjelent nyomtatványai, 1,1712–1760, összállította Dörnyei Sándor és Szávuly Mária, OSZK, Bp., 2005, 1645, 1646.) A születésnapi köszöntő és a házassági gratuláló ének címzettje egyaránt a németországi magasabb körökből került ki. A 72. születésnapját ünneplő Friedrich Hoffmann (1660–1742) Jénában és Erfurtban végzett orvosi tanulmányokat, 1680-ban doktorált. Ezután Hollandiában és Angliában peregrinált, s 1684-től I. Frigyes meghívására Halléban lett az orvostudomány professzora, majd 1709 és 1712 között Frigyes udvari orvosa volt. Halála évében a Royal Society tagjává választották. Főként ásványvizekkel és -kúrákkal foglalkozott, egyik, róla elnevezett gyógyszer (amint arra a versben is történik utalás) a Balsamum vit Hoffmanni. A másik, a házassági ének pedig minden valószínűség szerint Pierre Coste (1668–1747) esküvője alkalmából született. A francia hugenotta származású író-fordítónak el kellett menekülnie hazájából, 1690-ben Amsterdamban volt prédikátor, de főleg fordításaiból élt. Ezután Angliában, a Shaftesbury családnál nevelősködött. Latinból, angolból és olaszból fordított, többek között Locke és Newton műveit, jegyzetekkel kiadta La Fontaine és Montaigne szövegeit. Párizsban halt meg. Német városok nyomdáiban e kötetei még halála után is több alkalommal megjelentek. Életrajzai a lipcsei prédikátorságáról, illetve német földön folytatott szövegkiadói tevékenységéről nem tesznek említést! – Kiadásunk alapjául a Syringa Hymenae... esetében a Magyar Országos Levéltár R 317 sz. (az 1526-utáni gyűjteményből kiemelt anyag ) 1. cs. 28–29. ol. nyomtatvány szolgált, amelyen a Magyar Nemzeti Múzeum növedéknaplója pecsétjén az „1909. év. 4. sz.” áll, s bár fontos javítások nyomait őrző szerzői korrektúrapéldánynak tűnik, ennek ellenére súlyos sajtóhibákat nem vett észre a szerző. Pl. a címlapon: Aram elírás Arae helyett, vagy a NOBIILe alakot nem vette észre, ám ezt a nyomdász javította, mert a Kolozsvárott található példányban már a megfelelő alak szerepel. Az első oldal első sorában javítatlan a peergant alak a pergant helyett, s a 18. sor acuco-ja a jó acuto helyett. Kolozsvári könyvtáros kollégák segítségével sikerült megkapni az RMK III. által leírt, s a kolozsvári Egyetemi Könyvtárban őrzött eddig ismert egyetlen példány digitális reprodukcióját – hálás köszönetünk érte – , amely már a korrektúra-példány javításainak némi nyomát mutatja, ám néhány hiba még benne maradt. A szerző azonban saját nevében a nyomdai SZEKELYHIDI alakot utólag SZÉKELYHIDIre javította piros tintával, aminthogy a mű szövegében is végrehajtott apró korrekciókat. Ezt a példányt dedikálta fentebb említett peregrinustársa, ifj. Wesselényi István apjának, a kiváló naplóírónak, aki a kötetet még kezébe vehette és olvashatta, mert 1734 áprilisában hunyt el: Excellentissimo Illustrissimo atque Magnifico Dno Dno STEPHANO Lib. Bar. VESSELENYIUS de Hadad Sacr. Cae. Regique C. Maj. in Prin. Transs. Con. Int. ut et Regvit. Stat Praes. S. nec non Inc. Com. Med. Szól. Com. Ubique Supremo Caeteris. D. N. P. V & B. tam in Eccla. Quá Politia meritis vetulis Prae-claro Fautori grat. Laudis Suae Preconio Majori devota mittit mente A… [a folytatás a megkopás miatt olvashatatlan] A példányon „Az Erdélyi Orsz. Múzeum Könyvtára B. Radák cs. Levéltára” feliratú körpecsétje látható. – A Duodecim domus coeleste…, egy példányát szintén Kolozsvárról, az Egyetemi Könyvtárból adatolja az RMK III/XVIII, 1. k. 1645. Tévedésből a kiadás évszámát rejtő-felfedő kronosztichont 1731-ként közli. Mint ottani kollégáinktól megtudtuk, e példány tartalmaz ajánlást, de a szöveg sorai között bejegyzések, szótagok, számok találhatók. Körpecsétje ugyanaz, mint a fentebb ismertetett versé, vagyis eredetileg ugyancsak a Radák család könyvtárának levéltárában volt. Mi a jóval korábban rendelkezésünkre álló példányt használtuk, amelyet az RMK III nem említ, s amely az Universitäts- und Landesbibliothek (Sachsen-Anhalt, Halle/Saale) tulajdonában van, s hálózati másolatát használtuk.

14 Uo., 263.

15 Uo., 305., 322. Gyulai Ferenc a kolozsvári kollégiumban tanult, 1720-tól dési rektor.

16 Uo., 263.

17 A prédikátorok öltözékének kelléke.

18 Uo., 264–265. mindazonáltal: Ember tervez, Isten végez.

19 Várbeli Márton: marosvásárhelyi illetőségű lakos, rokon vagy ismerős.

20 Uo., 264.

21 Rétyi István, nevelő volt a Gyulai családnál, majd támogatásuk révén kijutott az akadémiákra is, 1733-ban a groningeni, majd az utrechti egyetemen tanult, de Brémában, Braunschweigben, Altonában is felbukkant. Meghalt 1739 után.

22 Uo., 266. A Magyarországról és Erdélyből érkező „hármas ítélet” hírei nem voltak légből kapottak: 1735-ben a Szegedinác Pero-felkelés és annak leverése, majd a felkelők elleni perek keltettek jókora riadalmat; 1736-ban a török üzent hadat Anna orosz cárnőnek, akinek VI. (III.) Károly császár-király szövetségese volt, 1737–38-ban Orsova környékén, a bánsági határőrvidéken, Belgrádban harcok is folytak. 1737-ben pestis és himlőjárvány, 1738-ban országos pestisjárvány kezdődik, amely 1742-ben Erdélyre is átterjed, 1740-ben a gyenge termés miatt éhínség dúl a Felvidéken.

23 Uo.

24 Uo„ 268.

25 Uo., 269.

26 Jánosi György, 1725–1726-ban utrechti, odera-frankfurti diák, majd 1727-től tarcali, 1730-tól losonci, öt évvel később miskolci lelkész. 1741-ben, a levélbeli említésének évében meghalt.

27 Ifj. Pápai Páriz Ferenc (1687–1737), id. Pápai Ferenc és Szeghalmi Anna fia, szebeni majd nagyenyedi tanulmányai után 1711-ben Halléban orvosdoktori diplomát szerez ő is, mint apja; 1715-ben Londonban tartózkodik, 1716-ban Oxfordot és Cambridge-et látogatja, de megfordul még több német egyetemen, Hollandiában és Svácjban is jár. Jelentős szerepe volt az enyedi kollégium számára folytatott, „angliai pénz”-ként emlegetett segély összegyűjtésében.

28 Hanvai Igó György, itthoni iskolázás után 1717-ben jegyezte be nevét a franekeri egyetemi matriculába. Bánffy György gubernátor udvari papja, 1719-ben széki, 1723-tól 1735-ig, haláláig szatmárnémeti lelkész, a szatmári egyházmegye esperese, 1714-ben a helyi iskola rektora.

29 Dési Ferenc, kolozsvári tanulás után 1715 és 1727 között dési lelkész, közben a franekeri egyetemet is látogatta, 1729-ben Máramarosszigeten prédikátor.

30 Szabadkai Sámuel, Kolozsvárott tanult, ahol 1729–1730-ban senior, 1731-ben Franekerben iratkozott be, hazatérte után rövidesen meghalt.

31 Uo.

32 Gömöri György, A londoni francia protestáns egyház magyar segélyezettjei, MKSzle, 2005, 328.

33 205.247.101.11:90/search~Sl?/aSzekeres%2C+Cyndy/ — 15%2GO%2CB/frames. A szöveget 2013 februárjában használtuk. A katalógus szerzője: Szekeres, Cindy. Az általunk erősen javított címleírás fordítása: Oltáriszentségi-fogadalmi ajándékok: amelyekkel a nemrégiben lezárult esztendőt kronosztichonosan és a művecske margóján kabalisztikusan fogja át, újévi ajándék gyanánt felékesítve, és ezt [ti. az új évet] a legszerencsésebbnek és a legboldogabbnak esengve kéri: az úrnak, azaz a legdicsőbb és legfenségesebb úrnak, II. György úrnak, Isten kegyelméből Nagy- Britannia, Franciaország és Írország királyának; a régi és az apostoli hit védőjének; a keresztény békesség közbenjárójának, braunschweigi és lüneburgi hercegnek, a Szent Római Birodalom főkincstárnokának és választófejedelmének, jókívánságait fejezi ki és az újév alkalmából, bármilyen kicsi az ajándék, megszenteli a külföldön utazó úti költő Székelyhidi Nethlebius Mihály, erdélyi-magyar. L. még: English Short Title Catalogue, 18th Century, N. 31185. Note: Reproduction from „Department of Special Collections, Kenneth Spencer Library, University of Kansas”. Példány található még: Brown University Library, Josiah Collection, Providence, Rhode Island, USA. Illetve: Yeshiva University, New York, USA. Sem az elektronikus változathoz, sem fotókópiához nem sikerült hozzájutni.

34 Mező János, valószínűleg valamelyik gazdabb magyar peregrinus kísérője vagy szolgájaként kerülhetett Londonba, levele stílusa és tartalma az academizánsok stílusánál alacsonyabb színvonalú.

35 Görögül: művészi játék. A képvers az antik irodalomban, amelyet a verssorok hosszúságával alakítottak ki.

36 A pulchra (szép) többes szám alanyesetű, nőnemű jelző betűcserével, azaz metatézissel nav.

37 A ruo F a rufo (vöröses) metatézisével jött létre.

38 A menyegzői dicséneket.

39 Aesculapius orvos fia, maga is orvos.

40 Utalás a Grimm fivérek által is feldolgozott 13. századi eredetű német legendára, a Der Rattenfänger von Hamelnre, mely a szerző által járt vidékeken jól ismert lehetett, de képzőművészeti alkotások révén is megismerkedhetett vele.

41 Ajánlott olvasási eljárás: az első sor első szavához (Vőlegény) kapcsolódó felszólítások a második sorban kezdődő tárgyakkal kapcsolandók össze. Pl. Vőlegény, szeresd a Menyasszonyt, áldozz szent áldozatot, ajánlj föl imákat stb.

42 Ajánlott olvasási eljárás: a megszólított minőségű (Pásztor stb.) férj a megadott utasításokat az 1–2. sorban megjelölt közösségek érdekében, a kijelölt eszközökkel, illetve célok érdekében hajtsa végre.

43 Lámek, Noé atyja, 777 éves volt (1 Móz, 5)

 

Így idézd:

Szörényi László és Jankovics József. „»Küldöttem kegyelmednek egy epitalámiumot és egy genethliacumot«: Költészeti és életrajzi adalékok aolatin poéta, Székelyhidithlebiius/Nethlébius Mihály működéséhez”. In Szín-Játék-Költészet: Tanulmányok aolcvanéves Kilián István tiszteletére, szerkesztette Czibula Katalin, Demeter Júlia és Pintér Márta Zsuzsanna, 176–200. Budapest–Nagyvárad: Partium–Protea Kulturális Egyesület; Reciti Kiadó, 2013.

→Eredeti közlés (PDF) “Küldöttem kegyelmednek egy epitalámiumot és egy genethliacumot”

Szóljon hozzá!